Egyelőre a verkfilmbe néztem bele, a Megdönteni Hajnal Tímeát valószínűleg kap majd egy önálló posztot, esetleg a Coming Outtal hasonlítom majd össze. Elvégre mindkettőben előkerül egy valós probléma (homofóbia, nők tárgyiasítása), és bár még nem láttam egyiket sem, vannak kétségeim, hogy mennyire sikerül ezeket a helyén kezelnie. De nem ezért kerültek bele a mai poszt első bekezdésébe, hanem egy másik közös motívum miatt. Orbán Viktorról olvasok cikkeket, melyekben úgy tűnik, nemszeretett miniszterelnökünket óhajtják megdönteni, és jó alaposan se*ggbe k*rni. (Most első ízben sikerül kiblogolnom olyan szót, amibe két csillag is szükséges. Tényleg morcos vagyok.)
Én politikai szempontból bevallottan "baloldali kötődésű" vagyok, Orbánért pedig kifejezetten nem rajongok (ez egy eufemisztikus megfogalmazás arra, hogy rohadtul rühellem), de most ez az ügy kiakasztott. Az nem volt kétséges számomra, hogy durva lesz a választási kampány. Az évértékelő Gyurcsány beszéd nem ért meglepetésként. Amihez képest Orbán másnapi beszéde erősen visszafogott volt, kifejezetten tisztességesnek, korrektnek tűnt. Viktor nem vette fel a kesztyűt, nem süllyedt ugyanarra a szintre. Persze nem azért, mert olyan csodálatos ember, emelkedett lélek, hanem mert ebben a helyzetben, felmérések szerint biztos vezető pozícióban, ez a megfelelő stratégia.
A 2006-os tévévitában sikerült Gyurcsánynak lemosnia a pályáról Orbánt. Azzal, hogy jobban beszélt, felkészültebb volt, okosabbnak, korrektebbnek tűnt. Talán most is efféle erényeket kéne csillogtatni, mert a lejáratásra játszani az kétélű fegyver lehet. Már egy ideje emlegetem, hogy idén se a szocialistákra, se a fideszre nem fogok szavazni, lehet el sem megyek. De ha eddig egy kissé bizonytalankodó szocialista szavazó lettem volna, akkor most komolyan fontolóra venném, hogy elpártolok a baloldaltól. Azzal jönni, egy pár másodperces videorészlet alapján, hogy Orbán elmebeteg? Hogy egy tisztességtelen görény, az nem kérdés, lámpással kell keresgélni olyan politikust, aki nem az. De pszichiátriai diagnózist felállítani ennyi alapján?
Ez kb. olyan, mintha látnék valakin egy piros pöttyöt, és telekürtölném vele a világot, hogy az illető bárányhimlős. Egyébként lehet, hogy egy birka, de a piros pötty az lehet szúnyogcsípés, pattanás vagy egy piros tollal véletlenül megbökte magát, és ennyi erővel miért nem mindjárt azt mondom, hogy heroinista, és az a tű nyoma? A pszichiátriai diagnózisokkal az a baj, hogy a megállapításuk nem "mérnöki tudomány", hanem "művészet". Azaz nem lehet egzakt módom megmérni egy mérőszalaggal, rátenni a mérlegre, nincs olyan műszer, amiről leolvasható volna az eredmény, hanem mindenféle dolgokat meg kell figyelni, és szubjektív módon, a megfigyelteket alaposan végiggondolva, kielemezve kell megállapítást tenni.
És egy adott tünetet nem lehet önmagában értékelni, ismerni kell a hátterét is, hogy mi váltotta ki, mert sosem maga a tünet kóros, hanem az a gondolati, agyi, idegi folyamat, ami okozta. Ráadásul a diagnózis alapjául szolgáló tünetek olyan dolgok, melyeket hétköznapi, "normális" emberek is produkálnak nap mint nap. Ha valaki képtelen abbahagyni a kacagást egy vígjátékot nézve, vagy képtelen abbahagyni a zokogást egy temetésen, az teljesen normális. Ha felcseréljük a két helyszínt, akkor már legalábbis furcsának tűnik a reakció. De még mindig lehet rá magyarázat. Aminek fényében az addig betegnek tűnő reakcióról kiderül, hogy a helyzetre adott adekvát válasz volt.
Tesóm úgy röhögött apa temetésén, hogy el kellett bújjon a zsebkendője mögé, és mindenki azt hitte, azért rázkódik a válla, azért törölgeti a könnyeit, mert keservesen zokog. Leguggolt, hogy megigazítson egy koszorút, és végigrepedt a nadrágja a fenekén. Amikor felvételizett a középiskolájába, apa elkísérte, ő is ott érettségizett, de mire tesóm kijött az írásbeliről, nem találta sehol az öreget. Pár perc múlva előkerült, és elmesélte, hogy el kellett menjen haza, átöltözni. Találkozott egy régi tanárával, beszélgettek a folyosón, és közben leejtett valamit. Mikor lehajolt érte, végigrepedt az alfelén a gatya. A tanár furcsán nézett rá, aztán gyorsan elköszönt, ki tudja mit gondolt a hangos reccsenés hallatán. Hát, ez jutott tesóm eszébe, meg az, hogy ezt talán apám szelleme művelte vele, hogy felvidítsa, és hogy szegény világ életében rühellte a papokat, tesóm anyja meg mégis egyházi temetést rendezett neki, és csak nehogy csináljon valamit a pappal is, mert botrány lesz.
Szóval éppen ezer és egy oka lehet annak, hogy Orbán miért nyalogatja a szája szélét. Talán nem ivott eleget, és ki volt száradva a szája. Vagy talán épp ellenkezőleg, a nagy ünneplés közepette már megivott négy-öt felest, és az alkohol miatt volt kiszáradva, plusz zsibbad a szája (nekem szokott, ha bepiálok), azért nyámmogott ilyen röhejesen. Vagy műfogsora van, és elengedett a ragasztó. Vagy dobostortát evett, és ragad a szája a cukortól. Vagy a függöny mögött meghúzta a jobbikos D.D. képviselőnőt (OK, bevallom, én is fantáziáltam már róla), és olyan fincsi volt az élmény, hogy még percek múltán is a száját nyalogatta.
A lényeg, Orbán biztosan egy szemétláda, és az is lehet, hogy elmebeteg, de ez az egész ügy mesterségesen van felfújva. Lehetetlenség (és felelőtlenség) egy szájnyalogatásból pszichiátriai diagnózist felállítani. És meglehetősen átlátszóvá teszi a dolgokat, hogy erre pont kampányidőszakban kerül sor. Nem vagyok szakértő, de ennek a cikknek a szóhasználata, a megállapításai meglehetősen tudománytalannak, amatőrnek tűnnek. Az Amerikai Népszava cikke ügyesebb, az első harmada kifejezetten korrekt hangú, de aztán nem finomkodik ez sem. És ha már furcsállni kell valamit, akkor nekem az is furcsa, hogy a Galamusnál megjelent Scheppele cikk egy nappal hamarabb kikerült fordításban, mint az eredetije Amerikában. Persze, lehet erre is magyarázatot találni, de a következtetés, hogy a magyar helyzetet gyanúsan jól ismerő tengerentúli cikket (de legalábbis az alapjául szolgáló információs csomagot) Magyarországon rakták össze, semmivel sem a valóságtól elrugaszkodottabb, mint egy szájnyalogatásból skizofréniát diagnosztizálni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése