Egy darabig ez lesz az utolsó nyugis hétvégém. Erre pakolással töltöm. Egyelőre ott tartok, hogy rohadtul szétrámoltam mindent, a nappaliban is kuplerájt csináltam. Fecó nyafog majd este, hogy hol nézzen rajzfilmet, de legalább Kata nincs itthon. Viszont holnap estig végeznem kell, mert botrányozás lesz, ha így marad. Csak az ember nekiáll valaminek, azt hiszi kis meló, aztán meg egyre dagad. Az alsó polcdeszka alatt, a padlón tartottam a régi tankönyveimet, szépen egymásra halmozva. Most elhúzkodtam, hogy kiporszívózok ott is. A falon gyanús fekete pöttyök voltak. Penész! A porszívó kefés fejével letisztogattam a nagyját, aztán valami spéci klóros izével, ami direkt penészre való, lespricceltem. Most nem tudom eldönteni, a spórákból származó gombatoxintól vagyok beteg, a klórgáztól, vagy csak a tudattól, hogy ilyen förtelem volt a szobámban.
Begorombultam, és átválogattam a tankönyveket. Kihajigáltam a felét. Ami matek meg számtek azt megtartottam. Meg még a magyar nyelvet. A többit kipakoltam a teraszra. Mert nálunk semmi nem mehet a kukába anélkül, hogy Kata nem látta. Képes lenne kiszedni, hogy nem dobtam-e ki valami kincset. Találtam olyat is, amit még tesóm selejtezett ki, és nálam landolt. A szerkezeti földtant eltettem, mert az érdekel, de úgy döntöttem, az ércteleptan és a szeizmikus kutatás az elkövetkező évszázadban nem kerül a figyelmem középpontjába.
Aztán a jegyzeteim következtek. A régiek. Pedagógiából mennyi marhaságot összeirkáltunk. Gyakorlatilag mind egy szálig használhatatlan. Őszintén, mikor arra lép be valaki a terembe, hogy két hülyegyerek a padlón gurulva csépeli egymást, kinek jut eszébe, hogy mit mondott Rousseau a nevelésről? Max Anton Szemjonovics ugrik be, de ő is csak a nevével asszociált pofon miatt. Szóval kuka. De a friss dolgokat félretettem biztos helyre, mert azokból még vizsgáznom kell. Meg van pár fénymásolt cikkem is, amit a szakdolihoz kell elolvassak. Már most kezdem utálni. Tesóm meg megint belenyúlt a tutiba. Csak szólok előre, hogy blogszövegeket elemez, szóval úgy írjatok, hogy szakirodalmi példaanyag lehet belőletek. :)
Mindjárt hazaér Fecó. Nem tudom ettek-e indulás előtt a tanyán. Délről maradt egy fél fazék kelkáposztafőzelék. Sütök hozzá tükörtojást, és megvan a vacsoránk. Holnap csinálok zöldséglevest meg lecsót, mert a paprika kezd szottyadni, a paradicsom meg löttyedni. Mondjuk Kata ezt nem eszi, ha pirospaprikát teszünk bele. De majd a levesből főzök nagyobb adagot. Tiszta háziasszony lettem, ahogy állítom össze itten a holnapi menüt. Jó lesz, ha figyelek magamra, nehogy egy reggel félálomban kisminkeljem magamat, vagy valami ilyesmi. Még jó, hogy fogalmam sincs, Kata hol tartja a rúzsát meg a szemceruzáját. Azóta dugdossa őket, hogy egyszer üzenetet hagytam neki a tükrön a rúzzsal. Szerintem romantikus volt, szerinte meg ne nyúljak a cuccához.
A pakolást nagyon meguntam. Vacsora után felhúzok az emeletre, hogy ne is lássam a rumlit. Még nem tudom mit fogok csinálni. Az új Caprica már megvolt, Dexter meg még nincs. Mondjuk Fecónak biztos kell olvassak. Ma lesz a legvége a Harry Potter első kötetnek. Sejtettem, hogy nem jó ötlet belevágni. Mire elfogy az utolja is, én nyugdíjba megyek. Ráadásul piszkosul nem bírom. Annak idején mintha tetszett volna, de most csak a szöveg és a történet igénytelenségét látom. Hát basszus, micsoda mágikus védelem az, amit az elsős kisdiákok simán kiiktatnak? Komolyan mondom, mérgemben már Voldemortnak szurkolok.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése