Oldalak

2021-05-30

Személyes hatékonyság

Kicsit eltűntem mostanában a radarról, kezdtek maguk alá temetni a dolgok. A szokásos mellé akadt pár új teendőm is, belevágtunk az állami támogatásos felújításba, bevállaltam még pár maszek melót, aztán visszaálltunk jelenléti oktatásra, és ha már úgyis bent vagyok a suliban, akkor el kell intéznem néhány dolgot, ami a távoktatás miatt elmaradt, merthogy nem voltunk bent az épületben. És az egészet megfejeli a fordításom, amivel rekordot döntöttem a kiadóban, már én vagyok az, aki a leghosszabb ideje ül egy  bevállalt könyvön. Ezt a határidőt már most tartani akarom, akármi is történjék, mert na. Megelégeltem. Elhatároztam, hogy megemberelem, összekapom magamat, és megküzdök a rémséges mumusommal, aminek a neve: procrastination (halogatás).
Egy ideje már gyűjtögetem a fegyverarzenált a küzdelemhez, és most elkezdtem elsajátítani a harcművészetet is, amit úgy hívnak: personal productivity (személyes hatékonyság). Elsőre őrültségnek tűnt, hogy a sürgős teendőim helyett önfejlesztő könyveket olvasgassak, de mégsem volt haszontalan. Megtanultam, hogy másképp olvassam azokat a könyveket, amiket az élvezet kedvéért olvasok, és azokat, amikből valami információt akarok megszerezni. Az utóbbiakban ami nem a keresett információ, az többnyire csak rizsa. Az önfejlesztő gondolatok többnyire néhány egyszerű mondatban összefoglalhatók, de egy papírlapért nem lehet annyi pénzt elkérni, mint egy egész könyvért, így felhígítják az egészet, hogy piacképesebb termék legyen belőle. Ezeket úgy olvasom, hogy a rizsán gyorsan átsuhanok, és megkeresem a lényeget. Ha mázlim van, még ki is van emelve, így tényleg csak át kell pörgetni a szövegen.
Vannak weboldalak, ahol egyetlen cikkben összefoglalják egy egész könyv bölcsességét. Azok még jobbak. De sok van belőlük. Ahogy persze könyvekből is. Már kezdtem mérgezést kapni, mikor hirtelen összeállt az egész tudomány. A jegyzeteimben akadt néhány kulcsmondat. És szerencsére a fejemben is megragadtak. Az egész olyan volt, mint a csan-buddhista megvilágosodás. (A szent iratokat át kell tanulmányozni, meg kell tanulni kívülről, aztán el kell felejteni az egészet. A túl sok tudás a Buddhává válás akadálya lehet, ha szem elől tévesztjük a lényeget.) A kulcs az a mondat volt, ami valahogy úgy hangzott: Eredményességre törekedj, ne hatékonyságra! Ami zseniális, de kellett hozzá egy másik is, hogy megértsem a lényegét: A hatékonyság az, amikor megfelelően csinálod a dolgokat; az eredményesség pedig, amikor a megfelelő dolgokat csinálod.
Olvastam, hogy a változásokat apránként célszerű bevezetni az életünkbe, úgy kisebb az ellenállásunk. Aztán olvastam azt is, hogy a saját módszereinkre kell rátalálnunk, ami nekünk bejön. Ennek örömére elhajítottam mindent, ami nem konkrét időponthoz kötött kötelezettség, és nekiálltam fordítani. Kiszámoltam, hogy naponta mennyit kell haladnom, hogy időre elkészüljek. Megfejeltem 20%-kal, és az lett a napi kötelező adagom. Amíg azt nem tudtam le, nem fogtam semmi máshoz, ami nem életbevágóan kötelező. Tehát a suliba bejárok megtartani az óráimat, és enni is szoktam, de mosogatni már csak azután, ha végeztem a fordítani valóval. Ez eleinte okozott némi konfliktust, de erős maradtam. És mára már sokat javult a helyzet.
Eleinte nagy kínlódás árán, késő este végeztem a fordítással. Aztán valahogy belerázódtam. A hétvégéken korán reggel nekilátok (Nyeld le a békát! Kezdj a legnehezebb munkával, amihez a legkevesebb kedved van!) Ma délután még filmet is néztem. Hétköznapokon esténként pedig van időm olvasni. Mondjuk ez úgy jött össze, hogy lecsupaszítom a napomat, és amikor marad időm a végére, megválogatom, hogy mit teszek bele vissza. Így leszoktam pár dologról, nem nézek híroldalakat, se híradót. Emailt, facebookot egy nap csak kétszer, és letiltottam egy csomó értesítést, nem pityeg a telefonom. Külön böngészőm van a munkára és a kapcsolattartásra. Félretoltam a rezilianciát és a művész útját. Majd ha végzek a fordítással, előveszem őket, és ezek lesznek a fókuszban.
Annyira, hogy szerintem a fordítói munkásságomat felfüggesztem/befejezem. Ez lesz a tizedik könyvem, és szerintem ennyi elég is lesz. Hacsak nem lesz valamelyik lezárt trilógiámnak negyedik kötete is, nem akarok többet fordítani. Szerkeszteni szívesen szerkesztenék, és végre talán az írásra is rászánom magam, de legalább is elkezdem megtanulni. A kényszerű karantén napok alatt rájöttem, hogy nekem a bezártság a legkisebb problémát sem jelenti, kimondottan jól elvoltam a képernyő előtt, elmélyült munkába merülve. És ha teljesen feloldják a korlátozásokat, akkor sem lesz muszáj elmennem itthonról. (Oké, muszáj lesz Katával pár kirándulásra elmenni, de nem kell naponta kertészkednem, piacra járnom, korzóznom stb. Mindaddig, amíg nem végeztem az adott napra magamnak kijelölt elvégzendő feladatokkal. Aztán persze muszáj lesz elmennem vele mindenhová, de ugye mégiscsak lesznek prioritások.)
Még egy hónap van hátra a fordítás határidejéből, szurkoljatok!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése