Vasárnap éjszaka jött haza Kata. Telihold, meg öt napja nem láttuk egymást. Adjátok össze. Igen, hétfőn reggel majdnem elkéstem munkából. Azóta is tart az élménybeszámoló meg a nagymosás meg az ajándékosztás. Fecó könyvet kapott én meg egy üveg különleges sört. Ezek a sztereotípiák! Most átmentek a mamáékhoz, és van időm egy bejegyzésre, csak hangulatom nincs sok hozzá. Megnéztem a Battlestar Galactica első évadot, kb. negyedénél járok a Mercy Falls-i farkaskalandnak (persze angolul, hogy lassabban menjen), hallom a rádióban, hogy a kötelező óraszámot fel akarják emelni 28-ra (durván negyedével toldanák meg, nem lehetetlen megtartani ennyi órát, csak meg kell nézni, mi lesz a színvonallal), a kert kezd dzsungelszerű buján burjánzani, és beleszorult a fenekem a nadrágomba, hogy majdnem mentőt kellett hívni hozzám.
Na most ezekről egyikről sem írok. Inkább mutatok egy videót, ami nem rövid, viszont meglehetősen hosszú. De nekem tetszett.
1 megjegyzés:
Van egy szép szó: lélekemelő.
A lélek emelkedése, ahogyan a pillangó felrebben.
Remélem (hiszem), hogy mindegyikőnknek van egy Mr.Mendeze, csak ne menjünk el mellette, ha oda akar jönni hozzánk!
Zscdoki
Megjegyzés küldése