Tesóm tegnap meglepett. Ez csak egy fordulat, nem lepődtem meg, mert szokott ajándékot hozni. Nagyon kellemes "meglepetés" volt, mert már régóta fájt a fogam Egri Lajos könyvére, "A drámaírás művészeté"-re. Most persze a fejem fáj miatta, mert fordítanom kéne, de nem bírok neki ellenállni, hogy bele ne lapozzak. Azzal nyugtatom magam, hogy Kata elutazik valami nagymagyar túrára (lovon kéne menni, nem vonattal, ha már olyan nagyon magyarkodnak), Fecó táborozni megy, így a jövő héten senki nem fog zavarni a munkában. Persze ettől függetlenül is, én olyan halogatós típus vagyok, és jellemzően az utolsó pillanatban (vagy egy kicsit utána), szoktam elkészülni a dolgaimmal. A csábításnak sem igen tudok ellenállni, így sejthető mi lesz az eredmény. Talán oda kéne láncolnom magam a monitor elé, és amíg nincs kész egy fejezet, eltiltani magam a könyvtől.
Mármint az Egri Lajos könyvtől, nem a fordítandótól. A láncolásra meg jó lesz Fecó biciklilánca. Kiscsillag reggel biciklivel ment volna a napközis táborba, de beletörte a kulcsot a lánc zárjába. Mondjuk nem tudom mit bénázott vele, itthon tán csak nem volt lezárva, szóval hozzá se kellett volna nyúlnia. Persze nem szidtam le, mert egyrészt minek, másrészt meg ez volt a jobbik eset, hogy itthon történt, és nem a táborban, mikor a bringa a tárolóhoz van láncolva. Kellemetlenebb lett volna oda elmenni egy fogóval (meg a biztonság kedvéért fűrésszel, baltával, dinamittal) felszerelkezve. Szerencsére egy laposfogóval simán ki tudtam szedni a kulcs bent maradt tollát. Amilyen mázlista Fecó, még egy tartalék kulcsot is találtam abban a dobozban, ahol azokat a kulcsokat tartom, amikről fogalmam sincs, hogy hová valók. Egy kis műszerolaj a zárba, és most simán nyílik, nem akad kicsit sem. De több kulcs nincs, szóval ha legközelebb akad, jobb ha időben szól.
A héten, amíg szalma leszek, majd gyógykezelem magam. Stresszmentes életet élek, napozok, sétálok, egészségesen kajálok. Már előkészítettem egy speciális orvosságot is. Olyat, ami kis mértékben orvosság, nagy mértékben gyógyszer. Egy befőttes üvegbe aszalt szilvát raktam, és vörösbort (Egri Bikavér) öntöttem rá, hogy ellepje. Tesóm orvosi utasítására naponta egy szemet meg kell majd egyek a szilvából. És ahogy fogy a szilva, annyi bort mindig leiszom róla, hogy még épp ellepje a maradék a szilvát. Elővigyázatosságból a megmaradt fél üveg bort kéznél tartom, ha kicsit többet találnék kortyolni, akkor legyen mivel felönteni a befőttes üveget.
6 megjegyzés:
Ha elolvastad, szól, és küldöm a drámáimat. :-)
Kettő van.
Martes
Ha megnézek egy évad Dr. House-t, attól sem leszek még képzett diagnoszta. :)
A képzett diagnosztákat idegesíti Dr. House, mert tudják, mennyi szamárság van benne, mint ahogy engem is zavar a karate filmekben látható technikai sületlenség.
Mondhatnám, két féle ember van az egyik ért a drámákhoz, a másik írja. Nehéz röviden kifejtenem mire gondolok, de amíg megy a letöltés, megpróbálom. Ahhoz, hogy valaki értsen a drámákhoz, elég elvégeznie pár iskolát, olvasni sok szakirodalmat. Remek drámakritikus, újságíró lehet belőle, és akár írhat is drámát. Akár „jó” drámát, mégis hiányzik belőle valami, amit az olvasó, vagy néző nehezen tud megfogalmazni, hiszen minden kellék, technikai eszköz benne van a műben.
Úgy vélem a jó írónak nem feltétlenül kell ennyi szakirodalmat tanulnia, egyrészt leírja a gondolatait, másrészt van benne valami, ami által más, mint az átlagember. Ezt a valamit nehéz megfogalmazni, mert egyrészt meglehetősen összetett dolog, másrészt nem jelentéktelen az arány. Kell bizonyos lelki érzékenység, élettapasztalat, keserűség, lázadás, megfigyelőkészség, kifejezőkészség, fantázia, kreativitás és még pár dolog. Lehet, hogy a drámája nem lesz teljesen szakszerű, de az olvasót, vagy nézőt, annyira magával ragadja, hogy nem veszi észre, nem érez hiányt.
Ez nem jelenti azt, hogy a jó drámaíró nem tanulhat drámaírást, csak más céllal teszi. Nála a kellékek, technikai eszközök nem alapjai a drámának, csupán a csiszolópapír szerepét töltik be. Például, este olvastam pár mondatot a dráma főhősével kapcsolatban, hogy milyen karakternek kell lennie. De mi van, ha nincs konkrét főhős? :-) Akkor már nem dráma a dráma? Úgy vélem az élet tele van olyan drámával, amelyek nem köthetők egy konkrét emberhez, vagy dologhoz.
Azt hiszem, nem lehet szabályokhoz ragaszkodva írni, amikor ír az ember, el kell felejtenie a szabályokat. Aztán, ha kész az első leirat, lehet a szabályok figyelembevételével korrigálni, hogy az olvasó jobban megértse. Fontos viszont, hogy az mű hangulata megmaradjon, akár úgy is, hogy nem tartjuk be a szabályokat.
Martes
Ajánlom az Egri könyvet elolvasásra. Jó sok drámai művet felhoz példának, Shakespeare, Ibsen, Moliere stb. terítékre kerül, példákon keresztül mutatja meg, mire gondol. A szabályok egy részét még Arisztotelész fektette le, és nem csak drámákra érvényesek, hanem minden elmesélt történetre. A könyv megmagyarázza azt is, az egyes szabályok miért kellenek, ha nem tartod be őket, mi lesz a következménye.
A "főhős" nem egy jó elnevezés, két eltérő szerepkört egyesít magában, az antagonistát, akiről a történet szól, akinek van valami célja, amit el akar érni, ami aztán vagy sikerül vagy nem, és a nézőpontkaraktert, akinek sorsát követve ismerjük meg az eseményeket. Nagyon gyakran egy személyben egyesül a kettő, de nem ritka a szétválasztásuk sem, példa a Ne bántsátok a feketerigót, ahol a protagonista az ügyvéd, Atticus, de a nézőpontkarakter a lánya Scout.
Lehet történetet mesélni protagonista vagy nézőpontkarakter nélkül is, csak nagyon fog hiányozni belőle valami. Mintha paprikáskrumplit próbálnál főzni paprika vagy krumpli nélkül. Ha ügyes szakács vagy, egész érdekes lehet a végeredmény, de azért valljuk be, nem lesz az igazi. A jó drámaírónak ismernie kell a szabályokat. Lehet jót írni ösztönből is, de ha tudja mit miért csinál, jóval nagyobb az esélye, hogy remekművet alkosson. Lehetsz születetten zseniális festő, de ha megtanulod a színelméletet, a színkeverési szabályokat, megismered az egyes festékek kémiai összetételét, az biztos nem fog ártani, nem követsz el tudatlanságból buta hibákat. (Festőgéniuszok képeit restaurálni kell, mert olyan festékalapanyagokkal dolgoztak, melyek évtizedek múltával elkezdtek sötétedni, és lassan semmi nem látszik a képből.)
Jó fej a tesó, hogy ilyesmit ad.
A könyvet prózaírók tanítására is lehet használni pl ugráló konfliktusok. Mondjuk a premissza kérdéskör vitatott a hazai fantasztikus írók körében, sokan csak érdekességnek kezelik.
Bírtam a könyvet, Egri nagyon világosan magyaráz.
Jó fej bizony! :)
Nekem a "Biblia" a Chris Huntley és Melanie Anne Phillips féle Dramatica, és ezzel összevetve az Egri könyv helyenként összemossa, elkeni a dolgokat, viszont a példaanyaga nagyon jó, szemléletes. A premissza nagy segítség lehet, ha valaki nem látja tisztán, hogy miről is szól a története. Persze, ha szétszedjük, akkor motiváció, cél, következmény, ár (strukturális elemek) keveredhet benne a konkrét történet kódjával, ami talán kevésbé világos, de adhat egy vázlatos képet az egészről.
Megjegyzés küldése