2013. március 30., szombat

Bevásárlós rémálom

Katával vásárolni az egy kész horror. Alapvetően ott kezdődik a baj, hogy a bevásárlás koncepcióját  eltérően értelmezzük. Számomra a bevásárlás munka, amit hatékonyan kell végezni. A lehető legkisebb energiát szánva rá, viszonylag a legjobb eredményt kell elérni. A szupermarket nekem raktár, ahová bemegyek egy listával, begyűjtöm a rajta szereplő tételeket, lehetőleg tartósítószer mentes élelmiszereket, viszonylag az olcsóbb fajtákból, de azért nem pocsék minőséget. Az sem hátrány, ha magyar a termék. Ezzel szemben Katának a bevásárlás szabadidős tevékenység, a szórakozás egy formája. A szupermarket számára olyan, mint egy múzeum. Csak sokkal izgalmasabb, mert itt mindent meg lehet fogni, kézbe venni, sőt, ami megtetszik, még haza is viheti.
Amit én elintéznék húz perc alatt, az neki másfél óra. Már rég óta tudjuk, hogy melyik mustárban és melyik ketchupban nincs tartósítószer. De ő azért végigolvasgatja az összes többinek is a címkéjét. Hátha ettől a héttől azokban sincs. Ami természetesen úgyis mindegy lenne, ha kétszáz Forinttal drágább. A virsliket is teljesen felesleges végignézegetni, mert a gyermek a füstöltet szereti (Füstli, vazz, hogy lehet ilyen nevet adni egy virslinek), és ragaszkodik a márkához, tehát tuti addig fog nyafogni, amíg ezt vesszük. Kaukázusi kefirből pedig már végigkóstoltuk a hónapban a zöldteás, gránátalmás, akármicsodás ízesítésűeket, és megállapítottuk, hogy a natúr a legjobb. Sajtból pedig csak a trappista darabolt, az összes többi szeletelve van, amit már nem lehet reszelni.
Egyébként az üzlet Kata nélkül is horror. Makó tőszomszédságában nem lehet magyar hagymát kapni. Holland, lengyel és német vöröshagyma közül lehet választani. Röhej. A tojás meg sírni való. Húsvétra, ha festeni akar az ember, nem a kicsit, hanem a nagyot keresi. Na most, a nagyobb méretű tojások tartóit kinyitogatva, az összes (de szó szerint, kinyitottunk vagy tízen valahányat, és mindegyiknél ez volt a helyzet) tartóban találtunk törött tojást. Olyan is volt, ami kettéesett, lehajoltam, benéztem a polcra, kerestem a kiscsirkét. Amiben látszólag mind ép volt, megemelve a tojásokat, kiderült, hogy alul törtek el, és bele vannak ragadva a tartóba. Amelyiknek meg nem volt semmi baja, mikor megemeltem, az ujjaim közt roppant be. Tehát nem a teherautó karambolozott velük, hanem kalciumszegény étrenden a tyúkok papírhéjú tojásokat termeltek. Dióban jó az ilyen, de tojáspatkoláshoz meg festéshez, főleg mert Kata szereti kifújni, és úgy megfesteni, nem praktikus.
Az én Kedvesem (egy olyan lány, akit folyami rákok neveltek) visszafelé tolja a bevásárlókocsit, szemben a vásárlók hordájával. Mert ugye őneki nem kell leírnia a bevásárlólistáját. Nem felejt el róla semmit, csak ábécésorrendben vagy tudomisén hogy van a fejében, nem a szerint, ahogy a polcokra kiteszik. A kefir és a sajt után még kétszer megyünk vissza a tejes pulthoz, egyszer tejfölért és még egyszer a vajért. A papírzsepi mellett van a vécépapír is, de azért külön visszafordulunk a pénztártól. Talán mert eszébe jut, hogy nem hozott csak két reklámtáskát, így besz*runk mire ezt mind kézben hazacipeljük. Persze az lesz a vége, hogy a k*rva bevásárlókocsit hazáig toljuk az utcán, az zörög mint állat, kihajolnak a szomszédok az ablakon, hogy mi ez a nagy zaj, és a végén majd nekem kell visszatolnom, és magyarázkodnom a biztonsági őrnek.
A kedvenc részem azonban az, mikor a teli kocsival beállunk a sorba, és Kata elmegy még nézelődni a színes magazinok közé. Általában nem veszi meg egyiket sem, mert nem ér annyit, de elolvas néhány cikket. Én meg ott állok a pénztárnál, rakosgatom a szalagra az árut, és szurkolok, hogy mire fizetni kell, visszaérjen, mert én a rezsit állom, minden olyasmit, amit a bankszámláról automatikusan levonnak, ő meg a bolti bevásárlós dolgokat. Mondjuk ez a probléma kezd megoldódni, mert kitalálta, hogy leteszi hó elején a kosztpénzt, és akkor nem fordul elő, hogy hó végén zsíros kenyeret eszünk, és a kenyérért is zárás előtt negyed órával megy, mert akkor a maradék vekniket már féláron adják. Szóval most nálam volt a lóvé, de azért végig kellett furakodnia a sorban állók mellett, hogy bocsi, a pontgyűjtő kártyát nem adta oda. Imádom ezt a nőt!

18 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nem írok megjegyzést. Nagyon vigyorgok :)))
A.

Szapphó írta...

Teljes egyetértés Katával ;)

Anne C Oakwood írta...

Ha mással történik, én is csak vigyorognék rajta, így azért nem annyira vicces.

És itt kéretik velem együtt érezni, majd ha Kata postol valahová, hogy kibírhatatlan vagyok, mert végigrohanok a boltokon, ott tessék lájkolni! :P (Szerencsére nem blogol, és a fészbukprofilját is többhavonta látogatja, szörnyű flémekbe keveredhetnénk, ha olvasnánk egymást. :) )

Rosabella Sanchez írta...

Jajj Istenkém!!! Olyan tipikus! :)) Ilyenkor nagyon röhög az ember, de ha neki kell menni... :D
Én teljes mértékig együtt érzek veled Ancsa, mert volt idő, amikor mind anya, mind Kedvesem ilyen nőszemély volt. :)) Ettől már csak a ruhavásárlás tud szebb lenni. XD :D

Anne C Oakwood írta...

Na, végre egy kis együttérzés! :))
Talán, ha nagyobb számban lennének pasi olvasóim, többen is egyetértenének velem. :)

szabi írta...

Akkor is hangosan röhögök - pedig a Párom már aludna..

Rosabella Sanchez írta...

Rám számíthatsz! ;)
Hát igen, ők biztos egyetértenének veled. :)

Anne C Oakwood írta...

Legszebb öröm a káröröm. (Mert nincsen benne irigység.) :)

Azt hiszem teljességgel elavult öltözködés alapján osztályozni a csajokat (femme hordja a szoknyát, butch a nadrágot stb.), ideje lesz kidolgozni egy új tipológiát, a bevásárlási szokások és a preferált házimunkák alapján. :)
(Miután a család elvonult, Kata szó nélkül elmosogatta az iszonyú halom edényt, aztán óbégatott értem, hogy szedjem szét a mosogató alatt a szifont, és hárítsam el a dugulást. Tipikus.)

szabi írta...

Akkor nálunk nem tudom, mi a beosztás, mert imádok nézelődni a boltban, de a Páromra bízom, mit vegyünk, mert ha rajtam múlik egy hónapban csak egy bevásárlásra jut pénz. Viszont a Párom hatékony, lista alapján közlekedik. Azért el tudja olvasgatni a címkéket és bír tökölni vele, hogy melyiket is válassza. Engem ez csak azért nem zavar, mert addig keresek magamnak érdekes látnivalókat.

Anne C Oakwood írta...

A kategóriákat még nem tudom, de azt már régebben kiderítettük, hogy indulatilag Katával egy típus vagytok. Ő is hajlamos nagyvonalúan bánni a pénztárcájával, és "múzeumozik" a boltokban, szóval vannak közös vonásaitok. :)
Én meg szintén a lista alapján vásárlós, címkén tartósítószert, adalékanyagot E-számokat stb. keresgélős vagyok.

Mosogatásban szerintem "evés után rögtön mindenki mossa el a tányért meg az evőeszközt, amit használt" szabály a jó, Kata meg a "de jót ettem, ledőlök egy kicsit" híve, otthagyja az asztalt. (Én morogva elpakolom a hűtőbe, ami romlandó és elmosom a sajátomat, és még 2 db akármit, de egyszerre többet nem vagyok hajlandó.) Azt mondja, hogy majd elmosogat. Aztán csodálkozik, mikor egy nagy kupac várja, és morog, hogy fél órát kell mosogatnia. Viszont mindketten a "csöpögtetős" típusba tartozunk, szemben a "törölgetős" fajtákkal. :)

szabi írta...

Azonnal mosogatós vagyok én is, meg csöpögtetős. :) Tudom ciki, de gyerekként a kádban a kedvenc játékom volt, hogy habos szivaccsal tisztogattam a játékaimat.

szabi írta...

Nálunk az a buli, hogy mindketten rögtön elmosunk eltakarítunk mindent, sokszor egymás kezéből kapkodva ki a dolgokat meg egymást taszigálva a mosogató előtt.

Anne C Oakwood írta...

A nálam a kicsi samponos flakon (szőke herceg) a szappantartóban hajózott át a kád vizén, hogy megmentse a szivacsot (királykisasszony). :)

Ez az egymás kezéből kikapkodás régebben nálunk is ment. Csak a tévé távirányítóval. :) De aztán leszoktunk a tévéről, én teljesen, Kata meg csak a vasaláshoz kapcsolja be.

Lindi írta...

Katád imádnivaló. :) Igazi Nő! :)

Anne C Oakwood írta...

Imádom is. Amikor épp nem agyvérzést kapok tőle. :)

Szemtelen írta...

A folyami rákok nevelte lányon tegnap óta röhögök, de annyira, hogy ezzel ébredtem. :)

Mindenki szíveskedjék írni a blogjába egy ilyen sort: "Az én kedvesem egy olyan lány/srác, akit .......................-k neveltek."
Hadd tudjuk, kinek milyen a kedvese, naaa. Lécci.

Anne C Oakwood írta...

:) Támogatom az ötletet.
Mondjuk arra is kíváncsi lennék, Kata rólam mit mondana. Esetleg mindenki kérdezze meg a kedvesét, és postolja ki a választ is. :)

Anne C Oakwood írta...

Kata szerint engem barnamedvék neveltek, mert mikor fordítok, egyfolytában brummogok, folyton a "mézesbödön" jár az eszemben, és ha nem tetszik valami, elvonulok a barlangomba. :)

Megjegyzés küldése