Érdekes koncepció

Basszus, mibe tenyereltem! Waycest, Frerard, MCR... kapkodtam a fejem, tátottam a szám, ezmiez? Az egész úgy kezdődött, hogy bloggerinánál, rászaladtam egy bejegyzésre, és érdeklődtem a részletek iránt. Szerettem volna egy írását elolvasni, amit nem a blogján publikált, hanem egy fanszájton. Ha jól mondom. A fanszőrzet az még OK, de a további terminológiában nem vagyok otthon. Amit találtam, az egy olyan műfaj, amit "fan fiction"-nek (fanfic) hívnak. A lényege annyi, hogy ha rajongsz egy adott képzeletbeli világért, nem csak szemlélni akarod, hanem szívesen részt vennél a megalkotásában is. Sőt, én már olvastam ilyesmit, mert amit az A.P.M. blogon találtam, az gyakorlatilag Star Wars fanfic novella.

OK, nem igazán az én műfajom, amit elsőre találtam (Miki /Rivers/ te jobban élveznéd), de nem ez volt a lényeg. Amit találtam, egy közösség, egy szubkultúra. Saját gondolatvilággal, terminológiával, divattal (basszus, tudjátok mi az a zombie killjoy?), egy külön világ. Egyrészt elbűvölő a kívülállásuk, a másoktól való önmegkülönböztetésük, az őszinte megnyilvánulások, az az öröm, amivel ezt csinálják. És persze a koncepció. A közös teremtés. Egyszer már belefutottam valami harrypotteresbe, ahol Hermione Draco Malfoyjal kefélt, de nem igazán éreztem rá a mögöttes lényegre.

Van egy alapuniverzum, egy film, egy regény, egy együttes. Persze jellemzően nem is egy, hanem több film, filmsorozat, regényfolyam, amiben a szerző(k) megalkot(nak) egy egész világot. Szereplőket, helyszíneket, eseményeket, akár egy egész világtörténelmet, földrajzot, sőt akár nyelvet is. Gondoljunk csak a Gyűrűk Ura ősi szövegeire vagy a Star Trek idegen lényeire, akiknek nyelve, a klingon nyelv sikeresebb mint némelyik mesterséges nyelv. (Azért nem az eszperantóra gondolok.) Szóval van egy ilyen nagy halom információ, ami egyes embereknek tetszik, sőt egyenesen rá vannak kattanva. De egy idő után elolvastak mindent, megnéztek mindent, és még mindig nem elég nekik.

Ekkor jön az, hogy megpróbálnak ők is hozzátenni. Esetleg igazítani rajt, ami szerintük nem volt tökéletes, kiegészíteni ott, ahol hiányérzetük maradt. Vagy csak szórakoztatni, elbűvölni más rajongókat. És ha elég sokan vannak, megindul egyfajta pezsgés. Az egész nagyon emlékeztet engem a Linuxra, a nyílt forráskódú fejlesztésekre. Persze itt adódhatnak jogi problémák, hisz a filmek, regények egyes részletei is szerzői jogvédelem alá esnek, sőt még az én blogomnak a felhasználási feltételeiben (Creative Commons: CC-BY-NC-ND) is szerepel az ND = No Derivatives kitétel, ami tiltja a származtatott művek létrehozását (ezt lehet át kéne gondolnom). Mondjuk még nem hallottam ilyen perekről, hiszen ebből nincs üzleti veszteség, sőt inkább reklámot jelent az eredeti művek szerzőinek.

A gondolat nem hagy nyugodni. Milyen lehetne open source, nyílt forrású történetet írni? Ahol szabadon belenyúlhatnának az olvasók a sztoriba. Alkothatnának új szereplőket, esetleg egy újabb verzióban az alapoktól átírhatnának egyes részeket. Ha valakinek nem tetszene a többiek iránya, létrehozhatna egy forkot, egy elágazást, ahol új név alatt más irányú fejlesztést folytatna. Ahogy a Linuxból többféle disztribúció létezik, úgy egy regényből lehetne több eltérő stílusú verzió. Egy családregény kalandos, erotikus, filozofikus, háborús, romantikus változata, ahol esetleg egy mozdulattal lecserélhetnénk a "megjelenést" mint a desktop háttérképet és az ablakszíneket, hogy a viktoriánus Anglia helyett az űrben játszódjon a cselekmény, a római hódítók helyett vérszomjas zombik fenyegessék a városkát.