Szűkre szabva

A mai nap tiszteletére felvettem a fehér blúzt, bakancs helyett egy kecsesebb topánt, meg a szűk farmeromat. Vagy a fenekem nőtt meg, vagy mosás után mindig szűkebb egy kicsit a nadrág (de tényleg, másnap már könnyebb belebújni), de úgy rám feszült, meg egy számmal kisebb a farzsebem, így beleszorult a brifkóm. Topogtam a busz lépcsőjén, mire végre kirángattam a tárcám, és megmutattam a sofőrnek a bérletem. Tudom, miért nem hordok valami kis kecses retikült. Beletehetném a válltáskámba is, de akkor mindig figyelni kéne rá, hogy hova tettem le, ki mászkál a közelében. Így meg észrevenném, ha valaki pajszervassal feszegetné a zsebemet, hogy kicsórja belőle a pénztárcám.

A nőnap is úgy járt, mint a karácsony. A fogyasztás ünnepe, az a lényeg, hogy költekezzünk, a többi a feledés homályába vész. Mással mivel magyarázható, hogy a következő megállóban felszáll egy férfi, virágcsokrok a kezében, aztán szidja a buszon lévő nőket, hogy miért nem mennek beljebb, hát nem fér el, húzzák beljebb a lottyadt seggüket, mert nem fér el tőlük. Nőnapkor, virággal a kezében. Úgy lett volna az igazi, ha szétosztja a virágot, majd megrugdossa a felköszöntött nőket. Szóval szerintem hagyjuk a fenébe az ünnepet, nem kell lekaszálni ezer hektár virágot, felejtsük el a köszöntéseket, és még azt sem akarom, hogy mint nőt, kiemelt figyelemmel kezeljenek ezen a napon. Csak azt kérem, hogy adják meg azt a tiszteletet, ami minden embernek jár. Lehetőleg az év minden egyes napján.

Fecót átvittük a mamához, hogy köszöntse. Meg persze a papának is helybe mentünk, hogy ne kelljen fáradnia, amíg átjönne hozzánk. Fecónak még virágra se kellett költenie, mert amit Katával hazahoztunk, abból válogathatott. Talán nem szép dolog továbbadni a virágot, de ez a recycling legtökéletesebb formája, 100 %-ig újrahasznosítottunk valamit, ami ment volna a kukába. A mamánál persze volt süti, valami diós piskóta, meg lekváros bukta. Szerintem holnap is szoros lesz a nadrágom.

Meg a napirendem. Találkozom a konzulensemmel, aztán rohanok tanfolyami órát tartani. Aztán Fecóért. Aztán este a szokásos. Meg remélem éjszaka is. Mondtam már, hogy a telihold jótékonyan hat a romantikára? Csak kialudni nem tudom magam ilyenkor. Bár ezt egyáltalán nem panasznak szánom. Nem hiányzik az alvás. Most is az éjszaka közepe van, és még lejöttem befejezni ezt a postot. Aztán visszamegyek, hallgatni a Kedves szuszogását. Ha más nem, majd Káli álomba ringat.