Mostanában minden a járványról szól. Fecóék Boccaccio Dekameronjából kaptak pár novellányi kötelező olvasmányt, és ugye a kerettörténet szerint a pestis elől vidékre menekült társaság tagjai szórakoztatják egymást ezekkel a történetekkel. Nem nagyon tetszett a gyermeknek az ötlet, hogy majd hétszáz éves sztorikat olvasgasson, de aztán Kata háborgását hallva (hogy miért kell ilyen erkölcstelen olvasmányokkal mérgezni a fiatalokat), némi érdeklődés és kíváncsiság látszott rajta, és védelmébe vette a tanárt, hogy legalább aktuális (járvánnyal kapcsolatos) kötelezőt adott fel. Erre elkezdtük sorolni, hogy akkor már mit lehetett volna inkább, Defoe: A londoni pestis, Camus: A pestis, Márquez: Szerelem a kolera idején, de végül Rejtő: Vesztegzár a Grand Hotelben lett az első számú favoritunk, mert az kellően vidám is lenne ebben kissé nyomasztó helyzetben.
Mert nyomasztónak meglehetősen nyomasztó, hogy Fecónak napok óta hőemelkedése van. Láznak nem mondanám, mert 38° alatt marad, de a pirosodó szemével együtt már kimondottan nyugtalanító tünet. Feltúrtuk a netet infók után, és egy cikkben azt találtuk, hogy amerikai nővérek szerint az egyik legbiztosabb tünet a szemnek a széleken történő pirosas elszíneződése (conjunctivitis), és Fecónak a szembogara körül szép fehér maradt, de a széleken bepirosodott a szeme. Sejthető, hogy pániküzemmódba kapcsoltunk, utánanéztünk mindennek. Az kiderült, hogy tesztet nem végeznek rajta, mert légúti tünete nincs, és ugyan másfél hete találkozott haverokkal, de messze álltak egymástól, és azok közül senkiről se tudni, hogy megfertőződött volna. Annyit mondott a telefonba a háziorvos, hogy szigorúan maradjon itthon, és ha újabb tünet jelenne meg, akkor hívjuk újra.
Ezektől eltekintve teljesen jól van, az étvágya kitűnő, szagokat, ízeket érzi, a láz elején fájt a feje, nyaka, de az már elmúlt, vidám, jó kedélyű. Tömjük vitaminokkal, nyers zöldséggel, gyógyteákkal, magnéziummal, káliummal, cinkkel. Kata esténként újra imádkozik. Egyelőre annyi változás történt, hogy már Katának is hőemelkedése van, aminek örömére húsvétig szabit vett ki, és most mindannyian itthon vagyunk. Egyelőre mint az egyetlen tünetmentes személy a házban, én vagyok a külügyi kapcsolattartó, nekem kell boltba járnom, és Kata szüleinek is bevásárolnom, természetesen oly módon intézve a házhoz szállítást, hogy lerakom a szatyrokat az ajtójukban, becsöngetek és elszaladok.
Most már Kata egész nap itthon van. Szerencsére volt pár hét átmeneti időszak, amikor csak munkába járt el, de délután és este már itt volt, mert elmaradt az összes kreatív szakköre, tornája, tanfolyama, magyarságos előadása, spirituális összejövetele, és a szüleivel is csak az ajtóban társalgott 5 percet, nem ült be hozzájuk órákra. Így nem ért minket Fecóval totális sokként, hogy 7/24-ben egy hiperaktív nőszemély van a házban. Fecó két órája közt a szünetben mosogat és porszívózik, én függönyöket szedek le. Órák után ő krumplit pucol, én meg ablakot mosok. Jön a húsvét, tavaszi nagytakarítást tartunk. Hogy behívjuk Jézust az életünkbe. Csak akkor miért a házat takarítjuk, ha a lelkembe akarom, hogy beüljön, nem pedig a nappaliba?
No, de nem panaszkodok, igazából nincs baj Katával, kimondottan normális, sőt gyanúsan kedves a szokásoshoz képest. Kevesebbet káromkodik, kiegyensúlyozottnak tűnik. Elpakol maga után. Nem kel korán, csak miután már megcsináltam a reggelit, de a múltkor megdicsérte a kásámat, hogy finom. És ebédet főz! Meg uzsonnát készít! Például tepertőkrémes kalácsot tejjel. Ami nem számít inzultusnak, mert a tej gabonatejporból van, a tepertőkrém meg kacsából és libából. És beszerezte a húsvéti sonkát is, ami egy jókora darab pácolt pulykacomb. És még mosogat is, meg takarít. Teljességgel meg vagyok illetődve, és nem akarok lemaradni, így csinálok mindenfélét én is.
Kimegyek vele a kertbe, és amíg kapirgál, hasznossá teszem magam. Locsolok, felhozom a pincéből a télire betárolt dézsás növényeket. Még a tönkrement madáretetőt is megszereltem (erre utalok a poszt címében), amit a múltkori szélvihar ledöntött. Mondjuk ez nem volt egy totális felújítás, épp csak egyben van, és nem is fog évekig kitartani, de ez most nem probléma, mert a madarak kihúzták a gyufát Katánál. Az egész azzal kezdődött, hogy a Kedves, aki egyébként fizikát is tanult felső fokon, megfeledkezett a "merev testek egyensúlya" és a "forgatónyomaték" című fejezetekből leszűrhető tanulságokról, értve ez alatt, hogy a nappaliban álló karos virágtartóról a cserepeket szimmetrikusan kéne leszedegetni, mert ha az egyik oldalon mindet fennhagyom, a másikról meg leveszem az összeset, akkor borulni fog a terv, meg az állvány is.
Az ordításra összeszaladtunk Fecóval. Rövid helyzetértékelés után azzal a javaslattal éltem, hogy Kata szedegesse fel a földről a még menthető példányokat, és mi kihordjuk őket a teraszra. Odakint aztán javasoltam Fecónak, hogy segítsünk kihordani, amíg van mit, aztán hordjuk el magunkat is a ház valamely távoli zugába, mert egyelőre a sokktól Kata képtelen logikátlanul gondolkozni, de ez el fog múlni, és akkor ki fogja találni, hogy bár nem voltunk jelen a balesetnél, arról valójában mégis mi tehetünk. Így is tettünk, és vagy két órán át csend volt, meg nyugalom, legközelebb csak az újabb ordításra rohantunk le a teraszra.
Az történt, hogy Kata kidobálta a törött cserepeket, a növényeket meg kiültette a kertbe. Az épen maradt cserepekbe pedig méregdrágán vásárolt virágmagokat, palántákat és virághagymákat ültetett. (Méregdrága volt, mert az üzletben a 299 Ft-os címkével ellátott tárolóba tették a 799 Ft-os izéket, amikből Kata egy csomót berakott a kosarába, mondván, hogy milyen olcsók, és a turpisság már csak a kasszánál derült ki, mikor meglátta a végösszeget.) Szóval a drága bigyókat cserépbe tette, aztán bement pisilni, meg ha már úgyis kezet mosott, akkor falatozott egy kicsit a nagy ijedségre, aztán ránézett a leveleire, majd gondolta, megszemléli a szépen sorba rendezett cserepeit, hogy lássa szorgos munkájának ígéretes eredményét, és elképzelje, milyen gyönyörű virágok fognak hamarosan kikelni, és hogyan fogja azokkal benépesíteni a kertet.
Ehhez képest arra ment ki, hogy a terasz tele van a cserepekből kiszórt földdel, és a magok odavannak, a palánták gyökere kifordulva, és még egy virághagyma is legurult a lépcsőn. Mivel mi Fecóval fentről szaladtunk le a halálsikolyra, ideiglenesen mentesültünk a gyanú alól. Szerencsénkre a tettesek pillanatokon belül megkerültek, a kerítésen jóllakottan tollászkodó feketerigók személyében. Kata bemutatta a nyelvi agresszió megnyilvánulásának néhány tipikus formáját, aztán tettelegességre is ragadtatta magát, egy marék kavicsot az elkövetők felé hajítva, majd szent esküvéssel megfogadta, hogy be fog szerezni egy csúzlit, és hamarosan rántott rigócombot vacsorázunk.
Ahogy összenéztünk Fecóval, láttam rajta, hogy a rigók neki is a kedvencei lesznek, és benne is érlelődik az elhatározás, hogy ezentúl a morzsát nem a kukába fogja söpörni az asztalról, hanem kiteszi a madaraknak, és vizet önt a tálkájukba, megosztja velük a szotyoláját, az utcán talált földigilisztát hazahozza, kölessel és majonézzel körítve, csészealjon gusztusosan elrendezve tálalja nekik, mert megérdemlik. Mostantól nem mi leszünk Kata dühének céltáblái, mert ezek az angyali lények, krisztusi áldozatot hozva, mintegy magukra veszik bűneinket, és ha nem is halnak értünk kereszthalált (Kata hangulatától függően ez még változhat), helyettünk fognak szenvedni. Így lesznek a rigókból bárányok.
Azt mondják, a kényszerű összezártság megterheli a kapcsolatokat, a járvány alatt, a hómofisz, karantén, kijárási korlátozás miatt együtt lévő párok mérhetően többet veszekednek. Mert egymás agyára mennek. Katával mi egyébként is egymás agyára szoktunk menni, tartottam is tőle, hogy hová fajulhat a helyzet, de egyelőre (gyorsan lekopogom), egész jól elvagyunk. Sőt. A kezdeti "szociális távolságtartás" helyett kimondottan közel kerültünk egymáshoz. Mióta megtudta a Kedves, hogy a koronavírus szexuális úton nem terjed, ismét van kedve szexelni, csak csókolózni nem hajlandó velem. Azt mondta, legfeljebb szájmaszkban. Szóval nem csak szerelés, hanem szerelem is van nálunk a korona idején. Ismételten bebizonyosodott, hogy az ágyban is jól jön a humorérzék, gondolatban elkészítettük a "10 szexpóz karantén idejére" című online kiadványunkat, csak fotózni nem engedett hozzá Kata, így tartok tőle, nem lenne igazán sikeres.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése