![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqkwAmi264fNECP1fc4tJZn6Ujccffgxqqt5V5Mtnx80y1SKUoDDpnOupQb41VNNri9R5Ka6Vdog44FkMFRzoNqGZjvpxZJ1EJergerQAKR5rWRSVDt5t6Mv9dI_-qYq6geiB9Jcui5_Q/s1600/Visko-2.jpg)
Így kell írni. Egyszerű szavakkal, hétköznapi mondatokat. Viszont ütős történetet. Mert André Ilona Ibolya története ütős. Szíven ütős. Negyedszer olvastam, és negyedszer is megkönnyeztem. Egyszer még ráfoghatnám a hormonjaimra, de negyedszerre úgy gondolom, hogy biztos az írásban van valami (akár a hagymában), ami ezt váltja ki belőlem.
2 megjegyzés:
Ez engem is megbőgetett.
Ugye? Szóval megnyugodhatok, nem én vagyok ilyen bőgőmasina, hanem a történet van nagyon ott.
Megjegyzés küldése