Álmomban furcsát láték

Vége a tanévnek, itt a vakáció, meg a foci vb, a kúria meghozta a jogegységi döntést a devizahiteles perek ügyében, szóval lenne miről írni, de ellustultam, nincs kedvem utánaolvasni, gondolkodni a témán. Így arról írok, hogy milyen marhaságokat álmodtam a múlt éjjel. A sört előtte nap ittam meg a hűtőből, nem ettem lefekvés előtt, nem néztem filmet se, nem is olvastam furát, csak Fecóval beszélgettünk, és ami leginkább foglalkoztatott, az a tanév vége, szóval teljességgel érthetetlen, mitől álmodok ilyeneket. Próbálom nyomozni, hogy milyen napi történés feldolgozása, milyen, a tudatalattiból felmerülő probléma, vágy, gondolat álombeli megjelenése lehet, de nem igazán jutok semmire. (Igazából a mai blogolást is megpróbáltam ellógni, de az Irán-Nigéria csoportmérkőzés olyan pocsék, hogy blogolni is jobb lesz.)

Free The Nipple

Sikerült megint belefutnom egy olyan dologba, amivel nehéz mit kezdenem. Mert tulajdonképpen egyet is értek vele, ugyanakkor hülyeségnek is tűnik. Van ez a csaj, Scout Willis. (A Scout gondolom Harper Lee könyve, a "Ne bántsátok a feketerigót" után van. A Willis az egész biztosan az apuka után van, aki Bruce Willis, az anyuka meg Demi Moore.) Szóval a Willis lány kitett cickókkal mászkál New York utcáin, és ezt szó szerint kell érteni, mert nem a dekoltázsa mély, hanem deréktól felfelé nem visel ruhát. Így támogatja/népszerűsíti a Free The Nipple mozgalmat. (Kb. Szabadságot a mellbimbónak!) A mozgalmat pedig az a visszásság hívta életre, hogy például New Yorkban, a helyi törvények szerint teljességgel legális dolog így mutatkoznia az utcán, de ha erről feltölt egy fotót a fészbukra vagy az instagramra, akkor azt pillanatokon belül törölni fogják, mivel a hatályos szövetségi jogszabályok szerint törvénysértő tartalom.

Képzelt riport

Megkeresett a NetVax-csoport, és hiába mondtam, hogy szerintem nem vagyok valami érdekes téma, nem tudtam lebeszélni őket, hogy írjanak egy posztot a "kreatív tevékenységemről". Ráadásul ők is kreatívra vették a figurát, és a wordpress blogomról való, meg a levélváltásunkból származó részletek felhasználásával egy interjú formájában írták meg a "Ha eldurran az agya erotikus haikukat is firkálgat" című bejegyzést. Anélkül, hogy kifogást akarnék emelni az eljárás ellen, szeretném leszögezni, hogy az idézett fiktív beszélgetés egy fiktív találkozón (nem) hangzott el, mindössze e-mailen kommunikáltunk. Tehát nem adtam fel azt a szokásomat, hogy az inkognitóm védelmében kerülöm a személyes kontaktust. Szóval ne érezze mellőzve magát senki, akivel évek óta jóban vagyunk, de személyesen még nem találkoztunk, nem tettem kivételt ezúttal sem. Ez a mentegetőzés, magyarázkodás volt az elsődleges célom, de ez nem elég egy posztra, ezért összeszedtem az életem kreatív oldalának a történetét.

Antiszociális-e vagy?

Kata rendszeresen a fejemhez vágja, hogy én milyen antiszociális vagyok. Jellemzően olyankor, amikor nem óhajtok a családjával együtt elmenni egy egész hetes nyaralásra. Vagy ha egy halál unalmas családi összejövetelről két óra után eljövök, mert nem akarom végigélvezni a papa további öt történetét, amit már én is el tudnék mesélni, annyiszor hallottam őket, és egyébként is vár otthon a határidős munka. De azért én is elgondolkodom néha, hogy a szociális érzékem biztos fejletlenebb Katáénál, mert nekem, ha dolgom van otthon, pl. vár egy nagy kupac vasalni való, nem szoktam vasalás helyett házon kívül tölteni az estét. (Szerencsére sosem engem vár, nálunk Kata vasal.) Én nem járok a hétnek öt napján társaságba, valamilyen tanfolyamra, szakkörre, előadásra. Szóval, lehet, hogy tényleg antiszociális vagyok?

A szakállas nő

Tavaly a magyarországi válogatóba néztem bele, az eurovíziós versenyt kihagytam. Idén a magyarokat nem néztem meg, csak ezt az Andrást, hogy ki megy ki Koppenhágába, cserébe most a nemzetközi mezőny dalaiba néztem bele. Leginkább persze azért, mert Kata vasalás közben bekapcsolta a tévét. Időnként kiabált, hogy menjek, nézzem meg, ki énekel. Hívott a Kállay-Saunders sráchoz is, hogy most énekel a magyar, meg ha valami nagyon tetszett neki (a spanyol dal volt a kedvence, teljesen fel volt háborodva, mikor megtudta, hogy csak 10. helyezett lett), vagy ha valami nem jött be neki. Egyszer csak kiabál, hogy gyere már, ilyet még nem láttál! Na, akkor volt soron Conchita Wurst. Jól rácsodálkoztam, de azért nem mondanám, hogy ilyet még nem láttam, elvégre a régi idők cirkuszában klasszikus látványosságnak számított a Törpe és az Erőművész mellett a Szakállas Nő is.

I.K. 3.0

Takarítok a merevlemezen, törölgetem, szortírozom a régi fájlokat. Lassú dolog, mert ha látok valami érdekeset, akkor belenézek. Így került elém a tavalyi, jubileumi István a király előadás felvétele. És végre megnéztem az Alföldi Róbert rendezésében, a szegedi szabadtéri színpadon bemutatott változatot. Ezt természetesen nem töröltem le, odatettem a királydombi előadásból készült film mellé. Tanulságos együtt megnézni a kettőt. Az egyik akkor készült, amikor születtem. A másik mai. Minden ízében. Erényeivel és hibáival együtt. Mintha csak az elmúlt 30 évben az országban történt változásokat tükrözné. Persze, biztosan ez volt az eredeti szándék is, de sokkal jobban sikerült, mint azt gondoltam, és szerintem jobban, mint azt az alkotók gondolták.

Nyelvhelyesség és oktatáspolitika

Azt hiszem, ilyen nyelvhelyesség náci lesz belőlem, mert mostanában azt veszem észre, hogy rettentő mód irritál, ha valaki nem úgy használja a nyelvet, ahogy az szerintem helyes. A Feketelista (The blacklist) 3. epizódjában elhangzik, hogy eszünk egy kis lasagne-t. "Lazannyét". Szerintem meg "lazannyát" lenne a helyes forma. Persze a lasagne nevű ízéről kissé homályosak a fogalmaim, szerintem az olaszok a húsos-fűszeres rakott palacsintát hívják így, bár az ilyen megjegyzésektől meg az ínyencek mennek át gasztro náciba. De ez még a kevésbé zavaró esetek közé tartozik. Igazán attól akadok ki, ha azt látom, hogy értelemzavaró, a szöveg megértését akadályozó hibát vét valaki.

Fáking it

Megnéztem a Faking It sorozat első epizódját. Mivel hiányolták a fészbukon az egyik csoportban a magyar feliratot, gyorsan összecsaptam egy fordítást is belőle. De úgy tűnik, már nem igazán vagyok képben ezekkel a feliratos dolgokkal kapcsolatban. Beküldtem a Super Subtitles oldalra, mivel én ezt szoktam elsőként megnézni, ha keresek valamit. De kiderült, hogy ez ennél kissé bonyolultabb módon működik. Először is vannak bizonyos formai kötöttségek, sorhossz, meg ha egy képernyőn több személy szövege is megjelenik, akkor azt jelezni kell stb. Miután egy ismerős szólt, ezeken javítottam. De van egy fórumuk is, ahol le lehet stoppolni egy adott filmet vagy sorozatot, és aki előbb jelenti be az igényét, az készítheti el a feliratot. És már van két srác, akik együttműködésben bevállalták.

Coming out - a filmről

Elém került és megnéztem. Nagyon igyekeztem elfogulatlan lenni, de ez eleinte nem igen ment. Talán viccesnek szánták, hogy a rádió épületénél, ahol Erik (Csányi Sándor) dolgozik, ki van téve a rádióadó logója, egy "b" betű, és a frekvencia: 69.9 MHz. (aki nem tudja miért pont ennyi, írja be a gugli képkeresőbe, hogy 69) Mi akar ez lenni? Buzirádió, Budapest? Aztán, még mindig a főcím alatt, Erik adásban elmondja , hogy nem bűn, nem betegség és nem döntés kérdése stb. Talán valami EU-s pályázatból is adtak pénzt a filmre, és projekt beszámolóba kellett ez a polkorrekt ismeretterjesztő (tisztára mint egy nationalgeographic kisfilm egy ritka fajról) rész? Vagy sokkoló akar lenni az eleje, hogy az ultrakonzervatív, vérkerersztény nézők már itt lepadlózzanak? Szóval fanyalogtam rendesen az első percekben.

Fontos - nem fontos

A fontosság kérdése tipikusan az a kategória, amire azt mondom, hogy erősen relatív. Mert, hogy kinek fontos, mikor fontos, mihez képest fontos. A fontosság kérdése sokszor összemosódik más szempontokkal is, mint például a sürgősség, a személyes érintettség és a befolyás. Az elolvasott könyvtári könyvet visszavinni fontos, de ha a kölcsönzési időből még egy hét van hátra, akkor nem annyira, mintha az már egy hete lejárt volna. Vagy egy ismeretlen helyen, idegen városban járja, az idő múlásával egyre fontosabbnak tűnik, hogy találjunk egy nyilvános WC-t, pedig valójában csak sürgős volna. Az ebola elleni védőoltás is kevésbé tűnik fontosnak számomra, amíg az csak Afrikában terjed. Ráadásul ez nem olyasmi, amire nagy hatással lehetnék, tehát félretolom a problémát, mondván, hogy az idegeskedésen túl mit tehetnék vele?

Zöld - Fehér

Annyira bele vagyok töppedve a fordításba, hogy muszáj kikapcsolódásként valami egész mást elővennem, így érdekes, de mostanában valahogy nem olvasok zsánert. Vagy írástechnika, irodalomelmélet, vagy szépirodalom lapul a táskámban, amit buszozás közben előveszek. Így került a kezembe Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében című kötete, benne hat, a Harvardon tartott irodalomelméleti előadásának összefoglalójával. Nem mondom, hogy pontosan értettem az empirikus olvasó - mintaolvasó, és empirikus szerző - mintaszerző fogalompárosokat, és szegény Gérard De Nervalt az ő Sylvie c. regényével egyetemben, így olvasatlanul is megutáltam, csupán annak köszönhetően, amit Eco írt róla. (Az egész egy átláthatatlan visszaemlékezés-halmaz, egy színésznő szeretőről, meg a régi falusi lányka iránti beteljesületlen szerelemről, akinek az emlékét kergeti ma is, mindez úgy összekavarva, hogy sokadik olvasásra is grafikont kell rajzolni hozzá, hogy melyik fejezetben mikor, hol járunk a történetben és a visszaemlékezésekben.)

Didik és dédik

Ez a post majdnem nem íródott meg, mert pillanatnyilag a politika érdekesebbnek tűnt. De ha már emlegettem (és egy hűséges olvasó kérte), akkor legyen. Az eredeti tervekhez képest azonban kissé kevesebb lett benne a néprajz (nem sikerült még megnéznem a Szerelempatak című filmet) és a divat, viszont jóval több az evolúcióbiológia. Erről persze nem csak a remek időjárás, a ragyogó napsütés, hanem az én tudományos témák iránti perverz érdeklődésem is tehet. Hogy itt a tavasz, az már nem kétséges. A kertünkben mindenütt kék, fehér, nagyon sárga, halványsárga, lilás, rózsaszínes stb. "gazok" virítanak. Kék nefelejcs, jácint, nárcisz, hortenzia meg ilyenek. Hogy melyik melyik, azt ne kérdezze senki, a kék nefelejcset gyanítom a színe alapján, ezen kívül csak a rózsát ismerem fel a tüskéiről meg hogy rózsaillata van, mert a botanikai érdeklődésem az ehető növényekre korlátozódik.

Választék

Dübörög a kampány. A jobb és bal oldal politikusai éppen csak nem anyázzák egymást, ha összejönnek egy vitaműsorban. A múltkor egy baloldali, ex közvélemény-kutató a műsorvezetővel is hajba kapott, mikor az mindenáron rá akarta venni, hogy kommentálja a friss közvélemény-kutatási eredményeket, melyek a baloldal visszaesését mutatták a választási együttműködés kibővítését követően. Megmondta, hogy nem fűzne hozzá semmit az eredményhez, mert volt aki 10 és volt aki 2 százaléknyi csökkenést mért, és ez nem sokat mond, ha a baloldali szavazók nagy része jellemzően nem mer véleményt nyilvánítani, és 100 telefonos megkeresésből csak 8 felmérés lesz. A rádiós csaj erőltette a dolgot, gondolom műsort akart, a fickó meg beszólt, neki hogy ne folytasson már ilyen nyíltan KORMÁNYpropagandát, a KÖZszolgálati adásban.

Kríminális

Nem nagyon érek rá blogolni mostanában, sok a munka, hétvégeken tanítok (most is órán vagyok, feladatot oldanak meg gép előtt a tanítványok, így lopok egy kis időt magamnak), hét közben délutánonként is tanítok meg fordítok meg fát metszek meg kertet ások... Először arról akartam postolni, hogy a tavaszias időjárás milyen hatással van a szexuális fantáziánkra és az öltözködésünkre, nemtől és kortól függetlenül, és a bejegyzésnek az lett volna a címe, hogy "Didik és dédik", de ha csak ilyen ritkán írok, akkor talán kerülnöm kéne az ennyire léha témákat, és valami komolyabbat előszedni. Volt mostanában pár dolog a hírekben, ami foglalkoztatott, így inkább ezekről lesz szó.

5 év

2009 március 7-én, pontosan öt évvel ezelőtt írtam az első bejegyzést erre a blogra. (Küldtem magamnak egy emlékeztető levelet a google calendar alkalmazással, hogy ne feledkezzek el a jubileumról.) A címe az volt, hogy Szűzbeszéd, ami egyszerre utalt a születési csillagjegyemre, és arra, hogy ez az első posztom a blogon. Visszaolvasva látom, nem sokat változott azóta sem a helyzet, Kata a mai napig az agyamra tud menni, ami két dolgot jelent, mi sem sokat változtunk, illetve azt, hogy még mindig együtt vagyunk. Valahogy ezzel a bloggal is úgy vagyok, mint ővele. Néha a terhemre van, bosszankodom miatta, elegem van belőle, de az idők során hozzám nőtt, a részemmé vált, és nehéz lenne nélküle elképzelnem az életemet.

Megdönteni Hajnal Viktort

Egyelőre a verkfilmbe néztem bele, a Megdönteni Hajnal Tímeát valószínűleg kap majd egy önálló posztot, esetleg a Coming Outtal hasonlítom majd össze. Elvégre mindkettőben előkerül egy valós probléma (homofóbia, nők tárgyiasítása), és bár még nem láttam egyiket sem, vannak kétségeim, hogy mennyire sikerül ezeket a helyén kezelnie. De nem ezért kerültek bele a mai poszt első bekezdésébe, hanem egy másik közös motívum miatt. Orbán Viktorról olvasok cikkeket, melyekben úgy tűnik, nemszeretett miniszterelnökünket óhajtják megdönteni, és jó alaposan se*ggbe k*rni. (Most első ízben sikerül kiblogolnom olyan szót, amibe két csillag is szükséges. Tényleg morcos vagyok.)

Blame Canada

Az LMBT jogok szempontjából Kanada a világ egyik legfelvilágosultabb országa. A melegek is házasodhatnak, és fogadhatnak örökbe gyerekeket, transzneműek törvényesen is megváltoztathatják a nemüket, átírathatják a dokumentumaikat. Mégis megesett, hogy a torontói repülőtéren egy beutazni kívánó, 25 éves, angol transznőt feltartóztattak, majd elszállítottak egy férfiaknak fenntartott börtönbe. A hölgy író és színpadi komikus, és talán egyszer majd remek sztorikkal fogja megnevettetni a közönségét, de egyelőre azt hiszem, hogy leginkább pocsékul érzi magát az eset miatt. Szerencsére már otthon van, és szerencsére nem érte fizikai inzultus, de a lelki szenvedést sem kívánom senkinek, amin át kellett mennie.

Ó, te ló!

Sőt. Te ökör! Mondtam magamnak, mikor sikerült ismételten belefutnom egy kiváló színházi előadásba, amit jobb tettem volna, ha kihagyok az életemből. Pedig a rendezőnek megszenvedtem már több darabját, panaszkodtam ezen a blogon a Csongor és Tünde meg A képzelt fösvény beteg című darabok kapcsán is. Persze, én vagyok a hülye, tudom, hogy filmeknél nem elég egy jónak tűnő sztori, azt is meg kell nézni, ki csinálta. Mert nem mindegy, hogy a Paramount, az Universal, a 20th Century Fox, a Warner Bros. vagy pedig az Asylum. Miért lenne ez más a színházban? Valamiért azt hittem, egy Shakespeare darabot nem lehet elrontani. Pedig de.

Neknomination

Na, esélyes, hogy ez lesz az idei év legnagyobb állatsága. A wikipédián már szócikk a neknominate, ami a neck és nominate szavakból áll össze. Nominate, mert az idióták egymást nevezik be a játékra, és neck, mert sokan a nyakukat kockáztatják. (Vagy ki tudja, ivós játék, és a nyakukon keresztül csorog le a pia.) A lényege a dolognak, hogy az egyik idióta megiszik két pint valamilyen alkoholos italt (kb. 1 liter), felveszi az akciót, feltolja a videót valamilyen megosztós oldalra, és elküldi a linket másik két agyamentnek, hogy csinálják utána. Persze az igazán dilisek tovább fokozták a dolgot, és egyre durvább dolgokat isznak (egy liter tömény az már elég húzós), esetleg ivás közben, után csinálnak még valami ökörséget. Aki azt hinné, hogy ez vicces, annak mondom, hogy már öt halálos áldozata van ennek a "jó kis viccnek".

Változások a választásban

Ez most nem párválasztás, hanem politikai. Akkor is, ha Valentin nap van. Arról nem írok. A Valentin napi reggeli szex pont olyan, mint más napokon. (Kérdeztem Katát, hogy csókoljak-e kis piros szívecskéket a fenekére, de nem kérte.) Szóval az országgyűlési választás megváltozott szabályairól akarok írni, ha már Bálint nap alkalmából megkaptam a választási értesítőmet. Jókora változás van a négy évvel ezelőtti szabályokhoz képest, csak a kampányolás közben ez nem téma, inkább azzal foglalkoznak, hogy a másik oldalon ki mennyit lopott. Pedig abban nincs semmi változás. A politikusok manapság is annyit lopnak, amennyit nem szégyellnek. És tudjuk, hogy nem igazán szégyellősek.