Oldalak

2013-03-17

A hetedik nap és a média

Egy kicsit megint Alexről, bár igazából nem róla, hanem erről a felfordult világról, a másokra nem figyelésről, a törtetésről, az önzésről. Alex lehet az emberek kedvence, de nem a médiáé. Bár ez kétségtelenül kölcsönös. Alexet a média állította a figyelem középpontjába, és most Alex betart a médiának? Én inkább úgy látom, hogy Alex azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy elutasított bizonyos kötelezőnek tekintett dolgokat. Alex lázad. Nem öltözködik, nem viselkedik úgy, ahogy egy sztártól, egy celebtől elvárják. Alex imázsa a kisembersége, a hétköznapisága. Ehhez hozzátartozik az is, hogy márpedig ő nem akar naphosszat a reflektorfényben állni. Míg más előadók ölnének a médiafigyelemért, ő kéri, hogy hagyják békén. Persze ez is generál egyfajta negatív publicitást, rengetegen fikázzák miatta, de hát pont ez az ő imázsa. hogy ő nem olyan mint a többiek.
A videóban a legfigyelemreméltóbb, amikor a az egyik újságíró csaj háborog, hogy miért nem lehet Alexet elérni, és interjút készíteni vele. Ő meg mondja, hogy ne izéljetek, hát normálisak vagytok? Vasárnap van az ég szerelmére, ráadásul a családomat zaklatjátok kérdésekkel? A csaj meg nem érti. Azt mondja, hogy a média számára sosincs hétvége, nincs vasárnap. És akkor Alex kimondja a kulcsmondatot, hogy de számára van. Talán már nem is tudjuk, mit jelent az a kifejezés: a vasárnap szentsége. Eredetileg ez a hetedik nap, amikor az Úristen megpihent a világ teremtése után. A hetedik nap, melyet a vallások pihenőnapnak rendelnek (hogy ez péntek, szombat, vagy vasárnap, az változó, de a lényeg, hogy a hét egy napján állítsuk meg a szokásos rohanást, ez a nap legyen más mint a többi).
Valamikor az ateisták számára is szent volt a vasárnap. Nem volt szabadszombat, az emberek hat napon át dolgoztak, de a vasárnap az szent volt, abban az értelemben, hogy akkor nem voltak hajlandók dolgozni, mert az a nap járt nekik pihenőnapnak. És akkor tényleg pihentek. Kiültek a kertbe újságot olvasni, vagy elmentek meccsre, kirándultak egyet, meglátogatták a rokonokat, összejöttek a haverokkal kártyázni. A vasárnap az járt a szegényembernek, az az övé volt, mondhatta a kizsákmányolójának, a földesúrnak, a gyárosnak, hogy NEM! Nem dolgozok, mert ma vasárnap van. Számára ilyen értelemben volt szent (és sérthetetlen) ez a nap.
Valamikor a médiának is volt hetedik napja. Vasárnap nem jelent meg újság, és hétfőn nem volt adás a televízióban. De már nem így van. Akkora pörgésben élnek, olyan éles a verseny, ha a konkurencia tegnap (egy órával korábban) már megírta, akkor az ő általa közölt hír többé nem érdekel senkit, ezért aztán nem állnak le soha. Kimennek zaklatni vasárnap is azt, akiről írni akarnak. Ha őt nem találják, akkor rászállnak a családjára, az ismerőseire, a szomszédjaira, a volt általános iskolai osztálytársaira. És ők vannak felháborodva, ha valaki azt mondja, álljon már meg a menet! Ez nem normális dolog. Az újságíró csak szalad a hír után. (A pénz után, mert a bevétele attól függ, mennyire érdekeset és milyen gyorsan tud közzétenni.) És nem érdekli, közben kin kell átgázolnia.
A múltkor hallgattam Zanzibárt. Szeretem Rita hangját, és egyébként is bírom a csajt. Érettségi előtt megbukott, volt rendőr is, lovagol, motorozik, lőni jár. A stílusa meglehetősen fiús, a kedvteléseit, a viselkedését, a  mozgását, az öltözködését stb. tekintve is. Egy időben azon csámcsogott a bulvármédia, hogy vajon leszbikus-e. Nem mondom, hogy engem nem izgatott a kérdés, és négyszemközt talán megkérdezem tőle én is, de a válaszát eszembe se jutott volna kiírni a blogomra. Ez a része mindig nagyon taszított az újságírásnak, műsorkészítésnek. Milyen borzasztó, hogy valakinek a munkájához tartozik, hogy azzal foglalkozzon, ki kivel dug.
Szegény Rita egyébként többször, és több helyen is cáfolta, aztán állítólag még valami tévés csaj is ráakaszkodott valahol, és megpróbálta felszedni, hogy hírt csináljanak a dologból. Komolyan mondom, elképesztő! Miért nem lehet elfogadni, hogy erről nem akar beszélni? Hogy ez érdekli az embereket? Persze, de az embereket minden érdekelni fog, amiről szenzációhajhász módon tudósítanak. Csak van, amit tisztességes dolog kinyomtatni, képernyőre tenni (mondjuk az újszülött kiselefántot), és van amit nem (más szexuális életét). Anélkül is pletykálnak az emberek.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése