Az időnk véges. Ez is egy olyan tény, amit nem tudunk megkerülni; ez így van, és kész. De ha a rendelkezésünkre álló idő véges, akkor célszerű lehet, ha próbálunk nem elvesztegetni egyetlen értékes másodpercet sem. Megfigyelésem szerint azok az emberek érik el a legnagyobb sikereket, akik igyekeznek az utolsó cseppig kifacsarni mindent, amivel az élet szolgálhat nekik. És ezt az itt ismertetett egyszerű szabálynak az alkalmazásával érik el: Annak szentelnek figyelmet az életükben, amire van legalább némi ráhatásuk, a többivel pedig gazdaságossági szempontból, takarékoskodva az idejükkel, egyszerűen nem foglalkoznak.
Ha valaki segítséget kér tőlünk, eldönthetjük, segítünk vagy sem. De ha az egész világ, folyton a segítségünket kéri, akkor nem sokat tehetünk. Ha ezen gyötrődünk, az nem túl hatékony megoldás, és csak vesztegetjük vele az időnket. Ezzel persze nem azt mondom, hogy ezentúl ne törődjünk semmivel, fordítsuk el a fejünket a szenvedők láttán. Sőt, éppen ellenkezőleg, de látnunk kell, hogy míg egyes területeken sokat tehetünk, másutt reménytelenül hatástalanok maradnak az erőfeszítéseink.
Ha az időnket arra vesztegetjük, hogy olyasmivel kínlódunk, ami nyilvánvalóan nem fog megváltozni, akkor az élet szépen elmegy mellettünk, mi pedig lemaradunk. Ha viszont azokra a területekre koncentráljuk az erőfeszítéseinket, ahol eredményeket tudunk elérni, akkor az életünk sikeresebb és élvezetesebb lesz. És minél sikeresebb az életünk, annál több időnk lesz azzal foglalkozni, amivel igazán szeretnénk.
(Nyilvánvaló módon, ha elég sokan összejövünk, gyakorlatilag bármit képesek lehetünk megváltoztatni, de ez egy személyes szabály, most csak arról beszélünk, ami közvetlenül ránk vonatkozik, amin mi tudunk változtatni.)
Ha közeli kapcsolatban állunk a miniszterelnökkel, akkor változtathatunk a törvényeken, aminek hatása lesz az egész országra. Ha a pápával állunk kapcsolatban, akkor javaslatot tehetünk, mi legyen a következő apostoli körlevélben. Ha egy tábornokkal, akkor háborút robbanthatunk ki. Ha egy kiadó szerkesztőjével, akkor megjelentethetjük egy írásunkat. (Esküszöm, nem én találtam ki, benne van a szövegben.) Ha a főpincér a barátunk, a legjobb asztalt kaphatjuk az étteremben. És így tovább. Szóval gondoljuk végig, kikkel álunk közeli kapcsolatban? Min tudunk változtatni, mit tudunk elérni a befolyásunk segítségével?
Megeshet, hogy egyedül magunkra számíthatunk. Hogy komoly befolyásunk csak saját magunkra van. Szélsőséges esetben az egyetlen dolog, de tényleg az egyetlen, amin változtani tudunk - mi magunk vagyunk. De ez sem kevés. Kiváló lehetőség, hogy elérjünk valami nagyszerűt. Hogy jobbá tegyük a világot. Kezdjük saját magunkkal, aztán tegyünk róla, hogy a példánk követőkre találjon! Így nem kell arra vesztegetnünk az időnket, hogy olyanokat győzködünk, akik nem is figyelnek ránk. Nem kell időt és energiát pazarolnunk olyasmire, amire nincs befolyásunk, és nem sok sikert ígér. Ha úgy döntünk, hogy saját magunkon dolgozunk, egész biztosan nem kell kételkednünk az eredmény iránti elkötelezettségben.
Tizenhetedik szabály: Változtass, amin tudsz, a többit hagyd a fenébe! (Koncentrálj arra, amire van befolyásod!)
Ez a pont emlékeztet Szent Ferenc imájára, ami valahogy úgy hangzik: "Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni." Ez tömörebb, és teljesebb is, amennyiben rávilágít, hogy kétféle hibát is elkövethetünk. Ha olyasmire pazaroljuk az energiáinkat, amivel nem fogunk számottevő eredményt elérni, és ha nem fektetünk kellő energiát abba, amihez van tehetségünk és affinitásunk is, amivel sokra juthatnánk. Én inkább ez az utóbbi kategória vagyok, akinél a szorgalom hiányzik a képből. De talán erre is van egy szabály. Emeld meg a segged, ha jutni akarsz valamire. Vagy ilyesmi. Bár nálam talán a "ha jutni akarsz valamire" rész is hibázik, kórosan kevés bennem az ambíció. Talán megfertőzött valami keleti filozófia a törekvés hiányával. Talán nem hiszek eléggé magamban. Vagy csak elégedett vagyok az életemmel.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése