FB-on posztolt kérdést egy ismerős, hogy ki hogyan tart rendet a számítógépén, mit lehet csinálni, ha kezdenek elárasztani mindent a lementegetett, összegyűjtögetett dolgok? Kata is beleszaladt ebbe a problémába, sőt régebben én is jártam már így. A megoldás nem olyan bonyolult, hallottunk is róla, csak nem csináljuk. A biztonsági mentés is ilyen (tudjuk, hogy kéne, csak nem csináljuk), de emiatt legalább bűntudatunk van, az archiválásra viszont a többség csak legyint. Pedig nem haszontalan időnként átnézni a gépünkön lévő fájlokat, hogy mi az ami már felesleges (pl. régi programfrissítések telepítőfájljai; elmúlt rendezvények ismertetői; képek, amiket valaha viccesnek találtunk; lejárt érvénytelen árlisták) vagy nem lesz rá szükségünk a közeljövőben (elektronikus közüzemi számlák; régi projektek fájljai; fotók a tavalyi kirándulásról; régi tananyagok; stb.). Amire mostanában nem lesz szükségünk, azt archiválni célszerű, ami meg később sem fog kelleni, azt legjobb, ha töröljük.
Az archiválás nagyon hasonlít a biztonsági mentésre, a lényeg tulajdonképpen ugyanaz, a fájlokat átmásoljuk egy másik adathordozóra. A fő különbség a másolat készítésének a célja, és az időtávja. A biztonsági mentést addig akarom eltenni, amíg nem csinálok újabb mentéseket, hogy legyen tartalékpéldány, ha megsérülnének az eredeti fájlok. Az archív dolgokat hosszú ideig meg akarom őrizni, hátha egyszer még szükség lesz rájuk. Maga a módszer technikailag lehet ugyanaz, legegyszerűbb ha külső HDD-re másoljuk vagy DVD lemezre írjuk az archiválandó dolgokat. Ha nagyon törekszünk a biztonságra, akkor két másolatot is készíthetünk. A lényeg, hogy utána törölhetjük az eredetit a számítógépről.
Gond akkor van, ha Katához hasonlóan, ömlesztve tárolunk 7641837441 db fájlt, képeket, doksikat, telepítőket, zenéket stb., aminek 99%-a valószínűleg szemét, de lehet köztük valami érdekes is, csak ki fogja ezt átválogatni, nincs rá 8675 órányi szabadidőnk. De erre is van több megoldás:
A) Veszünk egy nagy levegőt, és letöröljük az egészet a fenébe, aztán gyorsan elfeledkezünk róla, hogy ne agyaljunk rajta, mi veszhetett el. Ha utólag kiderül, hogy volt ott valami, ami nagyon kell, majd megkeressük és letöltjük az internetről, vagy megkérünk valakit, hogy küldje el nekünk. Ha pótolhatatlan dolog tűnt el, mondjuk az egy példányban lévő szilveszteri fotónk, amin részegen cigánykerekezünk az előszobában, akkor tudomásul vesszük, hogy így jártunk, és ez volt ára, hogy gyorsan megszabaduljunk a 99%-nyi szeméttől.
B) Lementjük az egészet valahová, hogy a gépről nyugodtan törölhessük, aztán gyorsan elfeledkezünk róla. Ha utólag kiderül, hogy volt ott valami, ami nagyon kell, majd áttúrhatjuk a szemétdombot, hátha megtaláljuk. Ha az egész ráfér egy db CD lemezre, akkor hagyjuk az egészet, nem is olyan sok az a szemét, elfér a gépen. Ha kell hozzá egy vagy kettő DVD lemez, akkor írjuk ki DVD-re, alkoholos filccel írjuk rá a korongokra, hogy mi van rajtuk, és mikor írtuk fel, tegyük tokba, tegyük el. Ha ennél több helyet foglal a lom, és van egy fölös külső merevlemezünk, amire ráfér, írjuk fel arra. (Ha nincs, akkor vegyünk egyet, vagy legalább egy pendrájvot, tegyük a kezünket a szívünkre, sokkal értelmetlenebb dolgokra is adtunk már ki pénzt.)
C) Ha végképp kezelhetetlenül sok a fájlszemét, amitől nem akarunk végképp megszabadulni, jöhet a hibrid megoldás. Annyit törlünk, hogy a maradékra már tudjuk alkalmazni a B) megoldást. Szerencsére, ha a 7641837441 db, 18 GB-nyi fájlnak csak a fele fér rá két DVD-re, akkor az nem azt jelenti, hogy 3820918720,5 db fájlt kell törölnünk, hanem hogy 9 GB-ot. Jó esetben lesz köztük 6 db 1,5 GB-os avi kiterjesztésű film, amit egyébként a youtube-on is meg tudunk nézni, ha nagyon akarunk, ezeket töröljük, a maradékot felírjuk. Az eljárás lényege, hogy a szemetet egy helyre gyűjtjük, ott lefuttatunk egy fájlkeresést, a listát méret szerint csökkenő sorrendbe rendezzük, és a nagyobbaktól a kisebbek felé haladva elkezdjük a válogatást, töröljük a törölhető dolgokat. És reménykedünk, hogy viszonylag hamar annyira lecsökken a maradék mérete, hogy azt már már ki tudjuk írni.
Persze, az ideális megoldás az volna, ha nem hagynánk felgyűlni kezelhetetlen mértékben a fájlszemetet. Mert mondjuk hetente kitakarítanánk a mappáinkat. Nálam a Letöltések-ben gyűlik a lom, Katánál az Asztal-on, van aki a C: meghajtó vagy a Dokumentumok gyökerébe halmoz, és jó esetben csak egyetlen helyre, de a lényeg, hogy mielőtt kezelhetetlenné szaporodnak a fájlok, tegyünk rendet. Szánjunk rá pár percet, töröljük a felesleget, a maradékot meg pakoljuk el célszerűen elnevezett mappákba. Mondjuk a Dokumentumok alá, vagy egy külön Archív nevű mappába. Vagy kombináljuk a kettőt. Amire várhatóan még szükség lesz mostanában, menjen a Dokumentumok almappáinak rendszerébe. Ami nem, az kerüljön az Archív-ba. Időnként a Dokumentumok-at is nézzük át, és archiváljunk onnan is. Az Archív-ban célszerű, ha ugyanaz a mappastruktúra található, mint a Dokumentumok-ban, így nem kell keresgélnünk a helyét a fájloknak. Ha összegyűlik egy korongnyi anyag az "Archív" alatt, kiírjuk, és töröljük a merevlemezről a fájlokat (a mappastruktúrát nem).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése