Nem bírtam ki

Még februárban összeveszett két kolléganőm. Politikai diskurzusnak indult a téma, aztán gyorsan eszkalálódott a helyzet, és egészen durva személyeskedésig fajult a dolog. Próbáltam csillapítani a kedélyeket, hogy bár egy adott területen eltérő nézeteket vallanak, sok másban viszont teljes mértékig egyetértenek, és a teljes spektrumot kéne szemlélniük, és nem egymásnak esni egy kisebb részletkérdés miatt. Erre megkaptam, hogy én csak hallgassak, egy jellemtelen, önző opportunista vagyok, visszahúzódok a magam kényelmes kis csigaházába, és nem érdekel senki és semmi más saját magamon kívül. Ami meglehet, hogy igaz, de ezek szerint ostobaságot műveltem, mikor kibújtam a csigaházamból, hogy békét szerezzek kettejük között. Ami egyébként magától helyreált két hét után, bár némi feszengés még érezhető, miközben együtt kávéznak és az időjárásról beszélgetnek.

Az eset folyományaként úgy gondoltam, hogy talán az lesz a legjobb, ha kerülöm a politikát. Tévét eddig sem néztem, a rádióban az irodalmi és gasztronómiai témájú adásokra, az interneten pedig a tudományos cikkekre és az ismerőseimről szóló megosztásokra szűkítettem a tartalomfogyasztásomat. És a megnyilatkozásaimat is. A blogolást hanyagoltam, a közösségi oldalakon átugrottam a politikai tartalmakat, babás, kutyás és kajás képeket lájkoltam. Mígnem belefutottam egy megosztásba, ami nyelvészeti kérdést vetett fel. És persze nem bírtam magammal, kommenteltem, szavak definícióit adtam meg, és kifejtettem abbéli nézetemet, hogy napjainkban a nyelvpolitika, nyelvtervezés olyan szélsőséges esetével van dolgunk, mikor a véleményformálók szándékosan eltorzítják a szavak jelentését, hogy ezáltal befolyásolják a közgondolkodást, minek következtében már értelmezni sem nagyon vagyunk képesek a miénktől eltérő irányultságú hírforrásokat.

A migráció eredeti jelentésében csupán elvándorlást jelent, mikor egy nagyobb tömegű valami, az egyik helyről átmegy egy másikra. Ez lehet a földgáz áthelyeződése egy porózus kőzettesten belül, egy állatfaj élőhelyének megváltozása, vagy az, amikor az emberek tömegesen lakóhelyet változtatnak egy országon belül, esetleg áttelepülnek egy másik országba. A szó a jelenség megnevezésére szolgál, nem utal a jelenséget kiváltó okokra, és főként nem tartalmaz értékítéletet magáról a jelenségről. És a magyar sajtó gyakorta pontatlanul használja. Az idegenajkú nyilatkozó az inmigrants szót használja, amiből a fordításban migránsok leszek. A ballib értelmezés szerint szegény, szerencsétlen, háborúk következtében földönfutóvá vált gyerekek és nők, a szélsőjobb retorika szerint pedig életerős fiatalemberek, akik munka helyett a jóléti társadalmak szociális rendszerén élősködve akarnak megélni, és esténként az utcákra vonulnak, szórakozásképpen nőket erőszakolni.

A migráns szóval nem az a baj, hogy nem PC, hanem hogy elfedi a finom részleteket. Hogy van INmigrant és van Emigráns. Van menekült, bevándorló és kivándorló. A menekült elhagyja a lakóhelyét, mert ott megszűntek az élethez szükséges feltételek. Például nem lehet ott élni, mert lőnek. De ez többnyire egy ideiglenes állapot, ha ismét béke lesz, a menekült vissza akar térni a korábbi lakhelyére. A bevándorló át akar költözni egy másik országba, mert az ottani körülményeket kedvezőbbnek tartja, úgy szeretne ő is élni, mint az ottaniak. De ennek a jelenségnek van egy másik oldala is, a bevándorló a másik oldalról nézve kivándorló. Aki elköltözik egy adott országból, mert nem tetszenek neki az ottani körülmények. A németországi, angliai vendégmunkás orvosok, akik letelepednek és bevándorlók lesznek, Magyarországról nézve kivándorlók, ami mindjárt nem olyan tetszetős dolog, és máris agyelszívást kiáltunk.

És van az a bevándorló is, aki nem olyan körülményeket akar magának, mint amit a befogadó országban talál, hanem a befogadó országban akar olyan viszonyok közt élni, mint a származási országában. Ezt honfoglalásnak nevezzük. Ez azt jelenti, hogy a befogadó országban egy adott területen a honfoglalók kialakítanak egy sajátos életmódot, szokásrendet, amit hajlandók és képesek is fenntartani, megvédeni a befogadó ország szokásaival és rendjével szemben. Így a befogadó ország területének egy része felett elveszti a befolyását, a joghatóságát és a szuverenitását. Ezt tekinthetjük csupán kultúrák közötti ellentétnek, de szélsőséges esetben az emberek közti erőszakos összecsapás lehet belőle.

Azt hihetnénk, hogy ha a szavak jelentésében rendet teszünk, akkor helyreáll a kommunikáció, és máris megértik egymást az emberek. De tesómmal beszélgetve, a múltkor rájöttem, hogy ennél mélyebb a probléma. De erről majd legközelebb, mert így is elég hosszú lett ez a bejegyzés, és már ebédidő van.