Szabadlábon a baltás gyilkos

Örményország megszakította/felfüggesztette Magyarországgal a diplomáciai viszonyt. Kata megkérdezte, hogy ez mit jelent jelent. Mondtam, hogy gyakorlatilag semmit, nem küldik haza a nagykövetet, mivel nincs követségünk Jerevánban. Konzulátus van, az meg működik tovább. A felfüggesztés kb. annyit tesz, hogy a "jó édes anyánkat", csak a diplomácia nyelvén, a megszakítás meg a "kedves jó édes anyánkat". Nemzetközi szinten azért ennél kínosabb a dolog, jár némi presztízsveszteséggel, és ha valahol szóba kerül Magyarország megbízhatósága, szavahihetősége, nemzetközi szerződéseink tiszteletben tartása, akkor az orrunk alá dörgölhetik még az esetet. Az mindenesetre világos, hogy garancia helyett lóf...t kaptunk az azeri féltől. A köztársasági elnök kegyelmet kizáró nyilatkozata helyett, a külügyminiszter írt nekünk, hogy Azerbajdzsánban az életfogytiglani ítéletesek leghamarabb 25 év után szoktak szabadulni. Ez persze igaz, csak nem válasz arra a kérdésre, hogy "Ha mi hazaadjuk nektek ezt a fickót, nem fogjátok azon nyomban szabadon engedni?"

Most vagy ennyire járatlan a diplomáciai szócsavarásban a mi külügyminiszterünk (vagy valamelyik munkatársa, akiben tévesen bízott), ami elég ok lenne a lemondására, vagy pedig tényleg leboltoltuk a kiadatást, némi azeri pénz magyar államkötvénybe való befektetéséért cserébe. Az ügynek az egyik pikantériája, hogy Örményország hozzánk hasonlóan keresztény állam, régebb óta mint mi, Azerbajdzsán pedig mohamedán. Bár ez is bonyolult ügy. Azerbajdzsán északról határos Iránnal, és Észak-Iránt ők Dél-Azerbajdzsánnak tekintik, ami az USA számára szimpatikussá teszi őket. Olajuk is van bőven, kaptak is volna olyan amerikai nagykövetet, aki puszipajtás a kormányukkal, ám ennek keresztbe tett az örmény lobbi. Mert nem kevés befolyásos örmény él az USA-ban, akik egy pártatlanabb személyt óhajtottak azeri nagykövetnek, aki a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah ügyében semlegesebb (értsd örménybarát) álláspontot foglal el.

Hegyi-Karabahról azt kell tudni, hogy azeri terület (volt), de lakosainak többsége örmény nemzetiségű. A szeparatisták örmény támogatással kikiáltották a függetlenségüket, amit persze az örményeken kívül nem sokan ismertek el. Ha ránézünk a térképre, az látszik, hogy Azerbajdzsánt kettévágja Örményország. Nahicseván autonóm terület Azerbajdzsánhoz tartozik, de a két országrész csak iráni területen át tud kapcsolatot tartani, az örményekkel való ellenséges viszony miatt. Ez a rész valamikor szintén örmény terület volt, de Hegyi-Karabahtól eltérően innen elvándoroltak az örmények, tehát nincs realitása a visszaszerzésének. Hogy cifrább legyen, Hegyi-Karabah nem közvetlenül szomszédos Örményországgal, kurd nemzetiségűek lakta terület ékelődik közéjük.

Nemzetközi konfliktusok kérdésében is, mint sok másban, sokszor nem is az érdekes, amiről mindenki beszél, hanem amiről senki, vagy csak elvétve kevesek. A hazaadott és elnöki kegyelemben részesült baltás-gyilkosról, az elkövetés kegyetlenségéről szól minden, de az áldozatról, és az indítékról szinte semmit nem tudunk. Kétségtelen a gyilkosság előre megfontolt volta, nem hirtelen felindulásból vásárol az ember baltát, és várja meg, amíg leendő áldozata mélyen alszik. De vajon mi visz rá valakit egy ilyen tett elkövetésére? Hányszor kellett az örmény áldozatnak az azeri elkövetőt megaláznia, megszégyenítenie, nemzetét, hitét, országát, vallását gyalázkodó szavakkal illetnie, hogy az ilyen szörnyőségre adja a fejét? És talán nem is csak ők bűnösek ebben az ügyben, hanem a két ország agymosó propagandája., hazug médiája, ami szembeállította őket egymással.