Pihe-nő

És végre felkerült a V betű is az AKÁCIÓ! elejére. Elballagtak a nyolcadikosok, nem jönnek a kölykök suliba. Mi még igen, a hétfő oktatásmentes munkanap, tantestületi értekezletnek keresztelt bográcsozást tartunk az egyik kolléga tanyáján. Plusz "a" betűvel kezdődő italok. Elég zúzós volt ez a tanév, kieresztjük a gőzt. Elvileg focizni is lehet majd, de ha negyven fok lesz árnyékban, az valószínűleg elmarad, és lengőteke bajnokság lesz helyette. Pedig ahogy a kolléganőket ismerem, már eltervezték jó előre, hogy kiket fognak felrúgni, oldalba könyökölni, lefejelni. Teljesen legálisan, a sport iránti lelkesedés álcája alatt. Persze a tekének is vannak előnyei, nyugodtabban lehet iszogatni és pletykálkodni közben.

Ezt a közösségi programot még letudom, aztán lesz még némi adminisztrációs munka, rendbe vágom a szertáramat, leltározok meg ilyesmi, és jöhet a nyári lazulás. Persze lesz némi munka is, leadtam a The Rook szerkesztést, némileg ambivalens érzésekkel, mert örültem, hogy végre elkészültem, de sajnáltam, hogy vége lett a történetnek, és már alig várom a második rész megjelenését. Kaptam egy újabb könyvet szerkeszteni, az End of Days még várat magára, bár lehet, hogy apránként elkezdem fordítani, mert ha októberben szólnak, hogy karácsonyra ki kéne hozni, az nekem bőven későn lesz. Meg van pár könyvem, ami már jó lenne elolvasni. Nem fogok unatkozni a nyáron.

De elhatároztam, hogy törődni fogok magammal. Először is lefogyok néhány kilót. A kedvenc nadrágjaimat ismét fel akarom venni. Szentül megfogadtam, hogy mozogni fogok. Kata támogatja az ötletet, kitalálta, hogy esténként menjünk el futni. Egyelőre kb. 600 m a táv, de futunk. Amikor éppen nem találja ki, hogy inkább menjünk el az anyukájához, és hozzuk el tőle amit főzött nekünk. Mert akkor az éthordó miatt ugye nem tud futni, és muszáj neki biciklivel jönni. Tehát ő biciklin teker, én meg futok utána. Amit így végkép utálok, de egyébként sem vagyok oda érte. A plusz kilók egy része köldöktől felfelé rakódott le, és futás közben idegesítően ugrálnak a csöcseim. A jó kis sportmelltartóm pedig mintha összement volna. Abban ugyan nem ugrálnak, csak nehezebben veszek levegőt.

És diétázni is fogok. És a biztonság kedvéért én fogok főzni. (Hogy biztos legyen mi van és mi nincs az ételben.) A reggeli az egyszerű, jó kis béltisztító. Útifű maghéj, lenmagpehely, zabkorpa és darált mák keverékéből egy púpozott evőkanál, langyos vízzel felöntve. Ebédre főzök valamit, sok zöldséggel meg valami gabonával és hüvelyessel. Vacsora nyers zöldség vagy kása. Időnként egy kis tojás, vagy ha a mama erőlteti, némi csirkehús. De nem nagyon akarom hagyni, hogy erőltesse a dolgokat, mert akkor jön a rakott palacsinta, a töltött káposzta, a birkagulyás, franciakrémes és a többiek. Ez ugye mind nagyon finom, csak nem igazán illeszkednek a diétás terveinkbe. (Katán nincs egy deka felesleg sem, de időnként megy a hasa, fáj a gyomra és migrénje van, gyaníthatóan valami ételintolerancia, de nem tudja kinyomozni, hogy mi, mert a mama jobban rejtegeti a receptjeit, mint az irániak az atomtitkaikat.)

Ma zöldséglevest főztem, és sárgaborsó főzeléket, meg csináltam egy kis joghurtos uborkasalátát. A főzés az intellektuálisan nem egy megterhelő tevékenység, ezért ilyenkor bekapcsolom a rádiót. Most (azt hiszem) református istentiszteletet hallgattam közben. Jézusról szólt az olvasmány, aki egy példabeszédet mondott, hogy milyen kifogásokkal maradtak távol a vendégek a vacsorameghívástól. Addig sima ügy volt, hogy a vendéglátó = Isten, a vacsora = a kereszténység, de ott elakadtam, mikor a kifogásokat kezdte elemezni a tisztelendő. Az egyik azt üzente, hogy nem tud jönni, mert most szerzett öt pár ökröt, és azokat szoktatja járomba, a másik földet szerzett, a harmadik meg frissen nősült.

Mert hogy miért pont öt pár ökör, miért nem csak kettő vagy tíz. Az ökör az öt pár, a hatodik a föld, a hetedik meg a feleség. És a hetes számba elkezdett belemagyarázni valamit. De ennyi erővel az öt pár ökör az tíz, és akkor ez így tizenkettő, mint a zodiákus jegyei, meg a tanítványok száma. Már ha minden áron számmisztikázni akarunk. De ennél Jézus példabeszédei sokkal egyszerűbbek. Nem kell hozzá írni-olvasni, fejben számolni. Csak a korabeli kultúrát és gondolkodásmódot kell ismerni. Keleten (Indiában) gyakori ábrázolás az öt ló vonta szekéren ülő hajtó, akit elragadnak a lovai. Azért öt, mert ezek allegorikus lovak, az öt érzéket jelentik. A hajtó az elme, ami alámerül az érzékek (látható, hallható, tapintható, ízlelhető, szagolható) világába. A föld a gazdagságot, a feleség meg a családi örömöket/kötelezettségeket jelenti. Ezek fordítják el az ember figyelmét Istentől.

Bosszankodtam is, hogy nem akarom én ezt hallgatni. Hát, akadozni is kezdett a hang, aztán elnézést kért a bemondó a közvetítési hibáért, amit hamarosan megszüntetnek, de addig is hallgassunk egy kis orgonamuzsikát. Pillanatnyilag valami sátánista rockzenének jobban örültem volna, de mégiscsak az egyházi szerkesztőség műsora. Hallgattam az orgonát, és tesóm hangját a fejemben, hogy ne bosszankodjak, ha Isten szavát akarom hallani, csak nyissam ki a fülem. A téves magyarázatból ugyanúgy megértettem az üzenetet. De ha az orgonát hallgatom (vagy akár a sátánista rockot), abból ugyanúgy kihallhatom, mert az üzenet nem a hangokban van, hanem a szívemben.

Végül jól le is nyugodtam. Itt a nyár, hamarosan hosszú órákat tölthetek tesómmal. Fecó táborokban tölti a nyár felét, Kata dolgozik vagy kirándulni megy a családjával, és ilyenkor átjön, főzünk valamit, kiülünk az árnyákba, sörözünk, beszélgetünk. Elmondom, mi zavar, mi idegesít a világban, ő elmondja, hogy ennél még nagyobb a baj, felhívja a figyelmem arra, amire nem is gondoltam, aztán megnyugtat, hogy amilyen pocsék a helyzet, az tényleg katasztrófa, de nincs nagy baj. ("A helyzet reménytelen, de nem súlyos".) És tényleg így érzem, amíg ő itt van nekem, addig történjék bármi, nagyon nagy baj nem lehet.