Na, ez is megvolt! Plusz egy diploma kipipálva. Bölcsész diploma. És közben tényleg bölcsebb is lettem. Például nem fogom a nyelvem köszörülni az orvosokon, akármi is lesz a következő napokban. Mert legutóbb, mikor a bölcsészeket cikiztem, nem telt el sok idő, és arra ébredtem, hogy bölcsészhallgató vagyok. Ezért kettőt megígérek: Egy, nem szólok be a dokiknak, mert nagyon utálnám elvégezni az orvosit. Kettő, lelövöm, aki legközelebb a megkérdezésem nélkül beadja a nevemben a jelentkezést valamilyen felsőoktatási szakra.
Borzalmasan izgultam a vizsgán, amíg ki nem húztam a tételem. De mázlival jót húztam. Mondjuk a kedvenc tanárnénim (tudjátok, dögös maca, kalózcsizma, ultramini), felszisszent, hogy "au, ez nem a te műfajod", mert lett volna számítógépes is, meg olyasmi, mint amiből a szakdogámat írtam. Persze ő nem tudta, hogy mivel tényleg nem az én műfajom, a legelső félévben, mikor vizsgáznom kellett belőle, annyira féltem tőle, hogy borzasztóan megtanultam. Most ez volt az a tétel, amit csak egyszer átnéztem, és többé elő sem vettem, mert ezt úgyis tudom. Persze lett volna más jó tétel is.
Mikor a többiek nyafogtak, hogy ők milyen vacakot húztak, mondtam, hogy miért, hát az nem is olyan rossz, csak arról kell beszélni..., meg azt elmondani..., de lelőttek, hogy én csak hallgassak, mert én persze megtanultam mindent. Hiába védekeztem, hogy a készülésre szánt 10 nap alatt elolvastam nyolc könyvet (nem tankönyvet, hanem krimit, sci-fit, fantasyt), megnéztem tizennégy filmet, mikor kérdezték a címeket, és kiderült némelyik könyv angol nyelvű, a filmek közt meg volt dokumentumfilm a Húsvét szigetek őslakóiról, akkor legyintettek, hogy "stréber". Pedig nem is. Szigorúan véve csak az utolsó három napban tanultam szorgalmasan és módszeresen.
A különbség az lehet, hogy ők humán szakirányokon, ahhoz lehettek szokva, hogy megtanulnak mindent szóról szóra, és aztán visszamondják. Matekon ez nem igazán működik. Egyrészt levezetéseket, bizonyításokat bebiflázni igen kevéssé szórakoztató, másrészt meg ha egyetlen betűt eltéveszt az ember, az egész értelmetlen lesz. Így azt érdemes megjegyezni, mik a kiinduló feltételek, a szabályok és egy ötlet az induláshoz. Aztán ki kell találni újra, kidolgozni, levezetni, mint annak idején az, aki először megcsinálta. Csak már annyival könnyebb, hogy tudjuk, létezik a megoldás.
Én fíloszként is az összefüggéseket néztem, a kapcsolódási pontokat, a nagyobb egészet. Telefonkönyvet megtanulni borzalmas. Leginkább amiatt, hogy értelmetlen. Királylistákat valamivel szórakoztatóbb és hasznosabb. Pedig technikailag ugyanaz a kettő. Nevek és a hozzájuk tartozó számok. Csak utóbbinál utána lehet nézni annak is, az a valaki mit csinált, mit építtetett, kivel háborúzott, kivel kötött szövetséget. És néha meglát az ember valami mintázatot. Rendszert a dologban. Meg persze egy kis vizuális memória sem árt. Ettől mindjárt olyan nagyon hozzáértőnek tűnik az ember. Pedig csak rutinja van, meg kicsikét érdekli.
7 megjegyzés:
Gratulálok, Ancsa! :)
Akkor most már teljesen jogos a gratuláció :)
Panka
Köszönöm szépen! Köszönöm a gratulációkat, és köszönöm, hogy annyian izgultatok értem, szurkoltatok, hogy sikerüljön.
És igen, most már nem előre iszunk a medve bőrére. :))
Gratula, de te sem vagy tökéletes. Picit sok benned a férfi hormon. :) Már ami a logikai levezetéseket illeti. :) A nők inkább tanulnak képszerűen, vagy tévedek? :)
Martes
Nem tudom ez mitől függ, kétlem, hogy ennyire egyszerű lenne. És a "vizuális memória" alatt azt értettem, hogy "képszerűen" emlékszem a tankönyvi oldalakra, ábrákra, hogy mi, hol volt rajtuk. :)
Én az összefüggések keresésére, és a logikai úton történő levezetésre gondoltam a sok férfihormont. Egy munkatársam ismerőse pedagógus, állítólag ő mondta, ha nem is szó szerint így:
„Tizenöt éven át tanítottam csak lányokat, és mindig azt hittem nincs nagy különbség köztük, és a fiúk közt. Pár éve váltottam, most fiúkat tanítok, és most látom igazán a különbséget. A lányok azért tudtak, mert tanultak, főleg azt az anyagot adták vissza, amit leadtam, és amit a tankönyvekben találtak. A fiúkon nem látszik a tanulás, sőt az látszik, hogy nem tanultak, mégis képesek helyes válaszokat adni. Addig rágják az anyagot, amíg nem találnak valami logikai utat, amelyből levezetik a jó megoldást.”
A nő általánosított, de természetesen vannak kivételek.
Egyébként a személyiséged lököttyúkra emlékeztet. Fiatal szőke sportoló nő egy másik honlapon, nagyon karakteres személyiség. Amikor utoljára olvastam a blogját egyedül élt a fiával, de azon a honlapon a blog rég megszűnt. Viszont egy írását megmutathatom, ha a nickjére klikkelsz, többet is találsz.
http://www.tortenetek.hu/tortenet/figyeld-a-gyereket-megmondja-ki-vagy/11524
Martes
A lökött tyúkot először magamra vettem, aztán rájöttem, itt egy "Lökött-tyúk" becenevű illetőről lehet szó. :)
Nem tudom, hormonális-e a logika, vagy a corpus callosum vastagsága, és az agyféltekék közti munkamegosztás szerveződése miatt van az eltérés. Egyébként ezek a dolgok csak tendenciák, léteznek elméleti matematikus nők meg szétszórt művészalkat pasik is szép számmal. És ezek a szélsőségek, meg a sztereotip elképzelések. A nagy átlagban szerintem kisebbek a különbségek, mint gondolnánk.
Megjegyzés küldése