Reggelre ébredve nagyot ásítva, macskásat nyújtózkodott, majd dorombolva az arcomhoz dörgölte az arcát. Az igazi macskák ez utóbbit azért csinálják, hogy szagnyomokat hagyjanak. Jelen esetben ez teljesen feleslegesnek tűnt számomra, mivel már egyébként is vastagon körüllengtek a szagjelei. Nincs az a nagyragadozó, amely ez alapján elvitatta volna a rám vonatkozó tulajdonjogát. Mivel azonban a dörgölőzést kellemesnek találtam, nem említettem neki annak céltalanságát. Sőt, felkínáltam egyéb részeimet is, további dörgölőzés végett. Épp a két mellem között tartott, mikor Fecó kirobogott a szobájából, és kénytelenek voltunk visszahúzkodni magunkra a takarót, mire ránk veti magát a gyermek. Nagy örvendezés volt, hogy anya végre itthon van, mert tegnap nem sokat látott belőle. Ugyanis a kedves hazarobogott, lehajította a hátizsákját, és egy gyors fürdést követően robogott is tovább.
Éjfél elmúlt már, mire hazakerült, és megtalálta az ágyat, és már egy hete nélkülöztük egymás társaságát, így romantikus pásztoróra helyett szenvedélyes pásztorfertályórát tűztünk a műsorra. Aztán úgy aludtunk, hogy hozzánk képest a bunda inszomniás kedélybeteg. Most fel van dobva a drága, egyenesen ragyog. Reggelit is csinált nekünk, és ömlött belőle a szó. Mesélte az élményeit. Pillanatnyilag nincs itthon, mert kiszaladt a piacra. Délre meg családi ebédre vagyunk hivatalosak. A gyanúsan jó hangulatot majd ráfogjuk az egy hetes üdülésre, hogy a családanyai szerepkörből kimozdulva pihent és feltöltődött. Persze a nővére ettől a gondolattól sem lesz feldobva, mert meglehetős fenntartásokkal fogadja az ilyen ősmagyarvallásos-délibábos-sámános dolgokat.
Fecó ismételten nézi a már emlegetett Rangót. Sikerül még felfedeznem benne dumákat, melyek akár szállóigévé is válhatnak. Az egyik kedvencem, mikor azt mondja egy korcs gyíkocska: "Ez nagyon bonyolult dolog. Olyan mint egy hatalmas mammogram."
Időközben este lett. Túl vagyunk a családi összejövetelen. Kerti grillparti volt. Mivel Kata bejelentette, hogy a sámános-révülős dolgai miatt nem fog húst enni, tetemes mennyiségű cukkini, padlizsán meg brokkoli is került a rácsra, a parázs fölé. Salátalevélen tálalt paradicsom, uborka és paprikakockák, hagymakarikák képezték a körítést. Nekem ez tökéletesen megfelelt, ám a többiek szinte sajnálkozva kérdezgették, hogy meddig kell tartania ezt a kegyetlen diétát. Fecót is rádumálták egy tenyérnyi grillhúsra, aztán az lett a vége, hogy otthagyta a felét, mert a brokkoli jobban ízlett neki. Igaz, hogy azért, mert sajt volt ráolvasztva, amit Kata szintén ki szokott hagyni az otthoni menüből, de akkor is elégedetten néztünk össze, hogy a gyerek magától hanyagolja a húst.
A süteménnyel már nem volt ilyen mértékletes. Kata teljesen kihagyta, én meg egy fél szeletet vállaltam, egyrészt a mama jóindulatának megtartása végett, másrészt meg mert olyan marha jól nézett ki, hogy nem akartam kihagyni. És az édesre jobban is esett a sör. Kellemesen ejtőztünk a kertben, enyhe szellő fújt. A családi dolgokról hamar a politikára terelődött a szó. Nagy egyetértésben fikáztuk a 180 Ft-on való végtörlesztést. A papa kifogásolta, hogy megint a tehetősek járnak jól, a nővér férje morgott, hogy a gépjárműkölcsönére nem vonatkozik a lehetőség, én meg elmondtam, hogy végtörlesztés helyett a hitelek folyamatos törlesztését kéne ezen az árfolyamon előírni, anélkül, hogy a különbözetet forintszámlán könyvelnék. Ezt minden hiteles igénybe tudná venni, ugyanakkor a bankok nem egyszerre szenvednék el a veszteséget, hanem hosszú évekre elosztva, ráadásul időközben, ha a forint árfolyama javulna, ez a veszteség számottevően mérséklődhetne is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése