Oldalak

2021-02-17

Ne ábrándozz folyton a jövőről!

Szinte hallom, ahogy sokan felkiáltanak, de hiszen a jövő az a hely, ahol csodás dolgok történnek majd velem. A jövő az, ahol boldog és gazdag leszek, szép és híres, sikeres a szerelemben és a munkában, kilépek ebből a vacak kapcsolatból, itt hagyom ezt a pöcegödör várost, egy rakás barátom lesz, és megengedhetem majd magamnak, hogy a legjobb bort rendeljem az étteremben. Nos, ez tervnek vagy álomnak megteszi, de hadd hangsúlyozzam még egyszer, csak az itt és most az, ami ténylegesen létezik. Ezt a pillanatot kell elfogadnunk, megélnünk, értékelnünk, mindazon dolgok nélkül, amik után vágyódunk. Félreértés ne essék, a vágyódás az lehet kellemes, az álmok nagyszerű dolgok. Ne hagyjuk, hogy bárki is leszólja, kinevesse az álmainkat! De ne veszítsük szem elől, hogy a mindenkori jelen pillanat az, amikor vágyódunk, amikor nagyot álmodunk. Élvezzük ki, értékeljük, hogy életben vagyunk, hogy van erőnk, energiánk fényes jövőt álmodni magunknak.
Ha a jelennek élünk, az nem jelenti azt, hogy nem törődünk semmivel, nem vállalunk felelősséget, teszünk mindenre, és csak az élvezeteknek élünk. Vagy hogy törökülésben, csukott szemmel, mélyeket lélegzünk. Amivel egyébként nincsen baj, tegyük, ha ezt szeretnénk. Csupán arról van szó, hogy időnként nem árt megállni egy pillanatra, hogy értékelni tudjuk az életet, megélni a jelen valóságát, az itt és most pillanatát.
Ne tegyünk úgy, mintha a boldogságot csak a jövőben érhetnénk el, ha gazdagabbak, szebbek, egészségesebbek, vékonyabbak, magasabbak, fittebbek volnánk, jobb párkapcsolatunk, munkánk, lakásunk, autónk, ruhánk, fogunk és több pénzünk, hajunk, kedvesebb gyerekünk lenne. A lista vég nélkül bővíthető. Ha ez mind valóra válna, azonnal újabb dolgokra vágynánk, melyek nélkül nem lehetnénk maradéktalanul boldogok.
Felejtsük el a többet, a nagyobbat és a jobbat! A kulcs az, hogy tanuljuk meg értékelni azt, amink itt és most van, ugyanakkor álmodjunk és tervezzünk is. Így boldogabbak leszünk, mintha folyamatosan csak arra a jövőre figyelnénk, ahol majd egyszer minden jó lesz. Mert ami a jelenben van, az létezik, az valóságos, ami a jövőben, az még nincs sehol, és lehet, hogy nem is lesz soha. Lehet, hogy többet, jobbat, szebbet szeretnék, de amivel most rendelkezünk, az legalább valódi, kézzelfogható.

Huszonharmadik szabály: Az álmok csodás dolgok, de a valóság is az. (Tanuljuk meg értékelni azt, amink van!)



Úgy tűnik, az előzőnél elsiettem a kiegészítést, hogy ne csak a múltban, a jövőben se időzzünk túl sokat, mert erre külön szabály van. Ami szerintem nem is annyira a jövőről szól, hanem a háláról. Hogy legyünk hálásak azért, ahol tartunk, akik vagyunk, amink van, a szeretteinkért, a barátainkért. Legyünk hálásak mindenért: hogy van ruhánk, hogy melegben alhatunk, hogy van mit ennünk. Régen, mikor Fecó kicsi volt, asztali áldást mondtunk, hálát adtuk az ételért. Aztán felnőtt a gyermek, mindenféle programja van hétvégén is, Kata sokat dolgozik, van hogy későn jön haza, ritka hogy együtt üljünk asztalhoz, és az idők során ez a szokásunk valahogy elmaradt.
Persze, ha egyedül eszek, akkor is hálát adhatok az ételért. És talán újra rá kéne szoknom az esti, elalvás előtti imára, amikor sorra veszem a nap eseményeit, mindazt, amiért hálás lehetek.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése