Polkor és szekrug

A PolKor gondolom mindenkinek ismerős, hogy a "politikailag korrekt" rövidítése. A SzekRug (még) nem létezik, én alkottam a "szexuális rugalmasság" kifejezésből, amivel a Labrisz honlapján lévő cikkben találkoztam. A politikai korrektség eredetileg azt jelentette, beszéljünk tudatosan, az előítéletekkel átitatott, pejoratív jelentésárnyalatot kapott, esetleg szitokszóvá vált kifejezések helyett használjunk valami újat, ami nem idéz negatív képzeteket. A négerekre ne mondjuk, hogy feketék, mert az a bőrszín szerinti megkülönböztetésre, diszkriminációra utal. Legyenek ők afroamerikaiak. (Ami arra utal, hogy az ősieket Afrikából hurcolták el rabszolgának, de az ugye nem akkora gáz. Mint amikor a "kisegítő iskola" elnevezést nem találták elég polkornak, mert szegény gyerekeket miért kéne kisegíteni, égés nekik ilyen suliba járni, találjunk ki egy szebb nevet. Ki is találtak: "Enyhén értelmi fogyatékosok általános iskolája". Gratulálok.)

Morgós kutya

Két vak komondor találkozik egy trafik előtt... Ha valami vicces politikai dolgot akarnék írni a hétről, akkor így kezdeném. De már szinte immúnis vagyok a politikai baromságokra, és viccelődni sincs sok kedvem. Katával, hogy úgy mondjam, nem vagyunk egy hullámhosszon. A 28 nap nála most 24 lett, és dühöngenek benne a hormonok. Mondvacsinált ürügyekkel naponta többször belém köt, kiakaszt, majd mikor leordítanám a fejét, rutinosan lelép. Öt perc múlva meg, mikor én még mindig fortyogok mint egy frissen keletkezett lávató, belibben, és törleszkedik, bújik hozzám, mint a macska, ha három napja nem evett. Irigylem azokat, akik a kommunista rendszer politikai kommunikációját megszégyenítő megnyilatkozások, a Borgia pápák nepotizmusát lepipáló javadalomosztogatás, és a szélsőjobbnak a weimári köztársaságra emlékeztető erősödése okán tapogatóznak az útlevelük után. Én a párom és magam közé szeretnék néhány országhatárt, de leginkább egy egész földgolyót néha.

Back to the Word

Hűha, már vagy két hete nem írtam bejegyzést! Nagyon finiseltem a fordítással, aztán meg szabadságoltam magam, csak olvasni volt kedvem a betűket, nem írni. Előkaptam néhány könyvet, és lazítottam kicsit. Aztán olvastam olyat is, aminek nekiállok, és lefordítom magyarra. Talán mert mazochista vagyok, vagy csak tart még a lendület, nem tudom. Persze nem hosszú könyv, csak két rövidebb novella. Még a szerkesztőmet kell rábeszélnem, hogy foglalkozzon vele ő is. (Aztán meg a kiadót.) Szóval visszatérek a Word-höz, és fordítgatok tovább. És ha már úgy is nyomkodom a billentyűket, akkor azt megtehetem a blogomnál is. Ahhoz képest, hogy egy időben naponta postoltam, most ez a két hetes kimaradás ijesztőnek tűnik. Főleg az, hogy egyáltalán nem voltak elvonási tüneteim.

Az agyamon átsuhanó dolgok

Az én agyam folyton pörög, mint egy bolond ringlispíl. Mindenről rögtön eszembe jut egy másik dolog, arról meg egy még újabb. Így nem megy a fordítás, mert folyton meg kell állnom, hogy utánanézzek valaminek, ami szorosan véve nem is tartozik a könyvhöz, de ha előkerült, nem állom meg, hogy ne járjak utána. (Az egy félmondatban megemlített "előre nyilazott szárnyú repülőgép" annyira megragadott, hogy még jutyúb videót is kellett nézzek róla, milyen is az, de már a fizikáját is értem, hogy miért jobban manőverezhetőek az ilyen gépek.) Vagy a másik, mikor eszembe jutott, hogy milyen is lehet a "tökéletes" társadalom, és fél oldalt kellett írjak, hogy az egy későbbi időpontban megírandó akármihez felhasználható ötlet el ne vesszen. Így tényleg marhára nem haladok. Szerencsére ebből kifelé csak egy töredéke látszik.

Apró differencia

Idén a húsvét viszonylag kellemesen telt. Bár bizonyos témákban továbbra is homlokegyenest ellenkező nézeteket vallunk Katával, néha egész jól összejön a kompromisszum. Neki a hagyományról vannak merev elképzelései, nekem meg egyes tisztasági előírásokról. De most nem volt semmi gond, Húsvét napján reggel felkeltünk, megmosakodtunk, asztalhoz ültünk, és a méregerős tormával megettük a keménytojást meg a sonkát. Az apró differencia az volt, hogy a sonka korábban nem egy disznó, hanem egy pulyka lába volt. Nem is értem miért nem jutott ez eszünkbe korábban, hiszen a hotdog (baromfi)virslivel, a (ló)kolbászos szendvics, és a (liba)zsíros kenyér is bevált. Még a (kecske)disznósajtot kéne feltalálni valakinek, és rendben is volnánk.

Bevásárlós rémálom

Katával vásárolni az egy kész horror. Alapvetően ott kezdődik a baj, hogy a bevásárlás koncepcióját  eltérően értelmezzük. Számomra a bevásárlás munka, amit hatékonyan kell végezni. A lehető legkisebb energiát szánva rá, viszonylag a legjobb eredményt kell elérni. A szupermarket nekem raktár, ahová bemegyek egy listával, begyűjtöm a rajta szereplő tételeket, lehetőleg tartósítószer mentes élelmiszereket, viszonylag az olcsóbb fajtákból, de azért nem pocsék minőséget. Az sem hátrány, ha magyar a termék. Ezzel szemben Katának a bevásárlás szabadidős tevékenység, a szórakozás egy formája. A szupermarket számára olyan, mint egy múzeum. Csak sokkal izgalmasabb, mert itt mindent meg lehet fogni, kézbe venni, sőt, ami megtetszik, még haza is viheti.

Clara (5. rész)

Remegő lábbal álltam a falnak támaszkodva, talán össze is esem, ha Zsuzsi nem támogat el az ágyig. Mondtam, hogy kicsit később vallathatna is, mire kész volt azonnal megbilincselni, de mondtam, hogy az sajnos nem fog összejönni. Biztos nem emlékszik rá, de nyolcadikban egyszer mulasztottam egy napot a suliból, mert reggel játékból a radiátorhoz bilincseltem magam, és nem volt meg a kulcs. Anyának be kellett mennie érte a munkahelyére, aztán hazaszaladnia, hogy kiszabadítson, de akkorra már a második óra is elkezdődött, így inkább igazolást írt nekem. Azóta a bilincset bent tartja a fiókjában, és szerzett hozzá két tartalék kulcsot is. Ami jól jött, mikor három éve az enyhén spicces osztályos főorvost valaki a székhez bilincselte, és eldugta a kulcsot.

Várólista

Úgy bele vagyok veszve a fordításba, hogy alig van időm másra. Ha este Kata azt mondja, hogy fáradt, akkor simán jóéjszakát kívánok. Láttam, rosszul is esett neki, hogy nem erőltetem a szexet, de hát, ha kedve van hozzá, neki pont addig tart erre csábítania engem, mint nekem őt. Illetve még addig sem, mert én nem kéretem magam, csak hogy úgy látszódjék, mintha kegyet gyakorolnék. Ha azzal jön oda este tízkor, hogy álmos, akkor erre mint mondjak, ha nekem meg fordítanom kell? Egyszerű a képlet, nem kell rajta agyalnom. Majd ha azzal állít oda, hogy nem álmos, akkor elgondolkodom rajta, szex vagy a fordítás. Persze nem gondolkodom sokáig, naná, hogy a szex az jobb program. De nem vagyok én ilyen egysíkú, van egy csomó más dolog is, amit csak felírok egy bakancslistára, hogy ha majd a végére érek a könyvnek, akkor mit akarok bepótolni.

A hetedik nap és a média

Egy kicsit megint Alexről, bár igazából nem róla, hanem erről a felfordult világról, a másokra nem figyelésről, a törtetésről, az önzésről. Alex lehet az emberek kedvence, de nem a médiáé. Bár ez kétségtelenül kölcsönös. Alexet a média állította a figyelem középpontjába, és most Alex betart a médiának? Én inkább úgy látom, hogy Alex azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy elutasított bizonyos kötelezőnek tekintett dolgokat. Alex lázad. Nem öltözködik, nem viselkedik úgy, ahogy egy sztártól, egy celebtől elvárják. Alex imázsa a kisembersége, a hétköznapisága. Ehhez hozzátartozik az is, hogy márpedig ő nem akar naphosszat a reflektorfényben állni. Míg más előadók ölnének a médiafigyelemért, ő kéri, hogy hagyják békén. Persze ez is generál egyfajta negatív publicitást, rengetegen fikázzák miatta, de hát pont ez az ő imázsa. hogy ő nem olyan mint a többiek.

Clara (4. rész)

"El akarsz csábítani?" kérdezte Zsuzsi, "Azt hittem, azon már túl vagyunk." Mindezt olyan őszinte csodálkozással, hogy muszáj volt megölelnem és megpuszilnom. Mondtam, hogy tulajdonképpen igaza van, de én szeretném még többször is, és újra meg újra elcsábítani. Tudom, nem beszéltünk még róla, de én nem egy egyszeri kalandot akarok, hanem kapcsolatot. Erre nem szólt semmit, csak hozzám bújt a kanapén, rám terítette a pokróc felét és a nyakamba szuszogott. Úgy gondoltam, ezt vehetem igennek.

A Dal 2013

Namármost én direkt nem néztem, és voltam olyan mázlista, hogy még csak véletlenül sem hallottam meg egyik dal sem sehol, de tesóm azt mondta, hogy hülye vagyok, mert egyrészt ez része a mai magyar valóságnak, és az ismerőseim 99%-át ez foglalkoztatja, és nem fogom érteni miről beszélnek, ha nem szánok tíz percet a tájékozódásra. Másrészt meg van, amit érdemes lenne meghallgatnom, mert igenis, hogy jó. Szóval rávettem magam, megkerestem a Jutyúbon a döntősöket, és meghallgattam őket. Hát ööö... érdekes. Végül is, nem bánom, hogy megnéztem. Tényleg érdekes. (A döntőbe nem jutottakra nem áldoztam időt, pedig lehet, hogy kiestek jó dolgok, de majd kommentben belinkelitek, akit érdemes lenne megnézni.)

Kalimaa (1. rész)

Szem leszállt a villamosról. Mehetett volna még néhány megállót, onnan közelebb lett volna, de bőven volt még ideje, és szeretett volna gyalog átmenni a hídon. A legtöbben csak leléptek a járdaszigetről, ő elsétált a zebráig, megvárta, hogy a lámpa zöldre váltson. A hídon kitért a biciklisek elől, többször megállt a korlátnál, és bámulta a szürkén hömpölygő vizet. A szigetnél majdnem elcsábult, de aztán mégsem ment le, apró tétovázás után továbbment, át a hídon, a túlpartra. A híd lábánál lesétált a lépcsőn, elment a gyorsvasút bejárata mellett, és kiment a parkba. Felnézett az égre, bárányfelhők közül tűzött le a nap, aztán úgy döntött, lesz még arrébb is zöldterület, itt túl nagy a nyüzsgés.

Clara nyara

A cím megtévesztő, de most nem én tehetek róla. Ugyan szívesen írnék az én Clarámnak a nyári szünidőben, az unokatesóknál átélt kalandjairól is, de most a filmről van szó, aminek pontosan ez a címe: Clara's Summer. Vagyis én így találtam meg, de az eredeti címe: Clara cet été là, mert ez egy francia film. Általában nem rajongok értük, kevés az a francia film, ami igazán tetszett, de ez valami tini dráma, leszbikus szállal, így belenézek a trailerbe. A kiscsajok aranyosak, azt mondja, hogy coming-of-age drama (aminek végre utánanézek, annyit jelent, hogy felnőtté válás, hiába, fordító üzemmódban vagyok), egye fene, megnézem. Nem mondom, hogy kár lett volna úgy meghalni, hogy nem látom, de nem sajnálom a ráfordított időt.

Figurák

A múltkor postoltam a fészbukra, hogy segítséget kérjek egy fordítandó jelenet értelmezéséhez. A fiú meg a lány a vécé fedelén egymásba gabalyodva csókolóztak. (Nem, nem kakiszex, a lehajtott fedélen ültek, a srác lábán lőtt seb, szóval akció meg romantika, nem pornó.) A lényeg, hogy sokáig nem jött válasz, ami miatt morogtam, mire Kata mondta, hogy ne is várjak egy darabig választ, mert népünk bölcs vezére beszél a tévében. Értékeli az elmúlt évet. Nem kapcsoltuk be, inkább modelleztük a kérdéses jelenetet. A fiú ül a klotyón (a fedelén!), és a jobbik (amelyik nincs meglőve, mondom akció meg romantika, nem politika) lábát kinyújtja, majd kiegyengeti a szétlőttet is, amin a térd felett, a comb külső felén van a sérült rész. A lányt magához húzza, majd a nemfájós lábára ülteti. A lány melle a fiú mellkasához szorul, combja a srác csípőcsontját súrolja.

Clara (3. rész)

A keze hamarosan elkalandozott, betévedt a bugyimba, mire én megálltam. Megijedt, hogy valamit rosszul csinált, de megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, csak... aztán elröhögtem magam. Mondtam, hogy ne haragudjon, ki kell mennem, mindjárt jövök. Kiszaladtam a vécére, és közben végig vigyorogtam. A Szerelem első vérig jelenetét láttam magam előtt, amikor Ágota benyögi Fügének, hogy "Pisilni kell!". Hogy ezt, hogyan fogom én megmagyarázni Zuzsinak!? Végül is nem volt nehéz, mert mire visszamentem, komor arccal ült az ágyban, a pokrócot szorosan maga köré tekerve. Nem úgy tűnt, mint aki szexelni akar. Kézen fogtam, és kivittem a nappaliba. Megkerestem, és betettem a lejátszóba a DVD-t. Kicsit furcsállta, hogy az angol nyelvű főcímdal után olvasni kell, de elkezdte nézni. Hamarosan egészen belemerült.

"V" mint ööö...

Mint már írtam róla, ma van a "V-day", amikor világszerte flash-mob keretében utcára vonulnak a nők, és tánccal, énekléssel hívják fel a figyelmet a nők elleni erőszakra. Hogy ez még manapság is, a fejlett országokban is inkább szokás, mint kivétel. Nekem csak most esett le, hogy miért a "V" a nap nevében. Ugye a mozgalom egyik elindítója Eve Ensler, a Vagina monológok szerzője, és a logóban a piros női alaknak is az ölébe tették a "V" betűt. Na most, kinek mi jut erről az eszébe? Az, hogy február 14. az "V" mint Valentin-nap? Hogy az erőszak (Violence) ellen tiltakozunk? Bocs, de nekem a női ölbe rajzolt "V" betűről legelőször a Vénusz-domb ugrik be.

Délkeleten a helyzet rapszódikus

A rapszódia eredetileg a rapszodosz (görög "vándorénekes") által a homéroszi eposzokból előadott dal. A 18. századtól költői műfaj. Jellemző vonásai: a zaklatottság, az érzelmek és gondolatok szenvedélyes hullámzása. Nos ez a hullámzás jellemző most mifelénk. Ilyen hullámzó az időjárás: ma reggel azt hittem befagy a seggem, úgy fáztam. Pedig tegnap olvadozott a hó. Mind a tizenakárhány centi, mert komoly hó esett. Előtte meg már be se gyújtottam a kályhába, olyan jó idő volt, napsütés meg minden. És természetesen az időjáráshoz hasonlatosan az érzelmi hullámzás sem hiányzik. A hangulat hol fagyos, hol meg izzanak az érzelmek, pozitív és negatív értelemben is.

Az amkel

Az amkel (thneed) a Lorax c. filmben szereplő bigyó, amit a csodafa tetején növő ízéből csinálnak. Hordható sálként, sapkaként, pulóverként, használható felmosórongynak, vitorlának, függőágynak, sajtérlelőnek, akváriumnak, konzervnyitónak,  távcsőnek vagy éppen űrrakétának. (Az utóbbiakban nem vagyok teljesen biztos.) Hogy kerül ez a micsoda ide? Hát úgy, hogy Katám hazaállított három gombolyag  eszement fonállal, amire néhány centinként valaki csomót kötött, és sűrűn cérnaszálakat szúrt keresztül rajta. Leginkább az "angyalhajra" hasonlított, arra az izére, amit a karácsonyfára szokás körben rátekerni. Mindez a lila mindenféle árnyalataiban. Mintha az őrült Micsurin keresztezte volna a Milka tehenet és a racka juhot, és ennek a szörnyetegnek a gyapjából egy elmebeteg űrlény font volna fonalat.

Clara (2. rész)

Apró kis csókokat leheltem az ajkaira, az ujjam hegyével finoman cirógattam az arcát. Nagyot nyelt, de nem nyitotta ki a szemét. Folytattam a simogatást, épp csak érintve körberajzoltam a szemét és a száját, végigsimítottam szemöldökének ívén, az orrán, fülén, az állán, le a nyakán, a kulcscsontjához. Akkor aztán abbahagytam, mert észrevettem, hogy könny csordul ki szorosra zárt szempillája alól. Nem sírok, suttogta, csak boldog vagyok, nagyon féltem, hogy elrontottam mindent. Odahajoltam, kinyújtottam a nyelvem, és a hegyével elfogtam a könnycseppet. Erre kipattant a szeme, azt mondta, hogy fúj, az milyen sós lehet, előkapott egy papír zsebkendőt, és megtörölte a szemét. Vigyorogva mondtam, hogy kóstoltam már egyéb testnedveit is, és az ellen nem volt kifogása. Hozzám vágta a pézsét és durcásan hátat fordított.

Clara (1. rész)

Mi a fasz!? nyögtem fel megdöbbenve, mikor anya helyett Zsuzsit láttam az ágyamon feküdni. Persze illendőbb lett volna azt mondanom, hogy nahát, vagy még ilyet. Ezt az "F" betűs szót itthon még nem ejtettem ki hangosan. Anya ki is mosta volna a szám szappannal. És Zsuzsi helyett is pontosabb a Susie, csak én szoktam magamban így hívni őt. Mert bárkinek lehet Susie, de Zsuzsi csak nekem. Ezen akkor persze nem sokat elmélkedtem, teljesen össze voltam zavarodva, nem értettem, hogyan került oda. Pontosabban azt értettem, láttam a papírtáskát. Utánam hozta az ajándékaimat, amiket otthagytam az "Ask The Santa" évadzáró összejövetelén, mikor elrohantam. Mert nem akartam mások előtt sírni, miután megláttam őt Nicole-lal csókolózni az udvaron.