Oldalak

2012-01-24

Hetero vs. leszbi szex

Elgondolkoztam egy komment nyomán. Hogy van-e úgy, hogy valaki egy adott időszakban jobban kedveli a heteroszexet mint a leszbiszexet. Egy heterónál biztos van, mivel mondjuk nem ismeri, vagy nem tartja vállalhatónak a másik lehetőséget. De van-e olyan, hogy most puncit akarok, utána meg majd fütyit? Ezen rágódtam egy darabig, és azt hiszem nem merek egyetemleges választ adni a kérdésre. Mert ez kicsit úgy hangzik, mintha narancsról meg banánról lenne szó. És ugye az ilyesmi az ízlés körébe tartozik. Mikor milyen kedve van az embernek, egyszer sört kíván, egyszer meg bort. Meggyőzhető vagyok, hogy van, aki így látja. Ha épp fiús napja van, pasit fog felszedni a bárban, ha meg lányos napja, akkor egy csajt akar hazavinni. Egy távoli jövőben, amikor nem lesz majd diszkrimináció, és a szexuális partnerei megválasztása miatt nem gondol rosszat az egyik ember a másikról, talán akkor majd ez lesz az általános.
Viszont most én kicsit másképp gondolom. Hogy magának a kérdésnek a megfogalmazása már eleve nem korrekt. (Nem PC.) Mert nem szabad(na), hogy a kérdés a preferált szervekről szóljon. OK, van olyan, hogy valaki egyszer rosszul lett a banántól, és azóta rá se bír nézni, és csak narancsot akar. De ez ugye nem a banán hibája, a probléma nem a banánban, hanem az illető fejében van. Úgy gondolom, hogy én a szexet ugyanolyan mértékben lennék képes élvezni egy pasival is, mint Katámmal, ha azt a pasit is ennyire szeretném. Semmi bajom a férfiakkal, "a hiba nem az önök készülékében van", egyszerűen csak más valakire vagyok beállva.
Ha nagyon technikai akarok lenni, akkor azt mondom, hogy a szexuális gyönyör élvezetében a partner nemi szervének viszonylag kicsi jelentősége van. Mármint az én gyönyörömet tekintve. Ahhoz ugye leginkább az én szervemnek van köze. A másiké abból a szempontból érdekes, hogy én hogyan tudok neki örömet szerezni. Ha pedig szeretem őt, akkor akár mosómedve vagy tintahal is lehet a lába közt, meg fogom oldani a dolgot. Szerencsére ennyire nem extrém a helyzet, a punci és a fütyi is az élvezetre van kitalálva.
Azt szokták mondani, hogy azért mégis csak úgy "természetes", hogy egy férfi + egy nő. Nekem az a véleményem, hogy az agyunkban egy orgazmus alkalmával pontosan ugyanaz játszódik le, függetlenül attól, hogy azt milyen nemű partner váltotta ki. Egy dolgot viszont el kell ismerjek. A hagyományos felállás esetén van egy "misztikus" többlet. Egy isteni, teremtő aktus. Két nő (vagy két férfi) egymással soha nem tudja megtapasztalni azt az élményt, hogy ők nem csak simán szexelnek, hanem a fogantatás-megtermékenyítés ősi "szertartását" végzik. (Mondjuk a heteroszex sem erről szokott szólni az esetek 99,9%-ában.)
Szóval ezt a részt azért kicsit sajnálom. Mert még ha szex közben egy fecskendővel spermát juttatnék a páromba, azért az nem olyan lenne, mert ha csak a magja által is, de egy harmadik fél is szerepelne a történetben. Ha van bennem péniszirigység, akkor az nem arra irányul, hogy le tudom-e írni a nevemet a hóba. Csak a gyerekcsinálás képességét óhajtanám két nő számára is elérhetővé tenni. A nemváltoztató műtét gondolata kifejezetten taszít, de ha valaki egy varázspálcával hermafroditává tudna bűvölni, azon azért elgondolkodnék.

27 megjegyzés:

Rosabella Sanchez írta...

Gondolkodásra késztetett a posztod. Ugyanis ma reggelre elég különöset álmodtam, aminek köze van a gyerekcsinálás misztikus kérdéséhez is.

Nálam úgy működik a dolog, vagyis működött eddig, hogy ha véletlenül megnéztem egy heteropornót, akkor az is fel tudott izgatni, de ma már nem tudok fél percnél többet megnézni belőle, mert hányingerem van,és a hideg ráz tőle. Sőt! Hogy továbbmenjek a pénisz szó hallatától is rosszul vagyok, hát még a merevedő hímtagtól. Fogalmam sincs miért, hiszen alapból nincs bajom a pasikkal, sőt hárommal élek együtt,de valahogy ezért nem működtek a hetero kapcsolataim sem. Ha szexre került volna a sor, akkor mindig megléptem. Érdekes volt, amikor rájöttem, hogy pénisz fóbiám van. Röhej, de így van.

Azon gondolkodtam van e köze a neveltetésemhez. Az lett belém verve, hogy a szex és minden nemi kérdés bűn. Sokáig olyan voltam, mint Pál apostol. "Üldöztem" a "homokosokat", mert azok bűnös, alávaló gazemberek. Paradox.
Csoda,hogy elfuserált lettem? Nem hiszem. És erre még a ma reggeli álmom...

Tyúk írta...

Én ezt úgy tudom elképzelni, ahogy a szerelmet.
A szerelem nem válogat, az egy emberi érzés.
Elvben lehet, hogy beleszeretek egy férfiba, és akkor azt mondom, hogy mégis heteroszexuális vagyok. ELVBEN!

Viszont a férfiakkal szemben fenntartott komfortzónám ismerősök esetében másfél méter, ismeretlenek esetében úgy három, ugyanis nem viselem el a közelségüket, az energiáikat. Ennél fogva kis esélyt látok egy férfi megismerésére (a szó hétköznapi és bibliai értelmében is), így arra is, hogy beleszeressek.

(Az csak apró adalék, hogy a megnyilvánulásaik 90%-ától iszonyodom, a maradék 10%-ot meg nem veszem észre. Ráadásul azt hiszem, nekem is péniszfóbiám van. Ez utóbbiról kellene egy közvéleménykutatás az elvtársnők között, kikötve, hogy a választ nem szabad rávágni, hanem el kell rajta gondolkodni.)

AncsaT írta...

D'Angel: Hogyan lehet "véletlenül" megnézni (= végignézni) egy pornófilmet? :) Az elfuseráltságról annyit, hogy amíg készülődsz, hogy valakivel eljuss az ágyig, addig zavaró lehet a sok tiltás meg bűntudatkeltő hamis ájtatosság. De ha már ruha nélkül vagytok a takaró alatt, akkor ezeknek nem sok jelentőségük van, a tapasztalataim szerint. (Még annyit tennék hozzá, hogy talán a vallásos indoklás nem, de a felelőtlen szexuális kapcsolatok kerülése igenis ésszerű dolog lehet. A bűntudat marhaság, de lefeküdni valakivel, akivel nem éreztek elköteleződést, nem vállaltok felelősséget egymásért, szintén az. Ámen.)

Tyúk: Ezt a hetero/homo/metro/pán/omni/stb. szexualitást kezdem címke ragasztgatásnak érezni. Kaptam gratulációt a posthoz, hogy feltaláltam a biszexualitást, de ne örüljek túlságosan, mert a főemlősöknél ez természetes, az ember alapvetően biszexuális lény. Sőt, akármiszexuális, mert egy kanos pasi szívesen beledugja a farkát bármibe, amin megfelelő méretű lyuk van. És az is egy érdekes kiállítás lenne, hogy mi mindennel szoktak masztizni a nők, az elektromos fogkefétől kezdve a tekebábun és plüsskutyán át a fagylaltoskanálig.

A péniszfóbia érdekes gondolat, különösen azzal együtt, hogy a múltkoriban többen is nyilatkoztak, hogy néha meleg pasis pornóval indítják az előjátékot. Bár mondjuk én is imádom nézni a mérges kígyókról szóló természetfilmeket, ugyanakkor a hideg kiráz a gondolatra, hogy végigkússzon egy ilyen hüllő a lábamon.

A hímvessző mellett felvetődik még a tyúk és a tojások problémája is. (Bocs, ez tényleg hülyén hangzik, :) de nem bírtam kihagyni.) Szóval, hogy a pénisz, mint az elutasított férfiasság megtestesítője kelt kellemetlen képzeteket, vagy pedig a férfiak, mint az elutasított pénisz elválaszthatatlan velejárói nem kívánatosak. Ez nem könnyű kérdés, de gondolatkísérlettel próbálkozhatunk. Képzeljük el, hogy egy jó fej meleg srác nagyon jó haverunk. Ha egy autó zsúfolt hátsó ülésén egymás mellé szorulunk, az ugyanolyan kellemetlen, mintha egy heteró fickó lenne a helyében? Sőt, tegyük fel, hogy ezzel a meleg sráccal egy fagyos téli napon kirándulni vagyunk. Persze neki nincs kesztyűje, így elfagy teljesen a keze. Most jön a kínos rész. Rettenetesen kell pisilnie, mindjárt a nadrágjába csorgat, de az elfagyott ujjaival képtelen kigombolni és elővenni. Segítenénk neki?

A kérdésre válaszolva, nekem nincs péniszfóbiám. Igaz péniszirigységem sincs. Szerintem a pénisz, a puncihoz képest megkapóan egyszerű (már-már primitív) és könnyen kezelhető szerszám. A megtermékenyítésben játszott szerepe miatt bálványként való tiszteletét is meg tudom érteni. (Mennyivel jobban néz ki egy templom, ahol az oltáron egy halálra kínzott fickó helyett egy meredező f*sz van.)

Tyúk írta...

A pánszexualitás is egy identitás lett, azt hiszem. Így szinte vallásnak tűnik, amely nem az emberek neme szerint válogat, hanem a szelleme, jelleme szerint.

(Én is jellem és szellem alapján válogatok, csak a gazdatestnek legyenek tenyérbe illő cickói, stb.)

A tyúk és a tojások:
Egyrészt a férfiak taszítanak, de a személyük kevésbé, mint a nemük.
És arra a következtetésre jutottam, hogy a szex miatt van az egész. :)

1. Ugyanis ha a férfiismerőseimet veszem alapul, akkor ott van például Torres, akit minden további nélkül megölelek, megpuszilgatok, sőt a gatyában mászkálása sem zavar, ugyanis mint egy barátom társa, nemtelen számomra.

2. Mikivel is simán bepréselődnék egy autó hátsó ülésére, aki a homoszexualitása folytán szintén nemtelen.
(A farkát legfeljebb akkor fognám meg, ha az életem múlna rajta, ennek gondolom ő is örül. De szerintem ő is csak halálvészben adná a kezembe, ha mondjuk nem lenne keze-lába és mégis ki kellene húzni valami árvízből...)

3. Esztétikai ellenszenvem sincs. Egy férfi nem csúnya csak mert férfi. Meg tudom ítélni, hogy az én szempontjaim szerint egy férfi esztétikus-e, előnyös lesz-e a testtartása a képen, helyén vannak-e a vonásai, egyéb részei. Vagyis fotóalapanyagként. Ha muszáj egyáltalán.

Tehát tulajdonképpen úgy fogalmazhatom újra a kijelentésemet, hogy nem minden férfival szemben, hanem csak a heteroszexuálisnak tudott vagy hitt, számomra "fenyegetést" jelentő, engem mint nőt esetleges partnerként tekintő férfiakkal szemben vannak fenntartásaim.

Rosabella Sanchez írta...

A véletlent úgy értettem, hogyha van egy kis időm, akkor nem pornófilmekkel mulattatom magam, csak ha mondjuk fél évente egyszer rávetemedek, hogy azt akarok nézni..., vagy ha a net feldob egy olyan oldalt, cikket, belenézek. De igazából nekem a pornó közönséges, és kb. addig izgató, míg levetkőztetik egymást. Kivéve a passionate leszbi-szex. Azt végig tudom nézni. :)

A bűntudat, stb. tényleg csak addig kattog az agyamban míg eljutok az ágyig, ha akivel a takaró alá kerülök nő. Ha nem, akkor, amint megéreztem a meredő férfiasságát, tök mindegy mit éreztem iránta hányinger kerülgetett és testileg is rosszul voltam. Valóban nincs igazi összehasonlítási alapom, mert soha nem bújtam ágyba szerelemből pasival,pontosan azért, mert amint megéreztem, hogy a kapcsolat megérett a szexre, leléptem. A meleg srác pisilési kérdését én biztos nem oldanám meg, max. ha nagyon muszáj, és akkor is iszonyatos undorral.

AncsaT írta...

Úgy érzem, a tojáskérdés megoldódott. A probléma nem a pasikkal, hanem a pénisszel van, vagyis a szexszel. Az oroszlánok is csak annyiban tűnnek veszedelmesnek, amennyiben ránk, mint esetleges vacsorára tekintenek. Persze az oroszlánok általában ilyenek.

Mondjuk a pasik is. Ahogy az oroszlán, ha meglát egy másik állatot, először arra gondol, hogy meg lehetne-e enni, úgy a (hetero) pasik is, ha meglátnak egy nőt, előbb-utóbb átfut a fejükön a gondolat, hogy milyen lenne lefektetni. Ez benne van a programjukban. ezt azt hiszem, el kell fogadnunk, együtt kell élni ezzel. Viszont a kulturáltabbja az ilyen gondolatait képes megtartani magának, vagy legalább is, társadalmilag elfogadható formákban fejezi ki. (Felsegíti a kabátodat, tölt a poharadba, megdicséri a szemedet.)

Ez olyan, mint amikor cipőt látsz a kirakatban. Átfut a fejeden, vajon hogyan állna a lábadon. De ez nem jelenti azt, hogy berohansz a boltba, és rögtön fel is próbálod. Nem várható el, hogy észre se vedd a cipőket. A pasik részéről is elegendő, ha a "mindent a szemnek, semmit a kéznek" szabályt betartják, meg mondjuk a verbális inzultusoktól is tartózkodnak. Gondolatrendőrséget nem kéne felállítani. (Ez a "felállítani"... Freudnak lenne róla véleménye.)

A pisilős gondolatkísérletnél azt hiszem érdemes a pénisz funkcióit szétválogatni. A helyzet nagyjából olyan, mint amikor egy barátnőd betegre itta magát, és fogod a haját, amíg rókázik a bokor alatt. Esetleg letörölgeted a hányást az álláról. Ez nem pisiszex, hanem segítségnyújtás egy barátnak, aki kínos helyzetben van, és rászorul. Nyilvánvaló, hogy akárcsak a hányásnál, nem mindenkinek tenné meg az ember, de ha valaki megérdemli, onnantól kezdve ez nem gusztusról szól, hanem segítségnyújtásról.

D'Angel kedves, érdemes átgondolni a kérdést. Az álmodban kislányod volt, de mi lesz, ha egyszer "véletlenül" születik egy kisfiad? Naponta több alkalommal is kénytelen leszel kézbe venni a kukacát. Éveken át. És az pont ilyen helyzet lesz. Nem egy pénisszel kell érintkezned, hanem ott lesz a gyereked, akinek szüksége lesz a segítségedre. (És mondanám, hogy a kicsiknek is fel szokott állni. Kicsomagolod a pelenkából, és meredezik neki, mint a zászlórúd.)

Rosabella Sanchez írta...

Azt hiszem a "baba kuki" kérdése annyira nem vészes, mert mindkét öcsémet, de a kicsit rendszeresen pelenkáztam, fürdettem, szóval nem újdonság, nem is volt vele problémám. Aztán a saját gyerek megint más kérdés. Szerintem van akkora szeretet anya és gyermeke között, hogy ez ne okozzon gondot.

Viszont van egy másik kérdés, ami sokkkal aggasztóbb számomra. A megtermékenyítés természetes úton. Mert, ha ilyen durva- márpedig az - a péniszfóbiám, undorom, akkor bizony ott is bajok lesznek.

AncsaT írta...

Mekkorák a tesóid? Automatikusan feltételeztem, őket még a "péniszfóbiás" idők előtt kellett pelenkázni, fürdetni. De mondjuk egy gyerek tényleg más. Ahogy egy pasi is, ha szereted.

A természetes úton történő megtermékenyítést sem igazán tudom javasolni egy vadidegen, vagy egy távoli ismerős által. Ha a gyerekre nézel, ezt a pasit fogod keresni, látni benne. Vagy ne is tudd, ki az, mondjuk egy éjszakai túrán a vaksötétben, találomra berángatsz valakit a bokorba :), vagy pedig olyan legyen, akit becsülsz, tisztelsz és kedvelsz annyira, hogy az intim testi közelség ne legyen kellemetlen érzés vele. No meg kell egy nagy adag kölcsönös bizalom is. Hogy ő tudja, nem fogsz gyerektartást követelni tőle, te meg tudd, nem fogja elperelni tőled a gyerek felügyeleti jogát. Meg tisztázni kell előre, hogy a gyerek életének lesz-e, és ha igen, mennyire része. Ha meg nem, mi lesz, ha a gyerek nagyobb lesz, és meg akarja ismerni. És ugyan a jog nem fogja elismerni érvényes szerződésként, de érdemes lehet ezeket írásba foglalni. Már csak azért, nehogy évek múlva valaki másként emlékezzen rá, hogy miben maradtatok.

Rosabella Sanchez írta...

Hmm...azt hiszem agyalok tovább...

A gyerek kérdés pedig még nagyon nem aktuális legalább 5 évig, szóval van időm rendberakni magam, a gondolataim, és addig még hátha sikerül "apukát" is találni. Nem is értem miért beszélünk róla... :)

AncsaT írta...

Hát, nem én álmodom gyerekszülésről. :)

Az jutott eszembe, a "nem aktuális"-ról, hogy ugyan a gyereknemzés csodáját lehet nélkülözni kényszerülünk egyelőre, viszont a nem kívánt terhesség miatti aggodalom se sűrűn tör ránk. :)

Rosabella Sanchez írta...

Így van, és óvszerre sem kell költenünk. Sőt, még a fogamzásgátlással járó hízás, és egyéb hormonális változás is elkerül. :)

Apropó, ha már itt járunk! Rengeteget gondolkodtam már azon, hogy oké, nekünk nem kell védekeznünk a terhesség ellen, de mi van a nemi betegségekkel? Azok, akik először fekszenek le az újdonsült párjukkal - most nem a felelőtlen kufircolásra gondoltam, az is megérne egy postot, hanem, akik között komoly kapcsolat alakul ki-, de ha tudják is a másik előéletét, az x-dik partner betegségei nem derülnek ki.
Olvastam már óvintizkedéseket a leszbikus szexhez, nah, de az inkább egy tréfával ért fel. Pl.: gumikesztyűvel behatolás, orális érintkezéshez készült gumi, és egyebek. Mondjuk én még nem hallottam olyan leszbikus párról, akik bármivel is védekeztek volna.
Érdekelne a véleményed, hogy Neked mi a meglátásod ezzel kapcsolatban. :)

AncsaT írta...

Egyszer láttam valami videón ilyen nyalós gumit. Valami latexdarab volt, amit ráteszel a puncira, és azon keresztül nyalogatod. Nekem ez kb. olyan, mintha a cukorkát úgy szopogatnád, hogy nem csomagolod ki a celofánból.

Elméletileg ennek úgy kéne működnie, hogy csak azzal bújsz ágyba, akiben bízol, hogy nem kapsz el tőle semmit. Mert azért a leggyakoribb fertőket nem hiszem el, hogy nem veszi észre valaki, ha elkapja. És ha tudod, hogy valami bajod van, mondjuk időnként viszket, esetleg estére gyanús színe van a bugyidnak, akkor van annyi eszed, hogy orvoshoz mész, nem csajozni. És ha tegnap még az egyikkel feküdtél le, akkor ma nem fogsz egy másikkal, mert mondjuk lelkileg kell egy-két hét, hogy átállj egy másikra, megismerd, meg ilyenek. Ennyi idő alatt meg kiderül, ha az előzőtől kaptál valami "emléket".

Persze "balesetek" előfordulhatnak. Mondjuk a párod elmegy a családjával egy melegvizes fürdőhelyre. Anyukával bedagonyázik a termálmedencébe, ahol némelyik mama mintha már nem is élne, sőt az oszlásnak eléggé előrehaladott fázisában lenne. Aztán kiderül, hogy képes járkálni, ettől olyan zombisnak tűnik. A kedvesnek rossz érzései vannak, de nem gyanít semmit. Te sem. Csak mikor pár nap múlva mindkettőtöknek viszket, és pisiléskor csíp.

Kínos elmenni dokihoz, kenet, meg laboreredmény, kínos elmenni gyógyszertárba, kiváltani a receptet, kínos a gyerek elől dugdosni a kúpokat, meg észrevétlenül feldugdosni, de a legkínosabb az, hogy amíg tutira meg nem gyógyultok, addig nincs szex. Az meg egyenesen bosszantó, hogy mindezt úgy, hogy nagydolgot otthon intézel, kisdolognál meg csak odatolatsz a csésze fölé, a papírt sem használod, amit mások összefogdosnak, inkább az otthonról vitt papírzsepivel törölsz, és mégis elkapsz egy ilyen hülyeséget.

Szóval teljesen, 100%-ig kiküszöbölni nem tudod, de csökkentheted a kockázatokat. Lehetőleg állandó partner, és hűség. Ha mégis alkalmi, akkor odafigyelsz. Ha kicsit is gyanús valami, mondjuk furcsa szaga van, akkor inkább leállsz. Kerülöd a közös használatú (ki tudja kikkel közös) játékszereket. Elméletileg forró kénsavban lehet a jó minőségű cuccokat fertőtleníteni, de a gagyi, porózus izékkel nem lehet mit kezdeni. És a jó minőségű darabokat is kérdés, hogy mennyire gondosan tisztogatták meg. OK, ez illúzióromboló, de a hüvelygomba is alaposan betesz az illúzióidnak, ha elkapod. Rosszabb dolgokról nem is beszélve.

Rosabella Sanchez írta...

"a cukorkát úgy szopogatnád, hogy nem csomagolod ki a celofánból",ezen jót vigyorogtam. Most gondold már el, hogy milyen lenne: aktushoz készültök,de előtte odaszólsz a Kedvesednek, hogy várj még egy percet felhúzom a gumikesztyűt. :)

A fertőzések alattomos kis velejárói a mindennapoknak, és szörnyen kellemetlenek. Még beszélni is róla, nemhogy dokihoz menni. Amiket leírtál, azt gondolná az ember, hogy egyértelmű, mindenkinek evidens, de nem. Pont a minap kaptam el egy beszélgetést, ahol ezt tárgyalták, és 20-on éves nők nem voltak tisztába alapvető higiéniai követelményekkel. Azért az már gáz!

De ami az én fantáziámat ettől sokkal jobban bosszantja az az négy betűs ősellenség. Az AIDS. Mivel sokáig tünetmentes nem tudhatja az ember, hogy elkapta e. Itt pedig hiába bízok a páromban, ő meg bízott az exében, ha az pl. hűtlen volt, összeszedett valamit, és most senki nem tudja, hogy mi a helyezet. Rengeteget agyalok ezen, nagyon félek tőle.
Nemrég ráakadtam egy nagyon jó oldalra, ami szintén ezt taglalja.: http://egeszsegprevencio.info/aids

Ami viszont kiakasztó, hogy ahány ilyen oldal, annyiféle információ található. Például van olyan, ahol már a csókolózást is veszélyforrásként említik. Oké, tudom, hogy túllihegem a dolgokat, enyhén hipohonder vagyok, de azért ettől a betegségtől jobb félni, mint megijedni.Mondjuk ex-nél is aggodalmaskodtam egy sort, amikor smárolt össze-vissza, nah de az mégis más...

Proliblues írta...

Szeretem olvasgatni a beszélgetéseiteket.
Új megvilágítást kapok, bizonyos dolgokkal kapcsolatban, számomra ismert és ismeretlen dolgokról is plusz információkhoz jutok.
Picit olyan, mintha becsöppentem volna a társaságotokba, egy kicsit más világba, és csak szürcsölöm a limonádémat, és hallgatnálak, figyelnélek benneteket. :) Köszönöm.
Egyébként pedig, a szex, a szerelem, az kurva jó dolog, és szép dolog. Mindegy hogy hetero, vagy meleg, legyen. Nem? :)

Névtelen írta...

Akkor most Proliblues megfogalmazta azt, amit akartam. Köszi ;)

Panka

Quaoar [ex-Fritz] írta...

Örülök, hogy mosómedve és tintahal volt a példa. És legalább te - na, te így látod. :)
Pont ezen stresszelek, már jó ideje. Mert én ugyan tökéletesen meg tudok feledkezni a női testemről, de roppant zavaró (szó szerint zsibbadok és nem moccanok), amikor mások figyelmeztetnek rá. "Neked puncid van. A puncid élvezi ezt. A nőknek puncijuk van. Te nő vagy." - ez megöl. Vagy elég, ha éreztetik, gyengén utalnak rá.
És amikor a "természetes" fogalmát egy "kizárólag: nő + férfi" kombóval írják le,.. ebben az átkozott binaritásban elvárják a "mint amilyennek Isten teremtette" nemi szerveket is. Sex = gender? Nem. Ahogy írtad, az agyunkban van a lényeg... abban a zselés masszában.

De hol lehet pánszexuális lányokat, nőket - vagy úgy általában, embereket "üldözni"? Pofáraesés és egyéb fájdalmak nélkül. Akinek van ötlete, szóljon - kap egy sört! :/ :)

AncsaT írta...

Az ember azt hinné, az interneten mindent meg lehet találni, és az emberek utána is néznek a fontos dolgoknak. Mintha lenne valami lányok kézikönyve, ahol le vannak írva az alapvető tudnivalók a nemi higiéniáról meg a védekezésről.

Az AIDS az tényleg gázos, főleg amiatt, hogy hosszú évekig tünetmentes lehet. Erre nincs más megoldás, mint tesztet csináltatni. Elmentek AIDS-szűrésre, és megmutatták egymásnak az eredményt. Ez elég ciki dolognak tűnik, de ennél jobbat nem tudok ajánlani annak, aki tart tőle. És ugye a hűség.

Szívesen látunk itt mindenki, mindegy, hogy hetero vagy meleg. :) Ha belecsöppentél és jól érzed magad, az nagyszerű. Szólj hozzá, kérdezz, én biztosan, de szerintem a többiek is fognak neked válaszolni. A szerelem, a szeretet, a boldogság, a vágy, ezek viszonylag elterjedt emberi érzések. Hogy mire, kire irányulnak, annak megítélése társadalom függő, és az a megfigyelésem, minél toleránsabb ilyen téren egy társadalom, annál boldogabbak a benne élők. Persze nem azért mert a kettő közt közvetlen oksági kapcsolat van, hanem mert mindkettő kapcsolatos a szabadságjogokkal meg az egyénekben rejlő kreativitás kibontakoztatásának lehetőségével. Ahol korlátok közé szorítják az embereket, ott nem jó.

A mosómedve meg a tintahal csak kiszaladt, valami furcsát akartam írni, amitől azért én is meglepődnék, ha ezt látnám valakinek a lába közt. :) Azt tudomásul kell vennünk, hogy a többség, sőt igen gyakran mi magunk is kategóriákban gondolkodunk. Pl. a paradicsom nekem zöldség, pedig van aki szerint inkább a gyümölcsök közé kéne sorolni a tápanyagai miatt. De én a zöldségespultnál szoktam berakni a kosaramba, ezért mint zöldségre gondolok rá. A többség szerint, ha puncid van, akkor te nő vagy. És ez a fajta következtetés az esetek nagy többségében az illetőnek be is szokott jönni.

Mivel a probléma gondolati úton áll elő, ezen a módon meg is lehet oldani. Gondolj magadra te is nőként. Csak definiáld pontosan magadnak a nő fogalmát. Ha más számára a nő azt jelenti, hogy puncival rendelkező emberi lény, aki pasit keres maga mellé, fütyit akar a lába közé, legfőbb vágya, hogy háztartást vezethessen, és alárendelje magát egy hímnemű személynek, attól neked lehet más elképzelésed. Gondolhatod, hogy a nő puncival rendelkező emberi lény, aki társat keres maga mellé, szexre vágyik, tiszteletre, megbecsülésre, képességei kibontakoztatására. Ezt a meghatározást valószínűleg sok heteró és leszbi csaj el tudja fogadni. A transzszexualitás az nehezebb kérdés, mert ott valaki nem a nő fogalmának korlátozottságával küzd, nem tágítani akarja a határokat, hanem egy másik kategóriába akar tartozni. Ahonnan a külsődleges jegyei kizárják. Még a saját felfogása szerint is, ezért hajlandóak műtétekre, hormonális kezelésekre, melyekkel szemben, az egészségre gyakorolt hatásaik miatt, nekem fenntartásaim vannak.

A pofáraesést és a fájdalmakat nem lehet teljesen kiküszöbölni. Ettől a heterók sincsenek megkímélve. Visszautasítást, csalódást a vágyai miatt tapasztal meg az ember, függetlenül a vágyak természetétől. minél erősebb a vágy, annál nagyobb a csalódás. Ha el akarod kerülni, le kell mondanod a vágyaidról. Vagy pedig el kell fogadnod a csalódás lehetőségét.

Az ismerkedésnek megvannak a maga helyei, internetes fórumok, társkereső oldalak, vannak speciálisan, csak csajoknak rendezett bulik. OK, ezeket sokan fikázzák, de a heterók a heteró bulikban, heteró társkeresőkön ugyanúgy szoktak szívni. Mondjuk nem én vagyok a legmegfelelőbb forrás, mert én nem járok ilyen ismerkedős helyekre, és mielőtt kapcsolatom lett, előtte se nagyon szoktam. Azt hiszem, ehhez az ismerkedős témához érdemben nem is nagyon tudok hozzászólni. Help, akinek több tapasztalata van!

Névtelen írta...

Egy - nemi betegségek.
http://contraception.about.com/od/overthecounterchoices/g/dentaldams.htm

Ennél leverőbb cuccot nehezen tudok elképzelni. Talán még a gumikesztyű. Abban viszont az a jó, hogy csúszik mint az állat.

Aids: hát ez olyasmi, amiben lehet, hogy hazardírozunk. Azt hiszem, egy leszbikus nő kisebb eséllyel hiv-hordozó, hacsak nem egy olyan országban él, ahol a lakosság 90%-a HIV-pozitív.

Mindazonáltal hadd mondjak egy tanmesét.
Sikerült egyszerre 3 bosszantó és kellemetlen vackot is beszerezni egy kifejezetten elegáns, tiszta és ápolt nőtől. Egyszerre volt torokgyulladásom, altesti miegymásom és egy több napon túl gyógyuló, ronda hüvelyi sérülésem.
Az, hogy a nőgyógyásznál mennyire éreztem kínosan magam, és hogy átkapcsolt szociális munkásba, az csak az egyik tanulsága a dolognak.
A másik az, hogy az alkalmi szex marhára nem kifizetődő.

Értem én azt, hogy egy két hónapos ciróka-marókás együttjárás után is lehet így járni, sőt, ahogy Ancsa mondja, több éves kapcsolatban is, de akkor legalább a családban marad.

Kettő - társkeresés.
Esetleg a véletlen...? Részemről az egyetlen, eddig le nem fedett halmaz a swingerklubok halmaza, de úgy vélem, ez a halmaz továbbra sem lesz lefedve.

AncsaT írta...

Ssssz... hüvelyi sérülés. Meg a műkörmös rémálom. Plusz AIDS. Aztán az alkalmi kapcsolatokról szinte már az orosz rulett jut az ember eszébe.

A véletlen mint társkereső módszer nem rossz, amikor már van társad, de ha még nincs, akkor nehéz ezen a módon fokozni az erőfeszítéseket, hogy találj magadnak valakit. :) De a statisztikák alapján, ha felszállunk egy zsúfolt tömegközlekedési eszközre, akkor azon rajtunk kívül legalább még másik kettő leszbikus csajnak kell lennie. Persze a tömegben nehéz lehet megtalálni őket, esetleg az segíthet, ha egymás kezét fogják, de akkor ugye megint hoppon maradtunk. Talán az segít, ha figyelünk, kik azok a csajok, akiket nem látunk sose pasizni, akik kissé különcök, esetleg egy szivárványos kulcstartó is jelezhet valamit. Ha mi sem pasizással töltjük az időnk nagy részét, akkor könnyű közös programokat szervezni facér csajokkal. Aki kávézás közben folyton csak a régi pasijáról tud dumálni, a szemét le nem veszi a pincér csávó seggéről, azt mondjuk legközelebb nem hívjuk el. Óvatosan lehet közeledni, egy horrorfilm alatt a másikhoz bújni a moziban, utána meg a sötét utcán kézenfogva menni vele, és gyanakodva bámulni a sötét kapualjakba. Persze ez még mindig nem tuti, ezek után is lehet pofára esni, de azért kisebb az esély rá.

Névtelen írta...

Hetero lévén se a pánszexualitásról, se a leszbikus szexről nem tudok megnyilvánulni. Egyről viszont igen, méghozzá a "lenti" fertőzésekről.
Nyilván én is belefutottam párszor, ahhoz éppen elégszer hogy tudjam: ezek a fertőzések nem feltétlenül állnak egyenes arányban a higiéniával. Pl. a jól ismert kis candida egyenesen imádja az ápolt, jól "kipucolt" női nemi szervet, ahogy sok másik is.
Én pontosan ezért nem érzem magamat kellemetlenül dokinál ha ilyen problémám van. Ahogy fent, úgy lent is megbetegedhetünk és nem feltétlenül csak szexuális úton.
Torokgyulladásnál sem irulunk pirulunk a gégészeten, és nem gargalizálunk szem lesütve a családtagjaink jelenlétében.
Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy az hogy időnként az ember egy -egy fertőzést összeszed, úgy lent mint fent, teljesen "természetes" dolog. Mondhatnám, az élet velejárója.
répa voltam

Névtelen írta...

bocs, nem egyenes, fordított arányban. :)
répa

AncsaT írta...

Répa kedves, ha tapasztalatod nincs is, véleményed, elképzelésed lehet a leszbikus szexről. Ha más élményed nincs is, leszbipornót biztos láttál. És ahogy a kissrácok mutogatják egymásnak a pöcsüket, hogy kié nagyobb, ki pisál messzebbre, szerintem a kiscsajoknál is megesik, hogy kíváncsiak, milyen a csókolózás, és a "hülye fijuk" helyett inkább egymással próbálják ki, többen, mint ahányan azt utólag beleírják az emlékirataikba. :)

A candida az elég rút dolog, állítólag a nők több mint felének van fertőzése, ami gyakran tünetmentes. A candida szeret a belekben, és aztán elmászkál mindenfelé. Egyesek szerint a rák bizonyos fajtáinak hátterében is ez állhat. Meg egy csomó más makacs tünetében is, a különböző misztikus bőrproblémáktól kezdve, a megmagyarázhatatlan eredetű köhögéseken át, a migrénig és hangulatproblémákig. Kedven helyei a nemi szervek és az emésztőrendszer. Mintha az orális szexre specializálta volna magát. :)

A higiéniával figyelni kell. Rémálom, mikor valaki mániákusan tisztálkodva, jó kis hagyományos szappannal rendszeresen mossa a punciját. Ami ugye savas kémhatású akar lenni, mert attól pusztulnak a baktériumok, erre betesz neki a lúgos szappannal. Létezik spéci savas szappan. Nincs benne semmi allergén anyag. Gyakorlatilag ugyanaz a cucc, mint amivel a sebészek szoktak bemosakodni műtét előtt. Plusz egy csepp narancsaroma. pH 4 a kémhatása, ami elég sok minden fertőző izét kinyír. Szóval ilyesmivel, ha valaki sikálni akarja. :) De csak kívül. Belül nem kell mosni, mert ez egy öntisztító rendszer. :) Ha valaki beteg, akkor persze lehet öblögetni gyógyhatású valamivel, de normál esetben nincs rá szükség.

A torokgyulladás azért kicsit más, mert alapból nem feltételezik rólad, hogy orális szex közben szedted össze, de egy hüvelyfertőzésnél az első gondolat az, hogy nemi úton kaptad el. És amíg egy Faringoseptet vagy Strepsilst simán elszopogatsz társaságban, hüvelytablettát nem fogsz magadnak nyilvánosan felhelyezni. :) De tény és való, fertőzést nem csak felelőtlen szex közben lehet összeszedni. De azért ha az orrom folyna, azt hamarabb kiírnám fészbukra, mint a hüvelyi folyásomat. :))

Névtelen írta...

Nem vitatom hogy a hüvelyi folyás intimebb kategória mint a torokfájás. Ettől függetlenül, aki kellőképpen tájékozott, főleg maga az orvos -az pontosan tudja, hogy mely fertőzések tartoznak a nemi betegség kategóriába, és melyek azok amelyek sajnos akár aktus nélkül is könnyen beszerezhetőek. :) Nekem elég ha ezt két ember tudja: az orvosom és én. Ettől kezdve én valóban nem szégyenkezem, mert nincs miért. :)
Persze hogy van véleményem a leszbikus szexről. :)Azt sem tagadom hogy volt már csókom másik nővel, de én nem érzem azt hogy ez részemről bármilyen szexuális töltettel bírt volna, lévén nem voltam teljesen beszámítható állapotban. Ennek hála, inkább meghökkenést mint izgalmat váltott ki belőlem.
Ettől függetlenül igen, vannak olyan időszakok az életemben amikor izgalomba hoz ennek gondolata.Nem tudom, hogy ez más heteróknál is így van-e, vagy csak én vagyok "partszéli". A szexet nővel el tudnám képzelni, egészen biztos vagyok benne hogy elég sok izgalommal szolgálna mint számomra eddig ismeretlen érzés.
Viszont ezzel nálam van egy nagy bökkenő. Én már jó ideje úgy vagyok a szex-el, hogy már nem hoz lázba a szexualitás ha nem kötődöm/szeretem valamilyen szinten a partneremet.
Viszont nem tartom elképzelhetőnek (legalábbis ilyenre nem volt még példa az életemben eddig), hogy szó szerint beleszeressek egy nőbe.
Lehet hogy a szexuális orientációm bi, de az érzelmi viszont egyértelműen hetero -így nagy a valószínűsége hogy ha egy nővel szexelnék, pontosan olyan ramatyul érezném magamat mintha összeszednék egy vadidegen pasit és pár órára "hazavinném".
Ha más helyzetben lennék és nem állnék érzelmi kapcsolatban senkivel akkor lehet hogy ez nem teljesen így lenne, de az is elképzelhető hogy semmit sem változtatna a fentieken, nem tudom.
Viszont egyet tudok. Azt hiszem, hogy bizonyos szituációkban, átmenetileg kielégítene a leszbikus szex, de majdnem biztos vagyok abban hogy hosszútávon "kevés" lenne. Nekem a leszbikus szex kicsit "félszex" kategória, akkor is ha ma már megvannak a különféle praktikák és kiegészítők arra hogy ez teljesebbé válhasson.
De ez egészen biztosan szoros összefüggésben áll azzal hogy érzelmileg hetero beállítottságú vagyok, tehát az érzelmi, elvadult oldalnak a hiánya okozná leginkább a "fél" érzést, nem pedig a pénisz hiánya. :)
répa

AncsaT írta...

Köszönöm szépen az őszinte és nagyon érdekes kommentet. Ezzel a lánycsókos dologgal úgy tűnik nem mondtam hülyeséget. :)

Azt viszont nem gondolom, hogy biszex lennél, illetve csak annyira, amennyire a főemlősök alapból biszexek. :) Te valószínűleg kifejezetten férfi partnert keresnél magad mellé akkor is, ha a jelenlegi párod nem volna. A "bizonyos, átmeneti szituációk", kényszerhelyzetek nem jeleznek semmit az orientációra nézve. Tipikus dolog, hogy egy női elítélt a börtönben leszbikus kapcsolatba kerül egy vagy több rabtársával, aztán amikor kiszabadul, és van lehetősége válogatni, kizárólag férfi partnereket választ. Szerintem egy ilyen nő egyértelműen heteroszexuális beállítottságú. Ha egy kirándulócsapat eltéved az erdőben, és és minden más elfogyott, csak májkonzervjük van, két nap után a vegetáriánus is meg fogja enni, ha nem akar legyengülni és lemaradni a többiektől. De ettől ő még vegetáriánus marad. :)

A "félszexről". Nagyon igazad van, szerintem sem attól lesz teljes egy aktus, hogy a partnerednek van-e pénisze, vagy sem, hanem, hogy kölcsönösen szeretitek egymást, és szeretnétek ezt a szeretetet kifejezni egymás iránt, oly módon, hogy testi gyönyört adtok és kaptok. Hogy ezt kinek az oldalán kéne megtalálni, arról a "köznek" mindig is megvolt a véleménye. Ami ettől eltért, azt "betegnek" tartották. De eltérés alapon sok leszbikus szerint meg egy heteroszexuális aktus az, ami meglehetősen "furcsa", és nem "normális" dolog. Nem is értik, hogy képes ezt valaki elviselni, nemhogy kívánni. :)

Én ugyan eléggé megértőnek, elfogadónak tartom magam, az természetes számomra, hogy valaki vele azonos szemű oldalán találja meg a "teljességet", de nekem is vannak előítéleteim. Ha valakinek a vágyai szerint való partnere mondjuk egy kutya vagy egy birka, akkor azért nekem is ráncba szalad a homlokom. :) Ha meg egy felfújható babával érzi magát boldognak, azt egyenesen betegesnek vélem. Közben meg lehet, csak nem vagyok kellőképpen nyitott. :)

Névtelen írta...

Juj de érdekes témához lyukadtál ki. :) Ez nekem örök fejtörést okoz ám és az évek alatt arra a következtetésre jutottam,hogy azt hogy mi a normális leginkább az a társadalom határozza meg és formálja bennünk, amiben felnövünk.
De. Az már bizonyított tény, hogy mindenkiben megvan a "bi" késztetés, és azt hogy később a férfiakhoz vagy a nőkhöz vonzódunk -e, a génjeink fogják meghatározni.
Éppen ezért azt gondolom, hogy szexualitásunk teljesen normálisnak tekinthető, akkor is ha leszbikusak és akkor is ha heterok vagyunk.
De egy biztos, méghozzá az hogy meg van az oka a genetikában hogy ki miért lesz az, ami. Az pedig,hogy egyenlőre nem tudjuk az okot mit sem változtat ezen.
Bizonyos társadalmakban elfogadott hogy pl. valaki egy gyerekkel él szexuális életet. Nekem ez teljesen természetellenes, egyrészt mert nem abban a társadalomban nőttem fel, másrészt mert nincs tudomásom róla hogy lenne bármilyen genetikai bizonyíték arra, hogy ez normális. Ha az alap tézisre gondolok, hogy az emberek elsődleges ösztöne is a szaporodás, akkor ez nyilvánvalóan deviáns szexualitást jelent, hiszen egy kisgyermek nem ivarérett- tehát a természetnek ellentmond ez a fajta szexualitás.
Ugyanez a véleményem az állatokkal folytatott szexről is. Mutassa meg nekem valaki, bizonyítsa be, hogy az a "gén" ami ezt a vágyat generálja, valójában mindenkiben meg van csak nem mindenkiben "kapcsol be". Nem tudok ilyen bizonyítékokról. Azt viszont itt is tudom, hogy az ember nem tud állatokkal szaporodni normális úton tehát természetellenes , ezért az ilyen irányú vonzódásnak is nagy valószínűséggel nem genetikai meghatározója van, hanem pszichés.
A guminős téma kétirányú.. :) Az mindenképpen pszichés probléma, ha valakit a guminővel való közösülés, együttlét tesz boldoggá a szó hagyományos értelmében. Tárggyal sem lehet szaporodni, a természet nem így programozott. Ha valakit valóban ez tesz boldoggá, ott nagyon durva szocializációs problémákat, lelki sérülések állhatnak a háttérben.
Azonban, ha valaki időnként, ínséges időkben egy guminőn vezeti le a feszültséget, de normális körülmények között az emberekkel vágyik szexuális kapcsolat kialakítására, az szerintem belefér az önkielégítés fogalmába, hiszen az is.
Szóval én megpróbálom ezeket a dolgokat nem a társadalmi hatásaim következtében besorolni a normális és abnormális kategóriába, hanem kissé tudományosabb (vagy áltudományosabb? :) ) oldalról megközelíteni.
Egyébként ha valahol belefutnál ilyen témák tudományos boncolgatásába,azt megköszönném ha megosztanád velem is, mert komolyan érdekel!
répa

AncsaT írta...

A "normális", hogy mi az ami jó, helyes, megengedhető, elfogadható, hogy hogyan látjuk a világot magunk körül, az nagy részben attól függ, hogy a környezetünk, amiben felnőttünk, mit mond erről. Persze azért ez is bonyolult. Mert a szüleink azt mondják, lerészegedni nem rendes dolog. 8 évesen egyetértünk velünk. Aztán 15 évesen az ellenkezőjét valljuk. Azért, mert szinte mindenben az ellenkezőjét akarjuk, mint a szüleink, azért, mert a banda, akikkel lógunk, erről mást gondol, azért, mert kipróbáltuk és tetszett, azért, mert kedvenc költőnk a bordalokban nem ezt hirdeti, azért mert példaképünk, kedvenc rockbandánk basszusgitárosa alkoholista stb.

Végső soron minden a fejünkben dől el. Ha nagyon akarunk csoportosítgatni, akkor az lehet a rendezési szempont, hogy hogyan kerül a fejünkbe az a dolog.
a) Lehet, hogy eleve benne van. A barack édes, tehát jó, a fakéreg keserű, tehát nem jó. Erről nagyjából egyforma véleménye van kezdetben mindenkinek. Az eredendő tápláléka őseinknek a gyümölcs volt, az édes dolgok jelentették az ennivalót. Ami bogyó mérgező volt, annak általában keserű az íze, nem volt nehéz elkerülni.
b) A környezetünk kívülről teszi bele. Látjuk, halljuk, tanításként, (nép)hagyományként, szokásként, mintaként stb. befogadjuk, átvesszük, elsajátítjuk, alkalmazzuk.
c) Mi magunk alakítjuk ki. Amit látunk, hallunk, hogy ezt így kell, összevetjük a tapasztalattal, hogy ha így csinálják, mi lesz a végeredmény. Különböző kívülről származó hatások ütköznek bennünk. (Ne lopj, mondja a templomban a pap, a haverok meg bolti lopásra biztatnak, hogy ne légy nyuszi, csórj egy doboz cigit.) Mi meg döntünk, hogy ilyen kimenetel mellett akarjuk-e ezt az utat követni, meg az ellenkező hatások közül melyiket tartjuk fontosabbnak.
d) Érhet minket irracionális, megmagyarázhatatlan hatás, megérint Isten ujja, megszólít Jézus, megvilágosodunk, felébred Buddha természetünk stb.
Ráadásul ezek párhuzamosan történnek, a hatásuk összekeveredik, erejük időben változik, a szituációtól, az állapotunktól függően egyik vagy másik kerekedik felül.

A szexualitás az irtóra bonyolult dolog. Áthatja az egész életünket, mégis tabuk veszik körül, nem illik túlságosan foglalkozni vele, ugyanakkor mindenütt ott van. Biztosan van benne genetika (a), nevelés (b), valamennyi szabad akarat (c) és talán némi misztikum (d) is. Nem merném kijelenteni, hogy a születéskor már minden eldőlt, csak nevelés kérdése vagy csupán elhatározás kérdése, hogy valaki hetero- vagy homoszexuális lesz. igen, találtak jellegzetes agyi struktúrákat, mintázatokat, melyek melegekben gyakrabban fordulnak elő. igen, sok leszbikusnak, finoman szólva nem felhőtlen a kapcsolata az apjával. Igen, van aki a késztetései ellenére is, akaratának erejével képes a másik utat járni. De egyiket sem tudom kizárólagosan meghatározónak látni. Én azt hiszem, hogy ezek a hatások mind együttesen formálnak minket.

AncsaT írta...

Valamelyik természeti népnél nagy megtiszteltetés, ha egy serdülő lánynak a saját apja veszi el a szüzességét. A bonobóknál (törpecsimpánzok) szokásban van az ivarérettséget még el nem ért fiatalokkal is szexelni. (Hímekkel, nőstényekkel, mindegy.) Hallottam róla, hogy kankutya megdugta a macskát. Sőt a kutya megszexuálja a lábadat, de akár a cipődet is. Szóval, ha az a természetes, ami az őserdei, természetes körülmények közt élő népeknél vagy az állatvilágban előfordul, akkor a szaporodásra éretlen fiatalokkal, más fajokkal, sőt a tárgyakkal folytatott szexuális játék természetes.

Ezen nincs is mit csodálkozni, mert a szex nem kizárólag a szaporodást szolgálja. Legalább is a főemlősöknél. Nemileg eltévelyedett, perverz halakat, százlábúakat nem sűrűn szoktunk találni. A kutyáknál inkább a kankutyák szoktak furcsa dolgokat csinálni, a nőstények nem is értik mire ez ez a felhajtás. Ivarzáskor ösztönileg magukhoz engedik a hímeket, de azon kívül nem.

A főemlősöknél viszont a nőstényeknek is van orgazmusa, ezért számukra is élvezet a szex. innentől kezdve a szexualitásnak egy csomó egyéb funkciója is támad. Társas funkciók, hatalmi funkciók, élvezeti funkciók.

A szex megerősíti az összetartozást. Azok a hímek, akik a nőstények többségével szexeltek, mindegyik gyerekre vigyáznak, óvják őket, mert nem tudják, nem-e véletlen az övék. Ha idegen kerül a csapatba, szexelnek vele, és ezáltal fogadják be.

A rangsorvitákban szerepe van a szexnek. A domináns hím megszexuálja a gyengébbet, hogy éreztesse a hatalmát. Sőt, durvább verekedés esetén, a gyengébb megadást mutat, és alázatosan felkínálja a seggét. Az erősebb tesz néhány párzó mozdulatot. Valódi aktus nem történik, csak imitálják, de ez is elég a dominancia kinyilvánítására és elismerésére.

A bonobócsapat tagjai élvezetszerzés céljából is szexelnek egymással. Éretlen fiatalokkal, nőstény a nősténnyel, hím a hímmel, előfordul a manuális, az orális és az anális szex is. Plusz a maszturbáció, kézzel sőt tárgyakkal.

Ennyit arról, hogy mi természetes. :) Persze ez nem azt jelenti, hogy szerintem minden normális. Csak arra akarok rámutatni, hogy eleve elutasítani bizonyos dolgokat, valamiféle abszolút szempontra hivatkozva, az nem helyénvaló.

Viszont minden társadalomnak vannak, és kell is, hogy legyenek normái. Nálunk, ha egy apa megdugja a lányát, azt bünteti a törvény, mert ez egy társadalmilag érvényben lévő normát szeg meg. És ez helyes norma, mert ettől az aktustól a leánygyermek sérül. Lelkileg. Mert a társadalmi norma szerint vele valami borzalmas történt. Az apja olyat tett vele, ami a társadalom szerint őneki árt. Tehát az apja ártott neki.

Ugyanakkor az említett természeti népnél, ha egy apa megdugja a lányát, akkor nem sért normát. Mert ezzel nem árt a lányának, sőt. Ettől az aktustól a fiatal lány nem sérül. Ellenkezőleg, büszke lesz rá, és a társadalom elismeri, hogy valami értékeset kapott az apjától. Tehát a baj nem a dugással van, hanem azzal, hogy ez a gondolkodásunk szerint milyen lelki tényezőkkel párosul.

Megjegyzés küldése