Pisi

Nem a pisiszexről lesz szó, arról nem sokat tudok. A legközelebbi kapcsolatba akkor kerültem a témával, mikor egy közös zuhanyzás alkalmával nem engedtem kiszállni a kádból a kedvest, ő pedig bosszúképp lepisilte a lábamat. Nem mondom, hogy kellemetlen élmény volt, de nem lett része a repertoárnak. Egy csomó más élvezetesebb játékot ismerünk, valahogy ez nem hiányzik. Inkább arról a traumáról akarok írni, ami a laborvizsgálaton ért, ahová elküldtek, gondolom jobb híján, mivel tanácstalan a doki, hogy mi lehet velem. Szerintem a terhességi teszt kivételével minden létező vizsgálatot kérhetett, mert a két papírlapra a sűrűn rányomtatott tételek mellé még jó párat tintával is odaírt. Halogattam egy darabig, aztán gondoltam, egyszer úgy is túl kell esni rajta, és fogtam magam, elmentem a laborba.

Az mondjuk már nem ott volt, ahol én tudtam, ebből is látszik, hogy idáig mennyit jártam én vizsgálatokra. Kata bezzeg elmegy minden ingyenes szűrővizsgálatra, érultrahangra, aurafotózásra stb., amiről csak tudomást szerez. Nekem a tüdőszűrőre is két felszólítást küldtek. Na, némi kérdezősködés után odataláltam a megfelelő helyre. Akkora tömeg volt, hogy majdnem visszafordultam. De aztán mielőtt meggondolhattam volna magam, bevették a beutalómat, és kénytelen voltam kivárni a sorom. Azzal szórakoztattam magam, hogy megbecsültem, kb. hányan lehetnek a várakozók, akiket látok, akik a folyosón arrébb nem látszanak, és akik elmentek egy kicsit sétálni, mert nem bírják a tömeget. Aztán figyeltem, milyen gyorsan szólítják az embereket. Másfél-két órát saccoltam, mire végezni fogok. Jól kalkuláltam, egy óra és negyvennyolc perc volt.

Mikor bejutottam, a sűrűn teleírt lapjaim mellé kirakott egy morcos néni vagy hét-nyolc fiolát. Mit mondjak, nem dobta fel vele a napomat. De aztán ügyes volt, persze lehetett rutinja, biztos csinálja már pár éve, naponta több mint száz alkalommal. Belém szúrt egy bigyót (egy szúnyogcsípés kellemetlenebb, mert az utána viszket is), ami olyan volt, mintha csapra vert volna. Cserélgette benne a fiolákat, mint ha bort palackozott volna, pillanatok alatt megtelt egy-egy. Ha nem az én vérem, még szórakoztatónak is találtam volna, ahogy emelkedik a szint a kis átlátszó micsodákban. Aztán valami itatóspapírt nyomott a könyökhajlatomba, hogy szorítsam rá picit, és odalökött nekem egy alulfejlett műanyag kémcsövet, hogy ebbe kell a pisi.

Nagyon hülyén nézhettem rá, mikor megpróbáltam elképzelni, hogyan fogok én ebbe mintát adni. Szerintem egy pasinak is kihívás egy ujjnyi vastag kémcsőbe célba pisilni, nekem meg úgy tűnt, ez maga a mission impossible. Megkérdezte a nő, hogy ugye hoztam magammal vizeletet. Mondom hoztam hát, itt van a hólyagomban. Az orvos nem mondta, hogy a reggeli első vizeletből kell? Mondtam, hogy ez lesz az első, ha vissza bírom még tartani egy kicsit, de kéne valami tölcsér is, mert a fiolájába beletalálni túl nagy kihívás nekem. Erre adott egy eldobható műanyagpoharat, hogy majd abból töltsem át. Ez valamit javított az esélyeken, de azért így is szükségem volt némi akrobatikázásra. A pasik már megint jobban jártak.