Fecó vett magának egy könyvet a Zenről. Örülhetnék, hogy felkeltettem érdeklődését a vallásfilozófia, a kristálytiszta gondolatok, a sallangoktól mentes élet iránt. De sajnos az a helyzet, hogy nem én voltam ilyen hatással rá, hanem Charlie Crews. Belelesett egy epizódba, amit néztem, és mondta, hogy ezt ő is akarja. Kikönyörögte, hogy keressem elő az első évadot, aztán megnézte az egészet. Katával együtt! Ugyanis a drága morgott vele, hogy mi a francot néz már megint, mi ez a vacak. Aztán ott felejtette magát előtte, majd vasalás közben berakatta, és együtt nézték. Teljesen fel voltak háborodva, hogy a második évadot milyen kurtán-furcsán elvarrták, és véget vetettek a sorozatnak. Mivel volt még hely a korongon odakerült a Justified első pár része is. De mondtam, hogy abba bele se nézzenek a nyári szünetig.
Ha valaki nem ismerné a sorozatot, Charlie egy zsaru, akit hamis váddal életfogytig börtönbe zárnak. Egy rendőrnek az élet a rabok közt, akiknek egy részét ő csukatta le, nem habostorta. Plusz a tudat, hogy valaki csúnyán átverte, megölte a barátja családját, és rákente az egészet, közben ő maga szabadlábon röhög rajta, szintén nem túl lélekemelő. Hogy nem őrül bele, az a Zen filozófiának köszönhető. Aztán kiderül, hogy ártatlan, és tizenkét év után kiszabadul. Kap x millió dollár kártérítést, élete végéig szállodában lakhatna, és hülyére dorbézolhatná magát, de inkább visszamegy a régi állásába, gyilkossági nyomozónak. Hogy titokban nyomozhasson az után, aki felültette.
Szimpatikus a fickó, folyton gyümölcsöt zabál, mert a rácsok mögött az nem volt, maga mellé veszi egy régi rabtársát, aki tőzsdei csalás miatt ült, most az kezeli a vagyonát. Persze én nem miatta néztem a sorozatot, ez inkább Sarah Shahi érdeme volt, akit már emlegettem a Fairly Legal kapcsán, de ha innen nem, onnan biztos ismerős, hogy az L-ben ő volt Carmen. Én Shane helyett őrá voltam rákattanva. Persze Fecót egyelőre a dögös csajok hidegen hagyják, neki Charlie beszólásai tetszenek, a nyugodt stílusa. Hogy mikor szétlövik egy gyönyörű és drága kocsiját, vagy áthajtanak a másikon egy állat John Deer traktorral, akkor csak annyit mantrázik az orra alatt, hogy "Nem kötődöm ehhez az autóhoz.", és nem izgatja magát.
Szóval most Zen dolgokat olvas a gyermek. Megmutattam neki a polcon Anthony de Mello atya könyveit, hogy az is ilyesmi, és ha érdekli, a Csan is nyitva áll előtte. Ezt nem értette, el kellett magyarázzam neki, hogy a japán kultúra részben a kínaiban gyökerezik, az meg ugye az indiaihoz kapcsolódik. Buddha tanait a 28. pátriárka, Bodhidarma vitte el Kínába, ahol a Shaolin-kolostorban mellesleg megalkotta a kungfu alapjául szolgáló mozgásrendszert is. A csan-buddhizmus kb. meditációs buddhizmust jelent. A meditációra utaló kínai csan írásjelet a koreaiak úgy ejtik, szon, a vietnámiaknál ez tien, japánul pedig zen. Az indiai tanítás kínában egy kis taoizmussal és konfucianizmussal színesedett, és Koreában, Vietnamban és Japánban is önállóan fejlődött.
Japánban ma három iskolája létezik a zennek, a rindzai, a szótó, és az óbaku. Ebből nekünk az első érdekes, amit egy Mjóan Eiszai nevű mester hozott át kínából. Az ő tanítómesterét hívták japánosan Rindzai Gigen-nek. Ez a kínaiul, a Pinyin-féle átírásban Linji Yixuan, de fonetikusan ismerősebb lesz: Lin-csi Ji-hszüan. Igen, ő volt az a Lin-csi apát, akiről Sári László könyve is szól. (Már van harmadik is.) Illetve a könyv nem az apátról szól, hanem a buddhává válásról. Pontosabban ez életről. Akarom mondani, a helyes gondolkodásról. Fák, ti fák... vagy inkább varjak... eh, a fene egye meg.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése