Egyik nap követi a másikat, az élet szédítő sebeséggel rohan. És az idő múlásával sem javul a helyzet. Egyszer megkérdeztem egy 84 éves fickót, hogy az öregedéssel lelassul-e az élet. Amit erre válaszolt, azt nem idézném szó szerint, mert nem tűri a nyomdafestéket, de a lényege az volt, hogy nem, nem lassul le. Sőt egyre gyorsabban telik. Néha eltűnődök rajta, talán olyan ez, mint amikor a repülők gyorsítanak a kifutópályán a felszállás előtt – talán érthető, mire gondolok. A szabály lényege, hogy ha sikeres, boldog, értelmes, kalandokkal teli, eredményes életet akarsz élni, akkor vedd a kezedbe az irányítását! (Biztos vagyok benne, hogy erre vágysz, különben nem jutottál volna el idáig, már abbahagytad volna az olvasást.)
Oké, de hogyan csináljuk? Hogyan vegyük a kezünkbe az életünket? Nos, talán az a legegyszerűbb, ha úgy járunk el, mint bármilyen más nagyszabású feladattal, amit el kell végeznünk. Azzal kezdjük, hogy meghatározzuk az irányt, célokat tűzünk ki, megfogalmazzuk, milyen eredményt szeretnénk elérni, tervet készítünk, rögzítjük a végrehajtandó lépéseket, teendőket, és aztán... nos, fogjuk és csináljuk. Mint egy projektmenedzser egy nagy cégnél. Tisztázzuk az elérendő célt, a feladatot lebontjuk lépésekre, és nekiállunk végrehajtani őket.
Az élet se olyan nagyon más, mint egy munkahelyi projekt, persze a nagyságrendje és a fontossága sokszorosan felülmúlja azt. De a lényeget gondolom érti mindenki. Hogy kézben kell tartanunk az életünket. Ami persze néha nem is olyan egyszerű, a langymeleg sárban dagonyázva könnyű megrekedni, ha nincsenek céljaink és terveink. A napok egybefolynak, és szélsebesen eltelik az életünk, ha nem tudjuk, hová akarunk eljutni, mit akarunk elérni.
Ez persze nem kell kiölje a spontaneitást az életünkből, ha valaki emiatt aggódna. Az csak egy hasonlat volt, nem tekintek munkahelyi projektként az életemre. Kihívásokkal teli, jólesően izgalmas, színes és változatos, meglepetésekkel teli, elképesztő kalandként gondolok rá. De szánnunk kell egy kis időt arra, hogy átgondoljuk, mihez akarunk kezdeni vele, ha szeretnénk a legjobbat kihozni belőle. Mert enélkül csak egybefolynak a napok, eltelik az idő. Ha nincsenek céljaink, csak sodródunk, visz magával az ár.
Régen úgy gondoltam, bármi is kerüljön elém, megfelel nekem. Ez egyfajta kalandvágyó fatalizmus volt a részemről, készen álltam minden kihívásra, bármit is sodorjon elém az élet. De aztán kezdtem egyre inkább úgy látni, hogy előnyösebb, ha az embernek vannak céljai, mintha csak úgy sodródna irányítás nélkül. Mert így nagyobb valószínűséggel történnek jó dolgok.
Huszonnegyedik szabály: Vedd a kezedbe az életed! (Gondold végig, mihez akarsz kezdeni vele, ha szeretnéd a legjobbat kihozni belőle!)
Talán azzal egészíteném ki ezt a szabályt, hogy ne olyanok legyünk, mint a nyílvessző, amit egyszer becéloztak, aztán útjára eresztettek, és csak reménykedni lehet, hogy eltalálja a célt. (És persze azt is csak remélni lehet, hogy jó célpontot sikerült kiválasztani.) Legyünk inkább olyanok, mint egy légvédelmi rakéta, aktív célkövetéssel, ami akkor sem téveszti el a célt, ha az időközben elmozdul, sőt szükség esetén másik célpontot is képes keresni magának. Vagyis ez nem egyszeri teendő, hanem rendszeresen elvégzendő feladat. Időről időre célszerű átgondolni a céljainkat és az ahhoz vezető lépéseket, szükség esetén pedig újra tervezni az odavezető útvonalat. Az év vége, az új év kezdete erre kimondottan megfelelő időpont. Mert eleve valami új kezdődik, és mert ilyenkor nem dolgozunk, kicsit lelassul az élet, könnyebb időt szakítani rá
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése