Parázok és sík ideg vagyok

Most már jól be vagyok tojva az államvizsga miatt. A múltkor, amikor rájöttem, hogy a Szingli fejvadász negyedik kötetét is sikerült elolvasnom, de még egyetlen tételt sem tanultam meg, nos akkor még nem paráztam. Tegnap már nagyon oda voltam. Mondjuk azért a "John Carter"-t végignéztem, hiába több mint két óra. Persze csak ebéd után, amíg az emésztési folyamatok úgyis elszívták a vért az agyamtól. És be kell valljam, ma is ettem, így a "Fairly Legal" aktuális epizódját is kénytelen voltam végignézni. Sarah Shahi egyszerűen kihagyhatatlan. Nem mondom, hogy az "L"-t nélküle nem néztem volna meg, de a Life mindkét évadját biztos, hogy nem követem végig, ha nem vagyok rákattanva a csajra.

A kínlódásnak egyre magasabb fokozataira sikerül eljutnom. Eddig a "csináljunk bármi mást"-nál tartottam, most a "szexeljünk inkább" van soron. Katáék Szőregen vannak a Rózsafesztiválon, de ha hazajön, leszaggatom róla a bugyit. Mondjuk azért azt megvárom, hogy Fecó elaludjon, és valószínűleg Kata bugyi nélkül fog bebújni az ágyba. Legalább is mosogatás közben ilyesfajta pillantásokat vetett rám. Hacsak nem értettem félre a gyilkos tekintetet, mert mosogatni nagyon utál, viszont engem felizgat, ha házimunkát végez. A porszívózás is vérforraló, de a portörlés és főként a mosogatás az, ami beindít. Meg amikor lehajol, hogy begyömjön egy kupac ruhát a mosógépbe. Meg az, amikor... azt hiszem, most attól is felgerjednék, ha azt látnám, fogmosás közben fogkrémhabos nyál csorog a szájából.

Hamarosan viszont fel-alá fogok járkálni, és átkozódni, minek kellett nekem ez az iskola. Szidom majd tesómat, amiért így kiszúrt velem. Tépem a hajam, hogy semmi nem marad meg a szita agyamban. Utánanézek, hogy mikor lesz a pót-államvizsga. Elhatározom, hogy Janet Evanovichra kenek mindent, hogy készülés helyett olvastam, meg Katherine Heiglre és Sarah Shahira, hogy filmet néztem. Aztán mikor sírhatnékom támad, akkor nekiállok jógázni. De lehet, hogy inkább megiszom egy pohár bort. Tesómtól kaptam a múltkor egy fél liter termelői tokajit. Még maradt belőle egy nyugtató adagnyi.

És még örülök is, hogy a tanuláson rágom magam. Hogy ezen őrjöngök, ez idegesít. Nem pedig az, mit fog mondani az orvos. Hülye fejjel elmentem még gyorsan letudni az időszakos, kötelező, munkaegészségügyi vizsgálatot. Kiderült, hogy szemüveg még nem kell, viszont nem ártana elmennem további vizsgálatokra. A másik dokinál is kellett pisilni, meg vett vért, és csak úgy, a "biztonság kedvéért" elküld ultrahangra. Nem kell megijedni (na, mikor ezt mondta, majdnem összecsuklottam), de az a biztos, tekintve, hogy a családban már előfordult... csessze meg, tényleg csak ez hiányzott a tanulás mellé. Paráztam, hogy mi lesz, ha megbukom, mondtam, milyen rettenetes is ez, inkább a halál, de jobban belegondolva, ha választhatok, inkább húzzanak el a záróvizsgán.