2009-04-05

Nem írtam

Sűrű időszak volt az elmúlt pár nap. Sűrű volt nekem is, ezért nem írtam új bejegyzést. De sűrű volt események tekintetében is, így igazán lett volna miről írnom. Gy. F. lemondott. Kétszer is. Új miniszterelnök jelöltek hada került elő. Átalakul a jóléti rendszer. Sokat dolgoztunk itthon, a házban és a kertben. (Főként én, mert Kata term.gyógy. tanfolyamon töltötte az idő nagy részét.) Felszereltem két IP-44-es (fröccsenő víz ellen védett) lámpát a fürdőben, felszereltem a vadi új postaládánkat. Jókat beszélgettünk Fecóval. Meg rosszakat is. (Megkérdezte, hogy hívják azt, amikor egy néni meg egy bácsi meztelenül símogatja egymást. Mondtam, hogy ölelkezésnek, meg szeretkezésnek, aztán villámgyorsan bedobtam egy másik témát.) Esti meseként már a harmadik kötetet olvassuk a Manák trilógiájából. (Terry Prachett)
Vagyis történtek dolgok bőven, de a legélénkebb benyomást mégis egy apróság tette rám. A suliból hoztam haza Fecót, mikor az utcánkban egyszer csak megtorpantam. Visszaléptem és csodálkozva néztem az éppen elhagyott fára. Majdnem vakon elmentem mellette. Telis tele volt apró fehér virágokkal. Piszkosul nem értek hozzá, de szerintem cseresznye vagy meggy lehet. Valami gyönyörű volt. Megálltunk Fecóval és néztük. Aztán siettünk haza, körülnézni a kertben. Mondjuk akkor még ott nem sokat láttunk. De azért pár apró zöld hajtás már kidugta a fejét a földból. Parányi rügyeket láttunk a faágakon.
Aztán pár napra rá bejött a meleg, rövidnaciban mászkáltunk a kertben, ahol egyre több a zöld, söt más szinek is megjelentek. Lila, amit felismertem, hogy ibolya, és apró kék, meg sárga izék, amiről fogalmam sincs mik, de majd Kata úgy is eldicsekszik velük. A nap meg süt hét ágra, és csicseregnek a madarak, ahogy kell. Szóval itt a tavasz.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése