Kríminális

Nem nagyon érek rá blogolni mostanában, sok a munka, hétvégeken tanítok (most is órán vagyok, feladatot oldanak meg gép előtt a tanítványok, így lopok egy kis időt magamnak), hét közben délutánonként is tanítok meg fordítok meg fát metszek meg kertet ások... Először arról akartam postolni, hogy a tavaszias időjárás milyen hatással van a szexuális fantáziánkra és az öltözködésünkre, nemtől és kortól függetlenül, és a bejegyzésnek az lett volna a címe, hogy "Didik és dédik", de ha csak ilyen ritkán írok, akkor talán kerülnöm kéne az ennyire léha témákat, és valami komolyabbat előszedni. Volt mostanában pár dolog a hírekben, ami foglalkoztatott, így inkább ezekről lesz szó.

Kata a kezdetektől figyelemmel kísérte az ukrajnai eseményeket, van kárpátaljai barátnője, ő is járt kint, aggódni kezdett az ottani magyarokért. Különösen, mikor az oroszok mozgolódni kezdtek a Krím félszigeten. Kérdezte, hogy szerintem mi lesz, és hogy ugye az oroszok majd viszakoznak. Mondtam, hogy a magyarlakta részen nem várható, hogy nagy bajok legyenek, de az oroszok nem fognak meghátrálni. Amit a hírekben mondanak, hogy majd EU szankciók, meg a G8-ak, meg kereskedelmi szigorítások, és az újabb hidegháborúval való fenyegetőzés, az nem igazán fog bejönni. Oroszország bizonyos dolgokban semmit sem változott, viszont a világ mára nagyon más lett.

Oroszország továbbra is világhatalmi tényező akar lenni, és nagyon nincs ínyére, hogy a hagyományos befolyási övezeteiből megpróbálják kiszorítani. Dél-Ázsiát és az arab világot talán még hajlandó benyelni, de Ukrajna a volt Szovjetunió, ráadásul kellemetlenül közel van Moszkvához. Plusz az ukrán minta (hogy az elégedetlen nép fellázad és elűzi a vezetőjét) rossz példát mutathat az oroszoknak, tehát a Kremlnek meg kell mutatnia, hogy a szomszédban sem tűri el az ilyesmit, hogy abból világos legyen, mi lenne a vége, ha valaki odahaza próbálkozna hasonlóval. Az orosz politika egyik alappillére volt mindig is, hogy nem szeretett gyengének látszani. Akkor sem, ha az volt. És mostanában egyáltalán nem mondanám gyengének.

Nem, az oroszok egyáltalán nem gyengék. Egyrészt a világgazdasági válság jobban érintette a fejlett nyugatot, másrészt az orosz gazdaság a hidegháború óta szerves része lett a világgazdaságnak. És elsősorban mint exportőr. Oroszország képes az önellátásra, de Európa rá van szorulva az orosz energiahordozókra. Ha szankciókkal sújtják Oroszországot, zárolják a vezetők bankszámláit (szóltak jó előre, hogy legyen idejük kimenteni a bankokból a pénzt), akkor az oroszok meg zárolják az Oroszországban lévő nyugati befektetéseket. És abból talán több van, egy vagy két nagyságrenddel.

Aztán meglepő, titokzatos krimi az eltűnt maláj utasszállító gép rejtélye is. Elveszett, eltévedt, ellopták? Elromlott, elpusztították, ellopták? Az ember azt gondolná, hogy egy hatalmas Boeing nem egy pénztárca, amit csak úgy elemelnek vagy elveszítenek. Még az sem biztos, hogy merre kéne keresni. Ausztrália mellett a tengerben, vagy valahol Indiában? Annyit sejteni, hogy nem véletlen tűnhetett el, mert az utolsó bejelentkezés után még hosszú órákig a levegőben volt a gép, de arról senki nem próbált kommunikálni, illetve szándékosan repültek úgy, hogy a radarok ne lássák őket. Ki tudja, megtudjuk-e valaha, mi történt?

Hasonlóan furcsa ügy, hogy az osztrák bankszámlán tartott, vagyonbevallásban nem szerepeltetett százmillióiról elhíresült Simon Gábor gyanítható cinkostársát, Welsz Tamást őrizetbe vették a rendőrök, majd a rendőrautóban rosszul lett, és hiába vitték be egy kórházba, meghalt. Úgy tudni, ő osztogatta jó pénzért a hamis névre kiállított bissau-guineai útleveleket, melyekkel bankszámlákra lehetett elhelyezni a gyanús eredetű milliókat. Állítólag nemcsak Simon, hanem több szocialista politikus is rendelkezett ilyennel. Sőt, Welsz pártállásra tekintet nélkül mindenkinek adott, aki meg tudta fizetni. Még várunk a boncolás eredményére, de már többen mérgezést emlegetnek. Mert állítólag Welsz vádalkura készült.

Büntetlenségéért cserébe gondolom átadta volna a nyilvántartást, hogy melyik politikus és befolyásos vállalkozó milyen névre kiállított, hamis útlevelet kapott tőle. Így érdeke fűződött a politikusoknak (hogy ne bukjanak bele) és a vállalkozóknak (hogy ne bukják el a görbe úton szerzett pénzt) is, hogy Welsz ne tudjon tanúskodni. Gondolom ő, amíg nem volt a kezében, pecsétes papíron a vádalku visszavonhatatlan ígérete, addig a terhelő dokumentumokat nem adta át. Vagy elsősorban a tanúvallomására lehetett volna építeni. Hát, most tanúskodni nem fog, és gyanítom, hogy a bizonyítékok sem fognak előkerülni. Vagy, ha előkerül belőlük valami, akkor az csak az egyik politikai oldal tagjaira nézve lesz terhelő.