Egy nehéz nap éjszakája

Az év utolsó napja. Este családi parti lesz, gondolom szelíd sörözés és társasjáték a gyerekekkel. De a délelőtt és a kora délután izzadtságszagú munkával telt.

Leginkább fúrtam. Akasztókat a fogasra, a vendégek kabátjának. Névtáblát a kapura, fogantyúkat a fürdőszobai szekrényekre, krómozott rudat a konyha falára edényakasztónak, (habverőnek, húsvillának stb. amit sose hsználunk), hogy lássák a vendégek, hogy nekünk ilyen is van. Karnist a szobámba, tettem fel függönyt, diszes drapériát, ami nekem piszkosul nem hiányzott az ablakomra, de Kata boldog tőle, hogy milyen szép.

----------
Elmentem jógázni.
Átöltöztem.
Megjöttek a vendégek. Majd folytatom...
----------

Mivel a vendégek hatra ígérkeztek, amikor a napi jógagyakorlataimhoz szoktam hozzákezdeni, kivételesen előrébb hoztam a gyakorlást. Így szerencsésen kimaradtam Katám tébolyából, hogy jajistenem eléglesszeavirsliavendégeknek, meg jóleszenekikasóssüti és buborékosvagynélküliásványvizkell? Ászanáztam, mantráztam, teljes nyugalomban. Lehet, szemétségnek hangzik, de végül is az ő rokonai, ő hívta meg őket, nekem meg jó képet kell vágni hozzá, és kedvesnek lenni mindenkivel. Az én részem sem könnyű.

Átöltöztem. Aztán megint. Eredetileg a zöld pulcsit vettem fel, amit Kata varrt nekem, évekkel ezelőtt, egy karácsonyra. Finom, puha, meleg anyaga van, rettentően kényelmes, szeretem. Katám teljesen felháborodott, hogy ebben akarok megjelenni. Az volt a baja, hogy nem vettem alá pólót. Persze, hogy nem, hisz így is elég meleg.

Az mondjuk igaz, hogy a kivágása kicsit mélyre sikerült, a köldököm felett egy tenyérnyivel van az alja. Ráadásul eredetileg gombok is lettek volna hozzá, de a gomblyukvarrás meghaladta Katám erejét, és így nem lettek gombok. Akármit csinálok vele, a kivágás két ujjnyinál nem lesz keskenyebb. Kedvesem szerint, ha leülök, a vesémig belátni. Ami anatómiailag marhaság, a vese hátul van, nem elől.

Végül megadtam magam, felvettem egy halványkék vászoninget, ami messze nem olyan meleg és kényelmes, viszont megy a koptatott farmeromhoz. Ami persze "túlságosan feszül" rajtam. Ebből viszont nem engedtem. Mondtam, ha a cicim látványától meg lesznek fosztva a vendégek, legalább a seggemből jusson nekik. Javasoltam, kérjük majd ki a papájának a véleményét. Maradhatott a nadrág. Inkább, mint hogy a mama előtt tárgyaljuk a papával, mennyire feszes a fenekem.

Aztán befutottak a vendégek. Előbb a nővérke, férjestül, nagy kislányostul. (A fiú otthon maradt, hozzájuk mentek a haverok bulizni.) Jöttek befelé, hangos tülköléssel. Utálom a fülsértő zajokat, legszívesebben a torkukig nyomtam volna a papírtombitájukat. De kedvesen mosolyogttam. Amíg aggattam a fogasra a kabátjaikat, megint csöngettek. Befutott a papa és a mama. Mentem ki ismét a zuhogó esőbe kaput nyitni. De legalább ők nem trombitáltak.

A vendégek hoztak egy csomó kaját, piát. Nem győztem pakolni a konyhában. Kata terelgette őket a nappaliba. Majd kitalálta, hogy együnk. Hajrá, főztünk egy vödör virslit. Persze nem volt asztal, amire tálaljon. Egy 50 literes, kerekes műanyag dobozt gurított be, amiben a gabonát, lisztet, tésztát, stb. tartjuk a konyhaasztal alatt, a molyok elől elzárva. Annak a fedelére tálalt. Persze ülőhely is annyi volt, hogy nekem épp nem jutott.

Mondjuk nem izgattam fel magam, bevonultam a virslimmel a szobámba és leültem az asztalhoz a gép elé. Az ajtótól pont nem lehet rám látni, így nyugodtam írogattam a fórumba is kedvenc torrentoldalamon. Ezt menet közben párszor még megejtettem. Tesómnak is dobáltam pár sort. Szegény, szintén családi (felesége családja) körében töltötte az év végét.

Aztán persze ki kellett mennem mosolyogni. Helyet foglaltam a kanapé támláján, és a papával, sógorral megbeszéltük a globális felmelegedést meg a világgazdasági válságot. Olyan izgalmas volt, mint az egysejtűek nemi élete. Rohadt lassan telt az idő. Közben azért pusztítottuk a sört, meg a pezsgőt. Kati nővére hozott valami házilag kotyvasztott bólét. Nem volt túl ütős, sok gyümölcslé volt benne, így nyakaltam azt is bátran.

Sörtől, meg a pezsgőtől böfizik az ember. Előbb diszkréten, majd mikor papa és a sógor hangosakat röffentett, én is elkanyarítottam. Fecó bedöntött egy pohár kölyökpezsgőt és beszált. A mama szemei fennakadtak, Kata meg lecseszett, hogy mire tanítom a gyermeket. Fecó vigyorgott és elmesélte a papának, mi történt egyszer Kata egyik barátnőjénél.

A csaj faggata, hogy mi van a suliban, mit szeret csinálni, stb. Kisbogár megunta, és elkezdte vonogatni a vállát és azt mondta mindenre, "Mit tudom én!". Kata tökre égett a barátnője előtt és sápítozott. "Nahát, micsoda modor! Nem szokott így viselkedni. Hol tanulhatta ezt ez a gyerek?" Mire én megrántottam a vállam: "Mit tudom én!"

Papa nagyot nevetett, megölelgette Fecót és mondta, hogy igyunk. Rögtön töltött is sört a poharakba. Sőt egy kicsit Fecónak is. A mama szemei ismét fennakadtak. Papa leintette, "Ugyan, ennyitől nem fog berúgni, legfeljebb böfög majd tőle." Szeretem az öreg hozzáállását a dolgokhoz.