Red Curl (1. rész)

Az első napján megkapta a gúnynevét. Mikor bekerült az intézetbe, fekete haját lófarokba fogva viselte, kivéve a halántékánál egy szabadon lógó, vörösre festett tincset. Red Curl. Így hívtuk. Ilyen hülye indán neveken szólítottuk egymást. Sánta Kutya, Részeges Piskóta, Édes Füst, Táncos Medve. Az én nevem Dühös Farkas volt. Haragban álltam az egész világgal, és egyszer verekedés közben nyakon haraptam Lusta Sakált, hogy hét öltéssel kellett összevarrni. Később persze összehaverkodtunk, jobban szerette a Hét Öltést a régi nevénél. Vörös Tincs nem lett a haverom. Többször is összezördültünk: elkapta a karom, mikor a második almáért nyúltam, pedig csak egy járt mindenkinek, én a falhoz szorítottam, és megfenyegettem, ha tovább cseszegeti Pergő Nyelvet a dadogása miatt, akkor kereshet magának másik nevet, mert kitépem, amiről a mostanit kapta.

Ilyenkor mindig beleállt a remegés a gyomromba. Szerettem volna megérinteni a haját, beletúrni vagy megtépni, az arcát megsimogatni vagy megkarmolni, nem voltam benne biztos, melyikre vágyom jobban. Mielőtt ezt kideríthettem volna, elment. Alig tíz évesen került be, és még nem volt tizenegy, mikor örökbefogadták. Irigyeltem, mert tudtam, hogy ez velem soha nem fog megtörténni. Bár anyám nem látogatott, a rohadt lemondó nyilatkozatot se volt hajlandó aláírni, így nem kerülhettem családba. Persze az erőszakos természetem miatt nem hiszem, hogy sorban álltak volna értem, de ettől még irigykedhettem rá. Persze nem sokáig, a lányok jöttek mentek, sokan csak ideiglenesen kerültek hozzánk, átmenetileg, amíg otthon megoldódtak a gondjaik. Gyorsan elfelejtettük, aki elment.

Több mint tíz évig nem is gondoltam Vörös Tincsre. Kitanultam varrónőnek, utána lenyomtam még az érettségit is, aztán kikerültem a rendszerből. Megkaptam a kezdési segélyt, meg amit félreraktak a gyakorlati képzésben szerzett keresményemből. Ez pont annyi lóvé volt, hogy semmit ne lehessen kezdeni vele. Vettem pár cuccot magamnak, szórakoztam, nyár végére nem is maradt belőle semmi. Édes Füsttel benyomtak mindkettőnket egy varrodába, kaptunk közösen egy szobát az átmeneti szállón. Füstöt a második héten kivágták a melóból. Én dolgoztam még másfél hónapot, akkor bezárták az egész kócerájt. Még próbaidős voltam, egy kanyi végkielégítés sem járt nekem.

Mivel nem volt melónk, kiraktak a szállásról is, elhagyott gyártelepen csöveztünk, télen meg tízemeletes szalagpanel tetején az átjáróban, aztán meg a liftakna fölött. Rohadt zajos volt meg büdös, de felfelé szállt a meleg. Füst mellett elkezdtem én is szívni. Egyre durvább cuccokat. Én a piacra meg szupermarketbe jártam lopni, szereztem a kaját, Füst meg hozta az anyagot. Egyszer kérdeztem, hogyan, miből, de azt mondta, hogy nem akarom tudni. Hittem neki.

Már tavaszodott, mikor késő éjjel sem jött haza. Ahogy világosodott, elkezdtem keresni. Két lépcsőházzal arrébb, a kukák mögött találtam rá. Kilógott a lába. Két keze a hasára szorítva, minden tiszta vér. A zsebei kiforgatva, elvitték még a cigijét is. A cigi cigit, a nem füveset. Valaki már hívhatta a zsarukat, pár perc múlva szirénázva jöttek. Én felpattantam, és futottam. Azok utánam. Keresztül a lépcsőházon, ahol rossz volt elől-hátul a zár, át a parkon, a bezárt gyártelepen, végül az aluljárónál ráztam le őket, rossz helyen jöttek fel.

Többé nem mertem az ismerős helyekre járni, bementem a belvárosba, ott nagyobb a tömeg, könnyebb észrevétlen maradni. Aluljárók lépcsőjén koldultam, de elzavartak, minden területnek megvolt a gazdája. Elkaptam valami nyavalyát, lázas voltam, elájultam a nyílt utcán. Bevittek a mentők. Mire a kórházban magamhoz tértem, ellopták mindenem, csak a ruhám maradt, ami rajtam volt. Kaptam inni, vért vettek tőlem, és leültettek, hogy várjam meg az ügyeletes orvost. Nem vártam meg. Se a dokit, se a vérvizsgálat eredményét.

Gyalog kóvályogtam a városban, embereket szólítottam meg, cigarettát és pénzt tarháltam, minimális sikerrel. Egy újságárus mellett lerogytam a padra, fél cigi a számban, elaludt, kiesett belőle a parázs, mikor nekimentem valakinek. Egy színház főbejárata volt néhány kapuval arrébb, hamarosan vége lett az előadásnak, tódult kifelé a tömeg. Vörös Tincs egy idősebb pasiba karolva jött ki. Már nem volt neki vörös tincse, de megismertem. Ő is engem. Elfordította a fejét, és tovább sétáltak a taxi droszthoz. Figyeltem, ahogy leint egy kocsit, besegíti a fickót, majd integet utána. Aztán fog magának is egy taxit.

Az első kereszteződésnél lefordultak jobbra, megkerülték a tömböt, és a másik irányból odaálltak a padom mögé. Kiszállt a taxis is, segített betuszkolni a hátsó ülésre. A fickó káromkodott, de Vörös pénzt ígért neki, ha összehánynám a taxit, így elhallgatott. ...

folytatás >>