A "Lucy" névről elsőként On Sai könyve jut az eszembe. Pontosabban a címszereplő, akit már az első kötetből ismerek. Többször és igen figyelmesen elolvastam ezeket a könyveket (mivel én voltam a szerkesztőjük), és közben egész jól megismertem, megszerettem Lucyt. Nem csoda, ha felkaptam a fejem, mikor Fecó szólt, hogy letöltött egy új filmet, aminek a címe: Lucy. Ahogy sejthető, a főszereplőt hívják így Luc Besson filmjében, akit Scarlett Johansson alakít. Délelőtt megnéztük a filmet, amiben említenek még egy Lucyt, aki kissé régebben élt, úgy nagyjából 3,2 millió évvel ezelőtt. A papírjai szerint a neve valójában AL 281-1. Ez egy régészeti lelet száma, ami egy Australopithecus Afarensis nőstény csontvázának kb. 40%-a, és a régészek nevezték el Lucynak, mert amikor kiásták, közben a Beatles dala szólt, a Lucy in the Sky with Diamonds.
Szóval adott három Lucy. Az első egy emberős, évmilliókkal ezelőtt élt előember, aki talán nem személyesen tette meg a nagy lépést, de a faja elindult egy olyan úton, ami idővel a Homo Sapienshez vezetett. A második Lucy egy a modern időkben, napjainkban játszódó film főszereplője, aki egy kísérleti drog hatására képessé válik kihasználni az agyi kapacitásának, az általában szokásos 5-10 százaléka helyett mind a 100 százalékát. A film szerint ennek következtében pont olyan dolgokra lesz képes, mint a harmadik Lucy, a mentál, aki On Sai könyvében szerepel. A Beatles dal címében a kezdőbetűk kiadják, hogy LSD. A lizergsav-dietilamid egy igen érdekes szer, drognak kiáltották ki, de nem okoz fizikai függőséget, és nincs bizonyíték az agykárosító hatására sem, viszont az ember időérzékével furcsa dolgokat művel. A Lucy című filmben is lényeges dolog az idő, erre jön rá a zsenivé váló főszereplő, hogy ez a kulcstényező.
Ezek után este sikerült megnéznem még egy filmet, aminek a címe Predestination, persze valami nagyokos Időhurokra magyarította a címét, ami elég durva spoiler, de a lényeg, hogy ebben is fontos az idő, és és a másik filmhez (meg a könyvekhez) hasonlóan felveti a kérdést, hogy mi végre élünk, mi a célja a létezésünknek, hogy van-e ilyen cél, vagy csak valami véletlen miatt vagyunk a világon, hogy egyáltalán mi ez a világ, és mi hogy kerülünk bele. Szóval az élet a világmindenség meg minden kérdése került ismét elém, amire ugye a válasz annyi, hogy 42, ami olyan, mint egy koan, hisz a buddhizmussal való kacérkodás közben már megtanultam, nem az a lényeg, hogy birtokában legyünk a helyes válaszoknak, hanem, hogy a megfelelő kérdéseket tegyük fel. Ha jó a kérdés, nincs is szükség a válaszra.
A nagy filozófus Micimackó is tudja, hogy az olyan kérdésekre, melyek az "ugye" szóval kezdődnek, valójában nem is várunk választ. Persze ő nem buddhista, hanem taoista, ami persze jelen szempontból mindegy. A tao a világ ősoka, ez tart mozgásban mindent, és a mi dolgunk az, hogy a taóval összhangban éljük az életünket, erőfeszítéstől, erőszaktól mentesen, amivel összecseng a buddhizmusnak a megvilágosodáshoz vezető útja, ahol a vágyakról lemondva megszabadulunk a szenvedésektől. Persze nem állítom, hogy a taoizmus és a buddhizmus ugyanaz, mert a kérdésekre adott válaszaik különbözőek, ahogy az az ecetkóstolók c. festményről írt régebbi postomból kiderül, csak a kérdés ugyanaz, amit feszegetnek, az örök kérdés, az élet a világmindenség meg minden kérdése.
Abban, aki idáig eljutott az olvasásban, ugye felmerült már, hogy mi a fenét akarok én ezzel az egésszel? Nos, ez a posthoz illő, megfelelő kérdés, tehát a válaszra már nincs is szükség. Talán nem akarok vele semmit, talán csak bőven mértem a bort a teámba, talán csak úgy írogatok. Mert blogpostot nem csak akkor írhat valaki, ha egy adott célt el akar vele elérni, lehet, semmit sem akar kifejezni az írásával, se a gondolatait, se az érzéseit, talán csak leül a gép elé, nyomkodja a billentyűket, a szavak pedig csak úgy sorakoznak egymás után a képernyőn. És a végeredmény mégsem válik értelmetlenné, öncélúvá, mert lehet, hogy valaki másnak pont erre lesz szüksége, hogy egyszer majd pont ezt kell elolvasnia, mert ebben találja meg a választ a kérdésére, amit feltesz az életről, a világmindenségről meg mindenről.
12 megjegyzés:
Azért abban annyira nem vagyok biztos, hogy a taoizmus és a buddhizmus eltérő. Legfeljebb, akik értelmezik, azok értelmezik eltérően.
Csak annyira térnek el, mint mondjuk az alma és a narancs. Végső soron mindkettő kerekded gyümölcs. :) De azért a hasonlóságok mellett találhatunk bőven eltéréseket is. Aki nem eszik gyümölcsöt, annak tényleg mindegy, tökegyformának tűnhetnek, de aki rendszeresen fogyasztja őket, az még alma és alma is közt is óriási eltérést vél felfedezni, ahogy pl. a buddhizmusnak is vannak különböző ágai.
Erről egy buddhista példázat jut eszembe:
"..egy király egy helység vak embereit összegyűjtötte és egy elefánthoz vezette. Mindegyik vak az elefántnak csak egy részét tapogathatta meg, egyikük a fülét, másik a lábszárát, ismét másik az ormányát stb. Azután a király megkérdezte a vakokat, hogy mi az elefánt. A vakok összevissza kiabáltak, hogy az elefánt egy kosárhoz hasonlít, vagy olyan, mint egy oszlop vagy kancsó stb."
Lefelejtetted a történet elejét. Az arról szól, hogy a király bölcsei összevitatkoztak azon, hogy milyen is az Isten. Erre a király hozatott egy elefántot és néhány vakot. Akik mind másmilyennek írták le az állatot, attól függően, melyik részét vizsgálták. És a végén jól hajba kaptak, mert mindegyik a maga igazát védte. A példázatban a vakok a bölcsek, az elefánt az Isten, az elefánt testrésze Isten egyes aspektusai, a vakok leírásai az elefántról pedig az egyes bölcsek véleményei, azaz tágabb értelemben az egyes vallások.
Vagyis, az elefánt valóban ugyanaz, a vallások (filozófiák), a buddhizmus és a taoizmus ugyanazt magyarázza (hogyan kell helyesen élni), de ha azt mondod, hogy ezek egyformák, az olyan, mintha azt mondanád, az elefántnak a füléről meg a farkáról adott leírások azonosak. Pedig nem, pont ezen vitatkoztak a vakok.
Csak ezt a szöveget találtam, és én sem emlékeztem csak ennyire. Bár szerintem ez nem is fontos. A lényeg az, hogy az igazságot sokfélekép lehet látni. Illetve számos módon lehet róla beszélni írni. Legjobb tudomásom szerint sosem a próféták irták le az üzeneteiket a világnak, hanem a tanítványok, akik ugye nem feltételnül érthették ugyanúgy. Aztán az idők folyamán ezeket többször átírták és magyarázatokkal látták el. Nem beszélve a különböző fordításokról. És nem beszélve arról, hogy az egyes vallási vezetők merre akarták terelni a tömeget. Ettől még ezek a tanítások ugyanazt közvetítik, ha képesek vagyunk felfogni az eredeti jelentésüket, és nem a különbségekre, hanem a hasonlóságokra koncentrálunk. Olyanok mint egy széttört edény cserepei, mert más más korban más más embercsoporthoz szóltak.
Lehet, hogy már ez is volt téma köztünk, csak rövid a memóriám. :)
Nincs vita közöttünk, te is azt írod, hogy a hasonlóságokra kell koncentrálni, nem a különbségekre, tehát szerinted is VANNAK különbségek. :) Csak nézőpont és viszonyítás kérdése ez is.
Például ha kiválasztunk két tetszőleges embert, akkor a génállományuk közt a különbség átlagosan 0,1%. Egy ember és egy csimpánz genetikai kódja közt a különbség 1%. Ez megdöbbentően kevés, elenyésző érték, tehát ha a hasonlóságokra koncentrálunk, nem az apró különbségekre, akkor a csimpánz meg az ember lényegében egyforma. :)
Az ebola fertőzés szempontjából ez így is van, csimpánzok is belehalnak, és átterjed róluk az emberre. De a legostobább kolléganőmet sem cserélném le egy csimpánzra, mert annál mindenképpen jobban végzi a dolgát. Hogy szabad-e lopni, csalni, másoknak ártani, a buddhizmus és a taoizmus tanításai nem nagyon térnek el. Viszont a taoizmus egy rakás istenről beszél, egész pantheon van belőlük, míg a buddhizmus ezzel a témával egyáltalán nem foglalkozik, gyakorlatilag agnosztikus tan.
Számomra azért fontosabbak a különböző szemléletek közti egybeesések, mert az Igazságot keresem.
Míg Te a különbségekre koncentrálsz, én felhívom a figyelmed a hasonlóságokra a két irányzattal kapcsolatban. A nézőpontjainkban Te a hasonlóságokat hangsúlyozod, én pedig az eltéréseket. :p
A gnoszticizmus ismeretet jelent. A buddhizmus is egyfajta ismeretet nyújt. Nem értem, miért agnosztikus, és mi köze ehhez az isteneknek.
Más a szemléletmódunk, de ez a jó, így adunk egymásnak új nézőpontot. És ha tökre egyetértenénk, meglehetősen unalmas kommenteket váltanánk. :))
Az istenek úgy kerültek elő, hogy ez egy különbség, a taoizmus tele van velük, a buddhizmusban pedig nem szerepelnek. Vallásokról lévén szó, nekem ez egy jelentős eltérésnek tűnik.
Az agnoszticizmus lényege a megismerhetőség tagadása. Nem állítja, hogy nincs isten, de mert nem bizonyítható a léte, bizonyíték nélkül nem is hisz benne. A buddhizmus talán nem szigorúan véve agnosztikus, valószínűleg elfogadja az istenek létezését, csak nem beszél róluk, mivel nem tartja fontosnak őket az emberi élet céljának (a lét körforgásából való kiszabadulásnak) az elérése szempontjából.
Nem unalmasak a kommentjeim, ha egyetértek, mert olyankor nem kommentelek. :)
Minket a nézeteltérések fűznek össze. :p
Ellent kell mondjak neked. :))) Szerintem a legfontosabb dolgokról hasonlóképpen gondolkodunk, és ez köt minket össze.
Szerintem az igazság mindig a látszólagos ellentmondások feloldásában van. :p
Én is nagyon szeretlek. :)
Megjegyzés küldése