Gyakorlati oktatás

A múltkor téma volt a minta a gyerek számára, hogy bizonyos "férfias" tevékenységek elsajátításához nem árt egy apaféleség a környezetében. Nos, talán állva pisilni nem sokat fog látni minket, de lesz amit el tud majd lesni tőlünk is. Jutott ez eszembe arról, hogy a délelőtt Kata morgott velem, hogy nem igaz, nem tudok rászánni tíz percet és összeállítani a filagóriát, amit a kertbe vett. Én erre bemutattam az adekvát férfias viselkedési mintát. Először is háborogtam, hogy a diplomámra filológia van írva, nem filagória, majd sűrű morgások közepette összeszedtem a szerszámokat és kivonultam a kertbe dolgozni. Közben arról értekeztem, hogy a filagóriának olyan tetőzete van, ami véd az esőtől, így a pergola helyesebb kifejezés erre a vacakra, vagy magyarosan inkább hívhatnánk rózsakapunak is, bár úgy, hogy ülőkét is akar tenni alá Kata, mégis inkább a pergola lesz a jobb kifejezés.

Aztán tanítottam néhány durva stílusminősítő jelzővel ellátott kifejezést is a gyermeknek, mikor megállapítottam, hogy a gagyi termékhez, amit Kata azon az alapon választott ki, hogy ez volt a legolcsóbb, nem mellékeltek csavarokat, és nem is látták el előre furatokkal az összeállításhoz. Hoztam egy újabb ládányi szerszámot és csavart, néhány cifra szóláshasonlat kíséretében, csak hogy a nyelvi kompetenciái is bővüljenek Fecónak. Ezt követően megtanítottam neki a precizitás relativitásának elvét, ami úgy szól: "Mérd mikrométerrel, jelöld krétával, vágd baltával!" A mérőszalaggal milliméter pontosan kimértem az illesztési távolságokat, egy ácsceruzával vonalakat satíroztam, nagyjából a megfelelőnek látszó helyekre, majd az összefogott fadarabokat találomra átfúrtam, és összecsavaroztam.

Kata közben többször kijött és praktikus tanácsokkal látott el minket, mire én a kezébe nyomtam a szerszámokat, hogy ha így ért hozzá, akár meg is csinálhatja. Erre sürgősen rájött, hogy takarítani, mosni, főzni és vasalni kell. kicsit később kijött, hogy mit piszmogunk még, mire vérben forgó szemekkel közöltem, hogy a tíz perces kis munkája másfél óránkba van idáig, de még kb. egy újabb óra mire végzünk, hacsak nem marad még pár percet, mert akkor elmegyek itthonról, és estig nem is jövök haza. A takarítás, mosás, főzés és vasalás kiderült még mindig nincs kész teljesen. Ezután újabb nyelvhasználati szituációkban példáztam, hogy miket mond egy férfi, ha elgurul egy csavar, odacsípi az ujját vagy rájön fordítva kellett volna beszerelni egy elemet.

A takarítás, mosás, főzés és vasalás végeztével Kata kijött hozzánk, de mivel már kész voltunk csak annyit mondott, hogy ugye milyen ügyes volt Ő, hogy ilyen remekül kitalálta ezt a pergolát. Néhány szarkasztikus megjegyzéssel példát mutattam Fecónak, hogy a nők azon igyekezetét, hogy learassák a babérjainkat, maguknak tulajdonítva a dicsőséget a mi verejtékünk árán elért eredményekért, észrevesszük és szóvátesszük ugyan, de nem toroljuk meg, mert a békesség és a takarítás, mosás, főzés és vasalás műveleteitől való távolmaradás lehetősége többet ér.

Ezek után Kata leszerelte a kereket a biciklijéről, leszedte róla a gumit, egy lavór vízbe merítve a felfújt belsőt, megmutatta Fecónak, hogy lehet kideríteni, hol lyukas az, majd egy gumijavító készlet segítségével bemutatta a foltozás eljárásának menetét is. Közben közgazdaságtani kiselőadást tartott róla, hogy mennyibe kerül a gumijavító készlet, mennyi ideig tart maga a javítás, meddig tartana a kerékpár-szervizbe elvinni és megcsináltatni, illetve mennyibe kerülne egy vadonatúj belső. Végül levonta a következtetést, hogy a házilagos javítás az egyfajta szórakozás, illetve pedagógiai értéke van abból a szempontból, hogy Fecó tanulja meg, mert egy biciklitúrán, az országút szélén, ahol se gumiszerviz, se gumibolt nincs a közelben, ez a tudás még jól jöhet.