Radikalizálódó jogvédelem

Három évvel ezelőtt a kereszténység vs. homoszexualitás vita egész másképp zajlott. A melegek jellemzően okosan, szép szóval, a Bibliát hivatkozva próbálták elfogadtatni a létezéshez való jogukat. De azóta mintha megváltoztak volna a dolgok. A dialektikus materializmus egyik alaptétele talán nem teljes egészében hülyeség: A mennyiségi változások egy bizonyos határon túl átcsapnak minőségi változásokba. Mintha a homofóbia ellen felszólalók elértek volna egy olyan kritikus tömeget, hogy már nem félve, meghallgatást remélve ragadnak szót, hanem szabadon kifejezik az indulataikat. Egy fészbukra feltöltött fotó alatt érdekes diskurzus bontakozott ki. A kép felirata: "A homoszexuálisoknak nincsen akcióterve arra, hogy kimossák a gyerekeid agyát, és magukhoz hasonlóvá formálják őket. Azok a keresztények, akikre te gondolsz."

A kereszténység mellett felszólalók többsége eleve azt bizonygatta, a szöveg ott hibádzik, hogy általánosságban említi a keresztényeket, és nem csak "egyes keresztények"-ről beszél. Vagyis a homoszexualitás témájában a keresztény oldal határozottan védekezésbe szorult. Mocskosbuzizás egyáltalán nem volt, és halálos bűnt sem emlegetett senki. A legerősebb kifejezés az volt, hogy valaki megígérte, imádkozni fog a homoszexualitás mellett felszólalóért. A meleg oldal sokkal jobban elengedte magát, és voltak vallásos érzületet sértő megjegyzések is, hogy aki egy felhőkön ücsörgő képzeletbeli öregember feltételezett elvárásainak akar megfelelni, ám tegye, de a saját hülyeségét ne próbálja értelmes emberekre ráerőltetni. És felrótták a mai keresztényeknek az inkvizíciót, a boszorkányüldözéseket, a kereszteshadjáratokat, a vallásháborúkat, az amerikai őslakosok kiirtását, a náci kollaborációt, a Ku-Klux-Klánt stb.

Az tény, hogy a keresztény oldal nem nagyon tud érvelni, csak a Bibliából citált idézetekkel, de azokkal szemben fel lehet hozni más igehelyeket. Jellemzően az ószövetség az elítélő, bár az apostoloknál is lehet találni pár mondatot. Az újszövetség sokkal inkább a szeretetre, elfogadásra helyezi a hangsúlyt, és Jézus sehol nem ítéli el a melegeket. Sőt, a legkülönfélébb bűnösöket öleli magához. A keresztény oldallal szemben viszont rengeteg ésszerű, és szellemes érvet hoznak fel:
* Ha valakinek van egy vallása, az pont olyan, mint mikor valakinek pénisze van. Teljesen normális dolog. Ha büszke rá, az is rendben van. De ha tolakodóan az arcunkba tolja, fenyegetően lengeti felénk, ha megpróbálja leerőltetni a gyerekeink torkán, akkor nagyon mérgesek leszünk.
* Ha a melegek szerinted azért nem házasodhatnak, mert a TE vallásod tiltja, az pont olyan, mintha azért nem ehetnél süteményt, mert ÉN diétázom.
* Elutasítani egy eszmét (kereszténység), és azt állítani, hogy nélküle jobb lenne a világ, messze nem ugyanolyan súlyú, mintha emberek egy csoportjával (melegek) teszik ugyanezt.

Aztán pillanatok alatt már az ateisták kontra hívők vitánál tartunk:
* Mikor egy keresztény a pokollal fenyeget egy ateistát, az pont olyan ijesztő, mint amikor egy kisgyerek azzal fenyeget egy felnőttet, hogy ha rossz lesz, a Télapó nem hoz neki ajándékot. Ha nem hiszek az égben lakó apucidban, miért hinnék a föld alatt lakó mumusodban?
* Az, hogy Isten elküldi közénk saját magát, hogy feláldozza magát önmagának, mindezt azért, hogy megmentsen minket saját magától... nos ez egy logikus elmének kicsit erős.
* Unod a vallást támadó posztjaimat? Esetleg imádkozhatnál érte, hogy hagyjam abba.

Alig akad józan hang, aki kimondaná, a vallása miatt támadni valakit, a hitét, az értékeit leszólni ugyanolyan taplóság, mint amikor valakit a szexuális identitása, a partnerválasztása miatt bántanak. A vallásos bigottak teret veszítenek. A közhangulat ellenük fordulni látszik. Ráadásul a Pápától sem kapnak támogatást, őszentsége is megértően viszonyul a melegekhez. Ami persze az egyház vezetésén belül is ellenállást szül. Pedig a házasság intézményét nem a melegektől kell félteni. Az magától is válságban van. Mint azt valaki szellemesen megjegyezte, házasodni, különösen egyházi esküvőt tartani, manapság már leginkább csak a melegek meg a katolikus papok akarnak.

De az erőteljesebb hang nem csak a melegek jogainak védelmére jellemző. A nők jogaira ugyanilyen harsányan hívják fel a figyelmet. 6-8 éves kislányok bazdmegelnek ezen a jutyúb videón, hogy felhívják rá a figyelmet, nem az botrányos, hogy a kislányok ilyen csúnyán beszélnek, hanem az, hogy a demokratikus Amerikában a nők átlagosan 23%-kal kevesebb bért kapnak ugyanazért a munkáért, mint egy férfi, és az élete során minden 5 nőből egyet megerőszakolnak vagy súlyosan bántalmaznak a férfiak.
* A nők 23%-kal kevesebbet kapnak ugyanazért a kibaszott munkáért mint a pasik. Pedig ahhoz nem kell fasz, hogy megfizessenek valakit.
* Hogy aranyos vagyok? Szakadjatok le a kurva kinézetemről. Nem azzal akarom tölteni az életem, hogy azon aggódok, hogy kéz ki a seggem.
* Öt nőből egyet bántanak, megerőszakolnak az élete során. Ne a lányoknak magyarázzátok, hogy hogyan kéne öltözködniük, hanem tanítsátok meg a fiaitoknak, hogy kibaszottul nem helyes dolog a nőkkel erőszakoskodni.

Ez a radikalizálódó tendencia nem csak a külföldet jellemzi. A fészbukon indult oldal hamar kinőtte magát, és a kolléganő, akinél elszakadt a cérna, egy blogon folytatja a felvilágosító munkáját, és mondja el keresetlen szavakkal, hogy mennyire elege van abból, ahogy nőként elnyomják, lenézik, kihasználják, bántják a férfiak. De nem csak panaszkodik, keresi a kiutat is, hogy mit lehet tenni ez ez ellen, hogy milyen lenne a normális férfi. A problémaérzékenysége nem korlátozódik a nőkre, nem csak értük szólal fel, hanem a cigányokért, és a melegekért is. Ugyanazon a haragos, megmondós, káromkodós módon. Ami táplálkozhat a (jogos) indulatból is, de szerintem elsősorban (tudatos) stílus, hogy átvigye az emberek mára megemelkedett ingerküszöbét. Mivel a férfiak kisajátították maguknak a durva beszéd jogát, ha egy kislány vagy egy nő szólal meg így, arra egyelőre még odafigyelnek.