Pillangók a gyomromban

Tudom, tényleg egy csapodár ribi vagyok. Jobban csapongok, mint egy marék pillangó. Egy hét se telik el, és nem egy, hanem kettő csajba is belezúgok. Pedig folyton azt mondogattam, hogy á, első látásra az lehetetlenség, mert ilyen nincs, most meg aztán mégis. Nem tudom, mi jött rám, én tényleg nem szoktam, én inkább az a "lassan, megfontoltan alkotok véleményt" típus vagyok, mondjuk első látásra tudok utálni, szóval inkább azt mondanám, hogy bizalmat lassan szavazok. Mert az tényleg eltart nálam egy darabig, amíg úgy igazán megkedvelek valakit. OK, szimpatikus, meg minden, tetszik ahogy kinéz, tetszik ahogy beszél, a mozgása, a mosolya, a mosoly az rohadt fontos, most is a szájak fogtak meg, ami szembe megy minden hülye pasi sztereotípiával. Azt mondják egy nőben szintén az az öt részlet a fontos, ugyanazon múlik a szépség, mint egy ló megítélésénél. Hogy milyen a fejtartása, a sörénye, a lábának állása, a szügye és a tompora. Hát én meg a szájakért bolondulok, és most láttam kettőt is, amiért odáig vagyok.

Az egyik nem is teljesen első látásra történt, mert egy éve, vagy kettő már, láttam őt a hülye Chuck Bartowski oldalán. Walker ügynök, alias "Nyuszifog" miatt néztem pár epizódot, de aztán nem bírtam tovább. Viszont most ismét feltűnt, mint Hanah McKay, a jelenleg futó legsármosabb pasi mellett. A pasiért is odáig vagyok, és bevallom ő nem csak kisfiús bájával, hanem a lelkével is nagy hatást gyakorol rám. Pár epizód után még semmit nem lehet tudni, de két évaddal ezelőtt a csodás Julia Stiles szintén megmozgatta a fantáziám, és nagy veszteség volt, hogy kiírták a történetből, szóval okvetlen kellett valaki helyette, de Yvonne Strahovski több mint megfelelő erre a pozícióra. Elképzelem Dex mellett az ágyban... Aztán meg magamat kettőjük között... Hmmm...

A másik ifjú versenyző (OK, annyira nem ifjú, pár hét eltéréssel egyidős velem), Mamie Gummer, és ne mondjátok, hogy most szőke korszakom van, mert nem ez a lényeg, hanem a szája sarkában megjelenő nevetőráncok. Meg az egész személyisége. Mármint nem Mamie személyisége, őt nem ismerem, és nem is nagyon érdekel, akiről én beszélek, az Emily Owens. És igen, orvosos sorozat, mert Dr. House után sem áll meg az élet, sőt bevallom, én őt már nem is nézem (ha megy még egyáltalán, ha nem akkor meg az utolsó évadokat nem néztem). Mert az a helyzet, hogy a mindentudó, arrogáns, hülye pöcs pasi helyett nekem inkább bejön ez a kissé (jó, rohadtul) önbizalom hiányos, hússzor akkora IQ-val mint EQ-val rendelkező, szakmailag jól képzett, de az emberi kapcsolatok hálójába alaposan belegabalyodott kezdő medika.

Az már csak hab a tortán, hogy összehaverkodik egy leszbi kollegina csajjal, akinek a kérésére ki akarja deríteni az egyik nővérről, hogy az szintén a csajokra bukik-e, mire az összes nővér azt hiszi, hogy fel akarja szedni. Innentől úgy kezelik, mint egy orvost, aki szexuálisan zaklatja a nővéreket, vicces, de szerintem egy férfi orvosnak jobban elnéznék, de nem ez a lényeg, hanem, hogy nem csak a leszbi vonatkozás miatt, hanem egyébként is tökre tetszik. Nem csak a csaj, hanem a sorozat is, a dilis pletykagépezet, a rezidenseket felügyelő zseniális sebész, aki persze nő, bár ez nem akadályozza benne, hogy gyilkosabb stílusa legyen mint Dr. House-nak, a rivalizálás, a kicseszősdi, a szerelmi ügyek, hogy a mottó szerint is egy ilyen kórház (legalább is a medikusoknak) nem sokban különbözik a gimitől. Szóval ez az egész hangulat, a pörgés, hogy minden halálosan komoly, közben meg mégsem, de azért halnak meg emberek, szóval mégiscsak, és szóval értitek.