Halogatás

Márciusban írtam a GTD-ről (Getting Things Done), és nagy lelkesedéssel nekiálltam, hogy sokkal szervezettebbé tegyem az életemet. Ami tulajdonképpen sikerült, igaz, hogy a tesztelt és felsorolt tizenegy teendőkezelő program helyett egy tizenkettediket használok, de már gyakorlottan feljegyzek mindent, hogy ne feledkezzek meg semmiről. Egyetlen helyre, elektronikusan rögzítem a feladataimat, amit aztán elérek az összes számítógépemről, a telefonomról és böngészőből is. Ha éjszaka felébredek és eszembe jut valami fontos, bepötyögöm a mobilba, és alszom tovább nyugodtan. Ez a nyugalom ki is tart egészen addig, amíg másnap, még az ágyban fekve, meg nem nyitom a teendőkezelőt.

Mert a program azzal az üzenettel fogad, hogy az előző napról 15-20 db lejárt határidejű teendőm maradt. Ezeket gyorsan átütemezem aznapra, és kissé megnyugszom. Átnézem a listát, fejben megtervezem a napomat. Gyorsan felkelek, megmosakszom, reggeli, és energiától duzzadva leülök az asztalomhoz. Bekapcsolom a gépet, feljön a teendőkezelő, kikeresem az aznapi legfontosabb feladatot, és... És eszembe jut, hogy előtte még megcsinálok valamit. Meg még egy dolgot. Amikor jön egy riasztás, hogy nem a legfontosabb, de valami halaszthatatlan teendő vár, amit kénytelen vagyok elvégezni. Aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy eltelt a nap, jelez a teendőkezelőm, hogy ideje lefeküdni és kipihenni magamat. Sóhajtva veszem tudomásul, hogy maradt még vagy 15-20 db teendőm, amit nem végeztem el, de hát idő van, legalább ezt az egyet kipipálom, hogy időben lefekszem.

Miután már harmadik hete így kezdődött és végződött minden napom, megeresztettem egy segélykérést. Kaptam is válaszként egy google keresési linket, a procrastination szóra. Ez annyit tesz: halogatás. Olvasgattam egy kicsit, kiderült, hogy ez egy létező pszichológiai jelenség, és nem vagyok egyedül a problémámmal. Szerencsére rengeteg remek tanácsot találni, ilyen oldalak tömkelegébe lehet belefutni, hogy 7 tipp a halogatás megszüntetésére, a 10 legjobb tanács a halogatás elkerülésére, 21 módszer, hogyan kerekedjünk felül a halogatáson stb. Elolvastam jó párat, volt rengeteg ismétlődő ötlet is, ezek biztosan többeknek is beváltak, és némelyik egészen felvillanyozott, éreztem hogy ez az, ezt kell tennem! Nagy lelkesedéssel elhatároztam, hogy mostantól vége a halogatásnak.

Pontosabban másnaptól, mert aznapra még volt pár kevéssé fontos dolog, amit még szerettem volna megtenni, mielőtt a nagy hatékonyság közepette minden, a céljaimat nem közvetlenül szolgáló tevékenység megy a kukába. Aztán ezzel a telt a következő nap is, meg az egész hét is. Így hát megeresztettem egy újabb segélykérést. Most egy könyv érkezett válaszul: Steve Levinson: Végig is csinálod? - Avagy hogyan fejezz be mindent, amibe belekezdtél!? Ismét nagyon lelkes lettem, nem csak elolvastam, hanem utána még egyszer végigmentem a könyvön, és ki is jegyzeteltem a halogatást megakadályozó módszereket.

Mint megtudtam, az agyunknak több vezérlési rétege van. A legújabb, legmodernebb, legokosabb az Intelligencia Alapú Irányítórendszer, de van egy régebbi, kevésbé szofisztikált, viszont esőben, hóban is működőképes Primitív Irányítórendszerünk is. A gond az, hogy amikor az előbbi előjön egy remek szándékkal, aminek következtében a jövőben sokkal jobb lesz az életünk, az utóbbi észleli, hogy valami kellemetlen dolog áll előttünk a jelenben, ezért bekapcsol, hogy a kellemetlenséget sikeresen elkerülhessük. A cél, hogy valamilyen trükkel rávegyük a Primitív irányítórendszert, hogy ne akadályozzon, sőt inkább segítsen minket a céljaink megvalósításában.

Olyan remek módszerekkel ismerkedtem meg, mint például az Akaraterő hatástöbbszörözés, a Reflektorfény, az Addig üsd a vasat, amíg meleg!, a Vidd le a lovat a folyóhoz! és a Rossz előtt jót!, de nekem a Tegyél rá még egy lapáttal! lett a kedvencem. Ennek az a lényege, hogyha az elhatározott szándékunkkal ellentétben, meg akarunk tenni valamit, amitől eltiltottuk magunkat, pl. hizlaló süteményt enni, vagy munka helyett hírportált böngészni, akkor ezt ne csak szimplán, hanem nagyon durván tegyük meg. (Ezt én magamban Ha már lúd, legyen kövér! módszernek neveztem el.) Vagyis, ha nem bírok ellenállni, és eszek a tejszínhabos, csokoládés, marcipános, mogyorókrémes sütiből, akkor nem állhatok meg egy szeletnél, hanem hármat kell befaljak. Ha elcsábulok, és böngészek egy hírportálon, akkor másik ötöt is meg kell nézzek. Vagyis egyszerű botlás helyett szánszándékkal verjem magam olyan durván a földhöz, amit még a Primitív Irányítórendszer is túlzásnak fog tartani.

Elhatároztam, ha egy fontos feladat megkezdése előtt azzal húzom az időt, hogy elolvasok egy fejezetet valami izgalmas könyvből, akkor nem állhatok meg egynél, nem adhatom alább három fejezetnél. Véresen komolyan vettem a szabályt, és amikor három fejezet után még mindig el akartam olvasni a negyediket is, azt mondtam, mit négy, legyen hat. Sőt, mivel a hatodik után még mindig a legkisebb bűntudatot sem éreztem, köteleztem magam, hogy folytassam a kilencedikig. De miután ez sem volt elég, éreztem, hogy a metódus nálam talán nem működik az elvárt módon.

Immár a tanultak szellemében, kitaláltam a saját módszeremet, aminek az Alapozz a lustaságra! nevet adtam. A ebookolvasómat bezártam az íróasztal fiókjába, a kulcsot pedig felvittem az emeleti hálóba, beraktam az ágyneműtartóba, amit elég nehéz megemelni, és ott is bedugtam egy rakás párna alá. A trükk bonyolultabb, mint amilyennek látszik. Ha az ebookolvasót viszem fel az emeletre, azért simán felmegyek, mert olvasni akarok. De az olvasó ott van tőlem karnyújtásnyira, csak nem férek hozzá. Ahhoz előbb le kellene hozzam a kulcsot, ahhoz viszont lusta vagyok, mert a kulcs kell a fenének, én az olvasót akarom.

Szóval apró léptekkel, csigalassúsággal, de haladok. Bizonyíték rá ez a blogpost is, hiszen már két hete bejegyeztem a teendőkezelőbe, hogy írnom kéne valamiről egy bejegyzést. De most ím, erre is sort kerítettem, ami nagyon szép eredmény, és csupán két tény árnyalja. Az egyik, hogy a fenti google link előállítása közben elém került egy TED előadás videója a halogatásról, amit előbb még muszáj voltam végignézni, a másik pedig, hogy épp nagyon fordítanom kéne, csak bevillant az ötlet, hogy mi lenne, ha helyette inkább blogolnék egy kicsit.