Szokások, vágyak, képzelet

Felmentem, megnéztem Fecót, hogy mit csinál. A leckéjét írta. A földön ült, mint a japánok. Aztán előrehajolt, ráhasalt a térdére, és úgy írt a földön lévő füzetbe. A legszívesebben sikoltoznék, mikor ezt látom. Én világéletemben csakis, kizárólag íróasztal mellett írtam leckét. Igaz, hogy az asztalomon mindig oltári nagy rumli volt (van), írni se lehetett rendesen, mert a füzetem alatt ceruzák, tollak, radírok, vonalzók voltak, meg könyvek, Rubik kocka, bicska, nuncsaku, fél kifli, pár kavics, ilyesmi. Ha nagyon durva volt már a helyzet, levettem a Munkácsy albumot a polcról (anyám kapta vagy nyerte valahol), ráraktam a kupac tetejére, és azon írtam. Fecó körül a földön meg minden el van rendezve, mint egy teaszertartásnál. Szótár, pézsé, vizesüveg balra, toll, ceruza, színes, radír jobbra, középen fent a vonalzó, jobbra hátul a lecke, ami még hátra van, balra hátul, amivel már elkészült. Nem tudom, melyikünk módszere jobb, szólnak érvek mindkettő mellett, neki jobbak a jegyei, én viszont sokkal "lazább" voltam. Ennek ellenére a hajamat tépném, amikor meglátom.

Ami érdekes, hogy fogalmam sincs, miért pont így írja a leckéjét. Kata leül a kanapéra hátratámaszkodik a támlának, nagy kupacokban állnak körülötte a könyvek, és minden jegyzete, de a legapróbb papírcetli is, amire valaha is jegyzetelt valamit, az adott témával kapcsolatban. A lábánál három bögre, kettő üres, egy félig vízzel. (Ez is agyvérzés, úgy teszi oda, ha valaki meglök egy könyvkupacot, tuti kiömlik.) Tesóm A/4 kapcsos mappákban üres lapokat tart, azokra ír az órákon, aztán lefűzhető irattartó tasakokba gyűjti a jegyzeteit, amiket aztán kapcsos iratrendezőbe pakol. Vizsga előtt előszedi és olvasgatja, jellemzően a kertben vagy a kádban. Szóval Fecó tanulási szokásaira se a mintakövetés, se a genetika nem szolgáltat magyarázatot.

Hogy milyenek vagyunk, a személyiségünk, jellemezhető a gondolatainkkal, a vágyainkkal, a képzeletünkkel, hogy mi jut eszünkbe egy egy-egy szóról, mi lenne az a tíz dolog, amit magunkkal vinnénk egy lakatlan szigetre, mi mindent látunk bele egy tintapacába. De ugyanígy jellemezni lehet egy embert a szokásaival is. Mondjuk azzal, hogyan tanul. Vagy hogyan készülődik reggelente, munkába menet. Hogyan főz, hogyan öltözködik, sőt, hogyan veti le a ruháját. Ez utóbbi kicsit érdekesebb. Vagy az almateszt. Tesómtól hallottam, hogy még középiskolás korukban az osztálytársnői kitalálták ezt a tesztet, annak megállapítására, egy srác hogyan bánik a csajokkal az ágyban. Azt kell megfigyelni, hogyan eszik meg egy almát.

Aki körbe forgatja, nagy harapásokkal lerágja a nagyját, majd elhajítja a csutkát, attól nem sok jót lehet várni, gyors lesz, önző, és miután "végzett", gyorsan felrángatja a nadrágját, és lelép. Aki evés előtt kétszer megmossa az almát, aztán szódabikarbónás oldatban fertőtleníti, az alján és a tetején a kis mélyedésekből fültörlő pálcikával kitisztogatja a port, majd kesztyűben meghámozza, felszeli, kivágja a magházat és a kés hegyéről eszi a szeleteket, hogy ne kelljen kézzel hozzáérni, abban nem sok spontán kreativitás lesz. Szex csak este, alapos zuhanyzás, fogmosás (kétszer, kétféle fogkrémmel, aztán fogselyem és szájvíz), manikűr, pedikűr, testápoló, kamillás hintőpor, gumióvszer, misszionárius póz, fal felé fordulás, horkolás.

Volt egy srác az osztályukban, az egyik csaj adott neki egy almát, aztán körbeülték, és nézték, hogyan eszi. Az a fogával hámozta az almát. Kicsit beledöfte, aztán csíkonként hántotta le a héját. Belevájta a fogait, de nem harapta ki belőle a darabot, hanem csak majszolta. Mikor látta, hogy nézik, még produkálta is magát, fentről lógatta a szájába az almát, nyalogatta, a nyelvével böködte. Mint utóbb kiderült, az ágyban is ínyenc, és kissé perverz figura volt. Bejött a teszt.

Aztán eszembe jutott, láttam már tesómat almát enni. Kifényezte az inge ujján, a két tenyerébe fogta, felmelegítette, hogy jobban érezhető legyen az illata. Aztán behunyt szemmel mélyet szippantott, inhalálta az almaszagot. Apró harapásokkal körbejárta, majd kiharapott egy nagy darabot, de azt meg sokáig majszolta. Aztán elért a közepéhez... és megette a magházat, magostól, mindenestől, szőröstől-bőröstől, csak a kis fás kacs maradt meg, azt a szája sarkába tolta, mint egy fogpiszkálót. Hm... azt hiszem pontosan el tudom képzelni, milyen lenne tesómmal az ágyban.

Khm... mire fel a feltételes mód, hisz el is képzeltem. Persze nem mostanában, akkoriban még Kata nem volt sehol. De most eszembe jutott mindez, ahogy a múltkor néztem a Dextert. Néhány évaddal ezelőtt az agytúrkász már pedzegette Debra "Mocskosszájú" Morgan hadnagynőnek, hogy miféle érzelmei lehetnek a testvére irányában. Akkor azt mondta hülyeség, de most simán kinyögte neki, hogy belé van zúgva. (Ez önmagában nem zavarta volta, azon akadt ki, hogy a vérfertőző szerelme miatt úgy érzi, a kényszeres sorozatgyilkos bátyja még mindig normálisabb, mint ő.) Egyébként meg nem is vérfertő, mert csak féltestvérek, és az ugye csak félfertőzés.(Én is ezzel nyugtattam magam.)

Mostanában mást fantáziálok. És ma este már nem kell majd a fantáziámra hagyatkoznom. Kata most még vasal és valami romantikus izét néz dévédéről (azt hiszem az Ízek, imák, szerelmek), de láttam, hogy zuhanyzás után nem masszív tundrabugyit húzott (ami leginkább arra jó, hogy a betét szárnyait jól rá lehet hajtogatni), hanem egy csipkéset. Fecó fürdik most, mindjárt végez, betakargatom, beszélgetünk még pár percet, aztán megyek én is zuhanyozni. És azt hiszem, egyáltalán nem veszek majd bugyit az alvóspólóm alá.