Féltékenység

Katám nagyon élvezte, hogy a nyaralás alatt minden olyat csinált, amit otthon nem szokott. Esténként, vagy amikor esett az eső, kapcsolgatta a tévét. Mondjuk legalább megláttam, ki az a Josi Barát. Bár nem sokkal lettem előrébb vele. Egy a négyszínsejtésre adott bizonyítást inkább megnéztem volna. Na mindegy, nem erről akarok mesélni, hanem, hogy a portáról, ebéd után mindig hozott fel újságokat. Még a legelején volt, hogy egy nap, két erőszakos bűncselekményről is olvashattunk.

Az egyik esetben, az igazoltató rendőrt, meg a kocsiban ülő egyik srácot lelőtte egy ámokfutó. Később volt olyan verzió, hogy a gyilkos pasi, aki aztán megöngyilkolta magát, meg a rendőr srác melegek voltak, és valami szerelmi civódás volt a háttérben. A másik újsághírben, egy tanárnő lakásán járt egy már végzett tanítványa, egy csaj, amikor egy másik 16 éves lány zörgette rájuk az ablakot. A tanárnő kihívta a rendőröket, de meglógott a zaklató. Később aztán megint visszament, felmászott az ablakba, és a rácson keresztül óbégatott befelé, mire a tanárnő mellbe szúrta a kenyérszeletelő késsel. És hogy állítólag ez meg egy leszbikus háromszög sztori.

Katám azt kérdezte az esetek kapcsán, hogy szerintem a homoszexuális partnerek közt ennyivel intenzívebb a féltékenység, hogy pillanatok alatt átmennek életellenesbe? Mondtam, hogy féltékenységből nem igazán vagyok naprakész, de azt feltehetjük, hogy minél értékesebb dolog elvesztése fenyeget, annál erőteljesebbek az indulatok. A népességnek kb. 4-5 százaléka hajt a saját nemére (is), és ennyiből valamivel nehezebb párt találni, mint a maradék 95-96 százalékból. Tehát nem lepne meg, ha az átlagnál hevesebbek lennének ezek a drámák. De ez csak tudománytalan fantáziálás, nem ismerek statisztikákat, vagy szociológiai felméréseket a tárgykörben.

Aztán az egyik nap, mikor megnézte a tévében a Zorrót, még megkérdezte tőlem, hogy én képes lennék-e ölni érte. Mondtam, hogy szerintem nem, de az már felmerült bennem párszor, hogy megfojtom. Tudom, ez nem hangzik valami romantikusan, de erre elnevette magát, és csókolóztunk kicsit, szóval mégiscsak ez volt a jó válasz.

Nálunk a féltékenység nem igazán téma. Amíg semmi okom azt gyanítani, hogy valaki más iránt érdeklődik a kedvesem, addig ezzel a kérdéssel egyszerűen ésszerűtlen volna foglalkozni. Katánál is kimerül annyiban a dolog, ha az utcán megbámulok valakit, akkor belecsíp a fenekembe, hogy leszek szíves őt nézegetni. Igazából nem is tudom, hogy mi ennyire elégedettek vagyunk egymással, halvérűek vagyunk, vagy csak a gyermek stabilizálja a kapcsolatunkat. Talán kicsit mindegyik.