Egészségügyi horror

A múltkor, a Wicca-Makkán írtam a rezidensről, aki miatt a egy 2 éves kislánynak le kellett vágni az egyik lábát. Ott a "szakértők" megállapították, hogy senki nem hibázott. (Azaz gyakorlatilag a szülő hibázott, mikor az orvosok kezére adta a gyerekét.) Újabb eset, újabb rezidens, ezúttal meghalt a beteg. A cukorbeteg rosszul volt, felment a cukra 30 fölé. Gondolom mmol/l-ben értve. Éhgyomorra 4-6 közt, evés után 6-8 közt szokott lenni normál esetben. 10 felett az nem jó, kezelni kell, 20 felett a beteg rosszul van, 40 felett már leginkább eszméletlen. Szóval ez a 30 ez elég durva érték. Annyira, hogy a vércukormérő mérési skálájára nem is fér rá. Ezért szerencsétlen műszer csak annyit ír ki HI. Aki kicsit tud angolul, annak világos, hogy a LO-w, az túl alacsony, a HI-gh az túl magas érték. De ez a doki azt hitte, hogy HI-bás a műszer. Biztos eszperantóból volt a nyelvvizsgája.

Az idióta a hiperglikémiás beteggel cukros vizet itatott. Mondanom sem kell, hogy ez nem a legmegfelelőbb terápia a extrém magas vércukorszintre. Hogy idióta, az abból is látszik, hogy mindezt leírta a beteg kezelőlapjára. Ha én hülye vagyok valamihez, akkor utánanézek vagy megkérdezek valakit, aki ért hozzá. Szerintem a legelső nővér megmondta volna, hogy mit jelez a vércukormérő. Esetleg megnézem a használati utasítását. Ott szokott lenni mellette a dobozban. Meg a diagnózis. Anyagcserezavar és gyászreakció. Gondolom megkérdezte, hogy "na, mi újság, mi újság?", és mikor kiderült, hogy meghalt valaki a családban, meg cukorbeteg, akkor megállapította a problémát. A cukorbetegség az anyagcserezavar, tehát pipa. Ha valaki családtagja elhunyt, akkor szomorú, tehát gyászreakciója van, pipa. A ZH dolgozat sikerült, a beteg meghalt.

Később persze rájött, vagy valamelyik kolléga elmondta neki, hogy mekkora ökörséget csinált. Mi a következő lépés? Próbáljuk meg a megölt beteg családtagjaitól visszaszerezni a kezelőlapot, az ellenünk szóló bizonyítékot. Naná, hogy azok sem hülyék, és nem adták oda. Inkább eljuttatták a Blikkhez. Májusban bírósági tárgyalás. Nehéz dolga lesz az orvosszakértő kollégának, de nem kizárt, hogy bebizonyítják, mindenki a protokollnak megfelelően járt el, és a beteg volt a hibás. Miért nem diagnosztizálta és kezelte saját magát, hiszen többet értett a cukorbetegséghez, mint a kezelőorvosa. Biztos a gyászreakciója miatt életunt lett, és meg akart halni, ezért félrevette a kolleginát.

A blikkes cikkhez szereztek egy fotót is a rezidensről. Az arcát részben kitakarták, de így is látszik, hogy egy szép, fiatal nőről van szó. Most nem jönnék azzal, hogy vajon a vizsgáját a tanterem padjában vagy az ügyeletes szoba díványán tette le, mert simán lehet, hogy elméletben jelesre tudja az 1-es és 2-es típusú cukorbetegségek kialakulásának élettani okait, a lehetséges tüneteket, a kezelés módját. Az elméleti oktatása eredményes és magas színvonalú volt. De a gyakorlatot iszonyatosan elhanyagolhatták. Az egy dolog, hogy megtanuljuk: rosszullét, émelygés, bőrpír, szájszárazság, szomjúság, fokozott vizeletürítés, de azért nem ártana látni pár ilyen beteget élőben is, hogy ezek a tünetek hogy néznek ki valójában.

Arra is kíváncsi lennék, hogy az egyetemi képzésük során kézbe vett-e valaha digitális vércukorszintmérőt az ifjú medika. És mondjuk csak a saját normál értékét mérte meg vele, vagy látott kóros eredményt is a műszeren? Elolvastatták-e vele a használatai utasítást? Hihetetlen, de ahhoz, hogy valaki autót vezessen, rengeteget kell tanulnia, gyakorolnia, és utána alaposan levizsgáztatják, hogy mindent sikeresen elsajátított-e, képes-e elvezetni egy járművet. Pedig, ha nem, az úgyis kiderül, és valószínűleg saját magát is ki fogja nyírni az illető. Ehhez képest egy rossz orvos évekig ölheti a betegeit, az ő egészségének az nem árt, és valószínűleg a kollégák kihúzzák a sz*rból.

Egyrészt az orvosok műhiba esetén összezárnak, mert valószínűleg nekik is volt már ilyen esetük, vagy ha nem, hát még lehet, és ugye az első követ az vesse, aki maga nem bűnös, másrészt meg a szakma presztízsét féltik. Mi lenne, ha kiderülne, az orvosok nem csak, hogy nem tévedhetetlenek, de gyakran inkompetensek, felelőtlenek, vagy az eszközeik, lehetőségeik korlátozottak ahhoz, hogy gyógyítsanak, vagy urambocsá, egyáltalán felismerjék, mi a baj. Az orvosi szakma a társadalomban ma jelentősen túlértékelt. Nem érdemelnek ekkora általános bizalmat, és olyan hálapénzeket vágnak zsebre, amire nem szolgáltak rá. Nem csak mert nem jár hála azért, ha valaki a kötelességét teljesíti, de sokszor még csak nem is teljesítik azt. A kórház is erősen érdekelt abban, hogy eltusolják az orvosi hibákat. Egy kártérítési perben a fenntartónak kell jótállnia, és vajon miből vonná el a pénzt, ha nem a kórház működési keretéből?

Én megértem, hogy egy orvos kevesli a fizetését. Hogy a rezidens különösen kevésnek tartja, amit kap. De azért az igencsak visszatetsző, hogy a tudatlanságukba emberek halnak bele, miközben több pénzt követelnek. Persze nem mind egyforma, nem is általánosítanék, de a Magyar Rezidens Szövetség foglalkozhatna azzal a problémával is, hogy a rezidensek képzése milyen színvonalú, és vajon nem dobják-e őket túl korán a mély vízbe, és bíznak rájuk emberéleteket. Megmondom őszintén, ha kórházba kerülnék, én vagy valamelyik szerettem, és a kezelőorvos 30 alatt volna, bizony szeretnék egy tapasztaltabb, idősebb dokit, de legalább is kérném, hogy konzultáljon érdemben valakivel, mielőtt kezelést javasol.