Gyökérnapok

A holdnaptárban Kata van otthon, én lusta vagyok kikeresni, mikor milyen jegyben jár a hold, így nálam teljesen esetleges, mikor tartok a konyhában gyökérnapot. Olyankor főzök mondjuk egy szabdzsit, amiben van krumpli, cékla és sárgarépa. És ha éppen nem földjegyben jár a hold, akkor megmagyarázom, hogy abban járt, amikor ezeket a gyökereket vettem a boltban, vagy majd abban lesz, mikor másnap megesszük a maradékot. Vacsorára meg csinálok majd gabonakását egy kanálka gyümölcslekvárral, mert az tiszta tűz elem, esetleg Kata ihat egy pohár vizet, vagy ha valami levegős, légnemű energiákkal teli ételre vágyik, akkor a mamájánál biztos van babfőzelék.

Van egy bolt, egy second hand fashion shop (turi butik azaz használt ruha, csak az nem hangzik olyan jól), ahol szombatonként minden 200 Ft. Kata szorgalmasan át szokta túrni az egészet, és időnként meglepően jó dolgokkal jön haza. Persze könnyű neki, olyan kicsi, hogy azok a ruhák senki másra nem mennek rá, persze hogy nem viszik el előle. Én nem vagyok oda az ilyen helyekért, a turkálásért, de a múltkor hagytam magam rábeszélni, elmentem vele. És találtam is valamit, ami komolyan megtetszett. Igen, egy kockás inget.

Nem teljesen az a favágó stílus, amit hordani szoktam, mert ennek a derekánál ravaszkodtak valamit a szabással, nem lóg rajtam, mint egy zsák, sőt kifejezetten jól áll, ráadásul még a gyári kartonlapocska is ott fityeg a nyakában a szokásos darabka damilon, vagyis vatta új, még nem hordta senki. Csak ahogy próbálgatom, olyan hülyén nem állnak kézre a gombjai. Mondom Katának, hogy furi, mintha balkezeseknek csinálták volna. Azt mondta, hogy igen, a másik oldalra varrták a gombokat, és ezt úgy hívják, hogy női gombolás, de mivel én folyton férfiingeket hordok, még sose láttam ilyet. OK, értem, gyökér vagyok.

Nálam landolt egy laptop, hogy telepítsem újra, csak internetezni fognak rajta, de kicsikét koros már, és nem az a kimondott erőmű, így a szokásos dolgok nagyon belassítják. Nos kiderült, hogy nem csak a szokásos Windows, de a szokásos Linux rendszerek is túlságosan megerőltetőek a matuzsálemi korú gépnek. Ezért valami pehelysúlyú dolog kell rá. OK, ebben van már rutinom, teszek rá Lubuntu rendszert. Le is töltöttem a telepítőlemezt, kiírtam egy USB kulcsra, amiről a laptop simán bebootolt, gyönyörűen feltelepült az egész. Egy apró szépséghibával, a képernyő 640x480 képpontból állt, ami a manapság létező legkisebb felbontás, ennél egy középkategóriás mobiltelefonnak is jobb a kijelzője, így minden kilóg belőle.

A hiba oka gyorsan kiderült, a muzeális SIS Mirage videocsip nem támogatott, mivel ma már nem sok embernek jut eszébe ilyen kőkorszaki hardvert használni. A megoldásra létezik leírás a neten, de sajnos kettővel korábbi oprendszer verzióra, és időközben alapvető változtatások történtek a video alrendszerben, így már a tippek egyike sem működik. Persze, hogy ezt kiderítsem, ahhoz kellett két nap és öt újratelepítés. És sok-sok konzolhasználat, amikor egy fekete ablakba mágikus parancsokat írogat be az ember. Amiket nem lehet közönséges felhasználóként futtatni, csak rendszergazdaként, akit úgy hívnak, hogy root (gyökér). A Ubuntus/Lubuntus világban azonban biztonsági okokból ez a felhasználó gyárilag tiltva van, helyette a parancsok elé oda kell írni azt, hogy sudo. (Super User DO)

Kb. 15-16 órányi vacakolás után teljesen újratelepítettem a rendszert, majd kiadtam három parancsot a terminálablakban:
sudo add-apt-repository ppa:mati75/sis771
sudo apt-get update
sudo apt-get install xserver-xorg-video-sisimedia
Újraindítottam a gépet, és voilá, 1280x800 a felbontás, gyönyörű a kép, működik minden, mi szem szájnak ingere. Mint az életben sokszor, a megoldás most is egyszerű, csak az odáig elvezető út oltári nagy szívás.