Reggel megejtettük a békülős szexet. Holnap telihold, az pedig rendszerint jót tesz a nemi életünknek. Mondjuk nem volt sima ügy, mert mikor reggel mocorogni kezdett, és a hátához bújtam, Kata morgott veszettül. Hogy hagyjam aludni. Mondtam, hogy ne rinyáljon, nem hozzá törleszkedem, hanem a testmelegéhez. Mikor közelebb fészkeltem magam, fújtatott és letolta a kezem a csípőjéről. Akkor pá aranyom! - mondtam magamban és elhúzódtam volna tőle, mikor a lábfejét beakasztotta a térdhajlatomba. Maradtam, de a hátamra fordultam, és ájult alvást tettettem.
Éreztem a tapogatózó kezét, ahogy az enyémet keresi. Odadugtam egy ujjamat, amit megragadott és szunyókált tovább. Én is úgy tettem (mintha). Kis idő múlva megfordult, és a vállamra feküdt. Gondoltam, hogy horkolok is kicsit, de azért az túlzás lett volna. Mélyeket lélegeztem, és majdnem tényleg visszaaludtam, mikor beakasztotta az egyik ujját oldalt a bugyim pántjába. Hümmögtem kicsit és átkaroltam, majd szuszogtam tovább. Ekkor leszedte a bugyit előbb rólam, majd magáról is. Aztán jól kibékültünk.
Átmentünk a boltba vásárolni, aztán váltogattuk a nemi szerepeket. Előbb ő főzött, én meg a kerítést igazgattam Fecóval. Ebéd után én mosogattam, ő meg kapát élezett, kertet tervezett. Majd ismét csere és amíg bodzaszörpöt csináltak, addig én felmásztam a tetőre szilikonnal kinyomni a kémény szegélyét, nehogy beázzunk, ha jönnének a nagy esőzések. Meg a szegélybádog mellé is nyomtam Fecó szobájánál, mert a múltkor átnedvesedett a fal, valami nem tökéletes ott. Aranybogár is akart segíteni, de mondtam, hogy ki van zárva, meredek a tető, csúszósak a cserepek, én is majréztam rendesen, nehogy leszánkázzak rajta. Csúnya foltot hagynék a terasz üvegtetején.
Aztán egész nap házidolgozatot írtam. Nagyjából kész van, most pihentetem kicsit, majd fürdés után átnézem, kijavítom, és megírom az összefoglalást. Kell még írjak hármat, és tesómnak is tartozom némi anyaggyűjtéssel. Durva lesz a jövő hét, lesz már egy vizsga is benne, így ha nem viszem túlzásba a blogolást, akkor annak az esszéírás meg a tanulás lesz az oka. És a suliban (a másikban, ahová tanítani járok) is egyre több a teendő. Már piszkosul várom a vakációt. Kata meg fog őrülni, hogy amíg ő korán kel meg túlórázik a meló miatt, mi henyélni fogunk egész nap. (Mondjuk Fecó nem sokáig, mert durván teli lesz a nyara.) De az még messze, addig éjszakázok még párszor. Nem mondom, hogy megbántam ezt az iskolát, de néha van vele nyűg.
24 megjegyzés:
Örülök,hogy újra szent a béke köztetek. Nem jó haragban lenni. ;) Ahogy olvasom a Katáról szóló részeket,mindig dejavú érzés fog el. Az egyik barátnőm detto ilyen, mintha a klónja lenne.
A sulis dolgokban is együtt érzek veled, tudom miről beszélsz. :) Beadandó,beadandó hátán, vizsgák, zh-k, és hogy végképp ne unatkozzak, két érettségi koronázza meg a hangulatot. Jah,és akkor még a munkáról nem is beszéltem. Húzós,de nemsokára itt a NYÁR!!! :) Egyébként mit tanulsz? Ha csak nem titkos! :)
Kitartás,még egy utolsó nagy hajrá!!!
üdv.
DAngel
Hát még én mennyire örülök a békének! :) A rettenetes, hogy Kata nem tűnt ilyen vérmesnek, mikor megismertem. Csendes, érdeklődő lány volt, aki sokat olvas, szeret kirándulni, érdekli a művészet, mélyen hívő (felmerült a lehetősége, hogy apácának áll, de tényleg), jókat beszélgettünk, amit mesélt magáról, az derült ki belőle, hogy kissé félénk, bár igyekszik nyitott lenni. Olyan halkan beszélt, hogy közel kellett hajolni hozzá, hogy értsem mit mond. Komoly! :)
Már én is visszaszámlálok a tanév végéig. Irtózatos méretű henyéléseket tervezek. Kifekszem a diófa alá az árnyékba, egy könyv meg egy üveg sör társaságában. Fecó táborozik, Kata megint valamelyik kirándulásán, tesóm meg a konyhában főzi a lecsót. De szép álom! :)
De, titkos, mert nem túl nagy az évfolyam, hamar ki lehet sakkozni ki vagyok, ha valaki ide téved és elolvassa. Mesterképzés, és ha nem cseszem el, jövőre végzek.
Nem tudom, te mennyire titkolózol, de érdekelnének a tárgyaid, amikből érettségiztetsz, meg az is, te mit tanulsz, de megértéssel fogadom az inkognitót. :)
Nem hiába mondják,hogy semmi sem az, aminek látszik. :)
A diófa hűs árnyéka, a könyv és a henyélés stimmel, csak legyen, aki elvégzi helyettem a dolgaim. :P De azért remélem mind kettőnknek összejön legalább néhány óra erejéig. :)
Megértem a titkolózásod,hiszen én is szívesen leírnám a történetem, mert kíváncsi vagyok a véleményedre, mivel Te a témában jártasabb vagy, és nálam nagyobb műveltséggel rendelkezel,de szerintem majd csak emailben kerül rá sor.
Mint ahogy arra is,hogy mit tanulok. :)
A profilodban található email címed helyes?
Hát, lopakodó üzemmódban élünk. :) Igen, az e-mail cím élő.
A mai világban muszáj! :)
Az meg,hogy mennyit változott Kata az évek során, az szerintem a külvilág és egyéb hatások miatt következett be. Én csak saját magamból indulok ki, hogy a gimi 5 éve alatt 360 fokos fordulatot vett a személyiségem. A szó szoros értelmében egy sarokban ülő kuka voltam 9.be és egy nagyszájú, vagány, laza csajszi lettem 13.ra. Lehet a titkolózás,hogy nem vállalhat fel téged úgy,ahogy szeretne, megvadította. :)
Mikor ismerkedünk gondosan ügyelünk rá, hogy mindenki csak a szépet és a jót lássa belőlünk. Nem szívesen mutogatjuk az árnyoldalainkat - pedig van mindenkinek. Az időnkénti találkozgatások alkalmával ez könnyen megoldható. Igazán megismerni a másikat csak együttéléskor lehet. Vagy esetleg még munkahelyen, hisz a kollegáinkkal gyakran több időt töltünk, mint a családunkkal - na jó itt nem a tanárokra gondolok.
Az emberek ritkán mutatják kifelé azt, ami belül van - sőt leginkább pont az ellenkezője látszik. Ezért a nagyon szende emberektől én tartok. Számomra a legszimpatikusabbak a mogorva morcos érdes stílusúak, azokban már csak kellemesen lehet csalódni.
DAngel: Tartok tőle, hogy Kata legnagyobbrészt az én hatásomra változott meg, és ez igencsak rossz bizonyítványt állít ki rólam. :)
Szabi: Hej, ha ezt 10 évvel ezelőtt mondod! :) És aki a legjobb formájában is morgós medve, az milyen lesz majd, ha elengedi magát? :D
Ahogy mindenkinek van árnyoldala, úgy mindenkinek van napos oldala is. Olyan nincs, hogy a morgós a legjobb formája. Csak azért morog valaki kifelé, mert annyira érzékeny, hogy úgy érzi folyamatosan védekeznie kell. Lássuk be amilyen a világ és az emberek, ez nem teljesen ok nélküli.
Ebben igazad van, azt hiszem poénkodni próbáltam, de nem jókor. Nem az a gáz, ha valakinek van "mosolygós" meg "morgós" formája, hanem ha az előbbit használja házon kívül, és ha hazajön, átkapcsol az utóbbiba.
Nem hiszem Ancsa, hogy miattad változott meg, pusztán az őt ért hatások tették olyanná, amilyen. A körülöttünk levő világ folyamatosan változik, és ahogy a környezetünk,úgy mi is.
A morgós emberkékről még annyit, hogy a legjobb barátnőmet a kezdetek kezdetén mindenki ajánlotta,hogy beszélgessek vele, mert milyen jó fej csaj. Aha! Mikor szóba akartam elegyedni vele, meg sem hallgatta mit akarok mondani, hanem elküldött melegebb égtájakra nyaralni. :) Kimondottan lobbanékony ember, és ő nem változik meg soha. Persze azért vannak érzékeny, érzelmes, már-már csöpögős pillanatai,de kutyából nem lesz szalonna! :)
Attól viszont én is frászt kapok,ha Drágám mindenki felé vigyorog,de ha rólam van szó, akkor egy senkiházi vagyok, mert épp neki olyan kedve van. Azért az nagyon rosszul tud esni,hogy az megérdemel egy mosolyt,aki a kis ujját sem mozdította érte, bezzeg én,aki szívemet-lelkemet kiteszem érte, én semmit.
Tartok tőle, hogy én voltam az őt ért egyik legjelentősebb hatás. A másik meg persze Fecó, de az anyaságtól inkább szelídülni kéne, nem sárkányosodni, nem? :)
Azt hiszem, hogy valaki milyen egy másik emberrel való kapcsolatában, nem lehet az illető tulajdonságának tekinteni. Lévén kapcsolat, az mindkettőjüktől függ. Nem azt akarom mondani, hogy egyébként biztos tündérvirág, és csak te hoztad ezt ki belőle. :) Egyetlen esetből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, és valamiért mégiscsak a legjobb barátnőd lett. És akkor gondolom, szerinted is jó fej csaj. :)
Persze, egyértelmű,hogy nagyon imádom,csak néha a falat kaparnám legszívesebben a viselkedésétől. Mondjuk annyira nem értek az horoszkóphoz és az asztrológiához,de szerintem a kapcsolatunkról mindent elmond,hogy ő Kos én meg Halak csillagjegyű vagyok. Tűz és víz. Naná,hogy marjuk egymást. :)
Hát,igen. Az anyaság elveben szelídé kell,hogy tegyen,de a legtöbb anya mégis kész agybaj. Szerintem túlontúl nagy a nyomás a munkahelyen, az élet minden helyzetében,és ez hol máshol csapódjon le, mint otthon. Naná,hogy a Kedves és a gyerek lesz a villámhárító. Sajnos a legtöbb családnál így van. Nem hiába megy tönkre annyi kapcsolat.
Kata is Kos, én meg Szűz. Ő a tipikus futótűz, én meg a szilárd föld. Ez se nyugalmasabb párosítás. :)
Az igaz, hogy a melóból hozza haza az ideget, amíg itthon volt Fecóval, kevésbé volt idegbajos.
Mindkettő igaz egyszerre. Nem változott meg, valószínű ez mindig is benne volt. Viszont Te meg a Fecó tudjátok ezt kihozni belőle. Lehet létezik az az ember, aki mellett szelídebb lenne. Mint ahogy én is tök más vagyok a mostani kedvessel, mint az előzővel. De erről senki sem tehet. Gondolom ez nem vigasztal. Az, hogy ilyen tisztán látod a dolgokat már nagy lépés.
Hajamra kenhetem a tisztánlátást. :) Én nem tisztán akarok látni, hanem nyugodtan élni. (Mondjuk akkor mehetnék erdei remetének.) Persze tudom, ez is hozzá tartozik, és az almát is úgy eszem, hogy a csutkáját, a magházat is, nem azért mert finom, hanem mert az is az alma része, és ezzel együtt kell elfogadnom, de legalább hadd morogjak miatta. :)
Szívemből szóltál Ancsa! Ezen Te nem változtathatsz, bár azért vannak apró, finom kis megoldások egy-egy helyzetre! :)
Na, a finom megoldások az nem az én műfajom. Inkább maradok a morgásnál. :)
Azt azért nem hinném, hogy nem változtathatsz rajta. Szerintem nem történik semmi sem véletlenül, és a kellemetlen eseményeknek sem csak szenvedő tehetetlen alanyai vagyunk. Mindennek van oka és megoldása. Azt a feladatunk, hogy rájöjjünk miért kaptuk és mi a tanulni valónk belőle. Ez meggyőződésem. De ha nincs igazam és az egész csak idea esetleg baromság. Akkor semminek - de semminek - nincs értelme ebben az átkozott világban.
Azért ez talán nem ennyire fekete-fehér. Kicsit úgy vagyok ezzel, mint Tyúk a betegségek lelki okaival. Persze, alapvetően bármi történik velünk, ha egy tégla zuhan a fejünkre, annak is valahol, valamilyen formában lelki okai vannak, de azért a baleseti sebészeten a törött koponyacsontot mégsem kéne direktben pszichoterápiával próbálni meg helyrehozni.
Ha valaki épp szép párhuzamos csíkokat igyekszik karcolni a bőrömbe egy zsilettpengével, akkor nem állok neki tűnődni rajta, hogy vajon ez az esemény mit akar tudatni velem, és mit kéne megtanulnom belőle, hanem csak ráverek egy oltári nagyot az illető kezére, és kész. Gondolkodjon ő rajta, hogy ez milyen tanulságokat hordoz a számára! :)
Nyilván a koponyacsonttörést nem pszichoterápiával kell kezelni. Már csak azért sem, mert a mai modern tudományos pszichoterápiás módszerek szart sem érnek. De akkor is két lehetőség van vagy véletlen hogy a tégla a fejemre esett vagy nem. Kiindulhatunk abból hogy a világunkat a véletlenek mozgatják, és hogy éppen mi, mikor és hogyan történik velünk az a vak szerencse vagy szerencsétlenség eredménye. De az is lehet, hogy nincs véletlen és oka van annak is, hogy pont ott és pont akkor ért a baleset, és nekem az a feladatom, hogy egy pár napot-hetet visszavonuljak a hétköznapoktól csak a belső világommal foglalkozva. Esetleg épp a kórházban találkozzak valakivel, valakikkel, akik a későbbi életemre befolyással lesznek. Szerintem mindkét dolognak ugyanakkora a lehetősége, mármint hogy vannak véletlenek vagy nincsenek. Csak azt nem értem mért akarja mindig mindenki mindenhol azt belém sulykolni, hogy az előbbi egy baromság, és aki józan és értelmes az csakis abban hihet, hogy a dolgok alakulása minden felsőbb értelemtől független, nem is érdemes keresni az okokat. Lehet nem is igaz, hogy nem értem. Egyszerűen csak sosem volt kívánatos, hogy az emberek gondolkozzanak, és főleg másképp gondolkozzanak, mint ahogy azt diktálják - sőt harsogják mindenhonnan.
Azzal a fekete-fehér dologgal azt akartam mondani, hogy nem csak az a két véglet létezik, hogy a véletlenben hiszek és baromságnak tartok minden egyéb okot feltételező elgondolást, vagy hogy a fing szagában is a teremtés örökérvényű titkait kívánom felfedezni. Egyébként meggyőződésem, hogy azok a titkok fellelhetők benne, csak a gyakorlati használhatóságot hiányolom a dologból. Nem praktikus úgy élni, hogy folyton-folyvást a mozgatórugókat, a mögöttes jelentéseket kutatom, mert akkor lemaradok olyanokról, amiket nem kell feltétlen megérteni, csak átélni, megtapasztalni.
Gondolj el egy csajt, akivel épp életed legnagyobb szexuális élményének a közepén tartasz, mikor az átkapcsol filozofikus üzemmódba és azt mérlegeli, vajon miért pont a bal mellét csókoltad meg előbb és utána a jobbat, nem pedig fordítva. Mit akarhattál ezzel kifejezni? Van-e politikai töltete a sorrendnek, vagy a jobbkezesség kontra balkezesség miatt van, hogy ő más sorrendet választott volna? Talán ez jel, hogy ti ketten más irányból közelítitek meg a dolgokat? És ezt tudatosan csináltad, hogy erre felhívd a figyelmét, vagy ez egy tudatalatti intő jel, melyet nem szabad figyelmen kívül hagynia? És ezt beszéljétek meg most rögtön, és vedd ki a kezed lábai közül, mert szeretné, ha elmondanád, neked mi erről a véleményed.
Ezt az okfejtést nem is arra reagálva írtam, hogy hogy sikerült a kibékülés.
Azt hiszem elvesztettem a fonalat. :) Nagyjából a legutolsó hozzászólásokra szoktam válaszolni. Vissza kellett lapoznom, hogy ki békült ki kivel. :D
Megjegyzés küldése