A nyúl mint olyan

Mint már többször kifejtettem, a Húsvét nem tartozik a kedvenc ünnepeim közé. A lányoknak átható szagú, maró hatású folyadékkal való öntözése mind kertészetileg, mind pogány termékenységi szertartásként meglehetősen furának tűnik számomra. Inkább arra emlékeztet, amikor a ragadozók megjelölik a területük határait. Azzal a különbséggel, hogy itt a jelölés nem hogy nem riasztja el a többieket, ettől még inkább feljogosítva érzik magukat, hogy ők is rajta hagyják a szerencsétlen áldozaton a szagnyomukat. Aki megpróbálja magát kivonni a barbár szokás alól, azt rögvest kikiáltják a néphagyományra fittyet hányó, idegenlelkű ünneprontónak. És akkor még nem is beszéltünk a nyulas őrületről.

Már napokkal az ünnep előtt elárasztják a netet a nyulak. Az eddigi cicainvázió helyett nyuszis képek lepnek el mindent, plusz az állatvédők figyelmeztetései, hogy ne vegyünk a gyereknek nyulat, mert a nyúl az egyik legkevésbé ideális háziállat, mármint kiskedvencnek nem szerencsés választás, húsnyulat vehetünk, ha eszi a gyermek. Viszont a dédelgetést, dögönyözést nem bírja, az szinte állatkínzás számba megy, különösen ha kicsi a gyerek, a szülő meg nem figyel egyfolytában, így hamar megmurdel a nyuszi, a gyerek meg bőg, és ha elsiratta, utána nem biztos, hogy hogy jó étvággyal eszik belőle. Tehát nyulat ne. Meg kiscsirkét se. Ezek mindent összebogyóznak, aztán meg elpatkolnak.

Szóval jön a Húsvét, jönnek a nyulas képek, nyulas írások, a hócipőm telik, a vérnyomásom megy felfelé. Tesóm szerint, ha valami ennyire idegesít, a legjobb, amt tehetek, ha hozzászoktatom magam, amíg képes leszek tikkelés és lábrángás nélkül elviselni. A durvább megoldás az elárasztásos technika, mikor addig mérgezem magam nyulakkal, hogy az leveri a biztosítékot, kikapcsolok, és teljesen immúnissá válok. A szelídebb megközelítés, ha az érzelmeket félretéve, racionális szempontból közelítem meg a problémát kiváltó dolgot, és információkat gyűjtök róla, megismerem, megértem, átgondolom, elfogadom, és akkor majd nem irritál. Én ez utóbbira szavaztam, így most következzék, minden, amit tudni akartatok a húsvéti nyúlról, sőt még annál is több.

De egyáltalán, hogy jön ide a nyúl? Ránézésre, nagyjából úgy kerül a Húsvétba, mint Pilátus a krédóba. Német nyelvterületről terjedt el Európa-szerte. Állítólag egy félreértésnek köszönhetően, mert hagyomány szerint szokás volt Húsvétkor gyöngytyúkot ajándékozni a tojásaival együtt. És a gyöngytyúk németül Haselhuhn vagy röviden Hasel, a nyúl meg ugye Hase. Jól hangzik, de kissé gyanús. Túl széles körben elterjedt a nyúlimádat ahhoz, hogy egy ilyen butaságból eredjen. Valószínűbb, hogy ezt a magyarázatot valami félművelt egyén ötölte ki, mivel jobb nem jutott eszébe. Akkor már hihetőbb, hogy a keresztény Húsvét egy pogány termékenység- és  tavaszünnepre települt rá, és ugye a nyúl kiváló termékenységjelkép (v.ö. "b...nak mint a nyulak" szólás), akárcsak a tojás.

A Húsvét neve csak a magyarban kapcsolatos a hús vételezésével, a böjt megtörésével. Angolul Easter, németül Ostern. A kelta/germán Eostre/Ostara termékenységistennő nevéből jött. Akinek a szent állata a nyúl, mert az úgy szaporodik mint a nyulak, és a jelképe a tojás, mert annak is köze van a szaporodáshoz. És az istennő kísérője, a nyúl, a jól viselkedő gyerekeknek, jutalmul színes tojásokat tojt. Más történet szerint eredetileg az istennő galambja volt, ami valami rosszaságot követett el (vagy megsebesült és haldoklott), amiért is az istennő megbüntette (elvarázsolta, hogy megmentse az életét), így lett belőle nyúl, de mivel eredetileg madár volt, megőrizte a tojásrakó képességét.

De nem kizárt, hogy a tojás valójában csak analógiás jelkép, és a Hold helyett áll. Ami egyrészt szintén termékenységszimbólum (holdhónap = női termékenységi ciklus), másrészt a Holdnak valamiért köze van a nyúlhoz. Kínai legenda szerint egy mennyei nyúl lakik a Holdon, és rizst őröl. (A rizs Kínában az élet alapja, ahogy nálunk a búza, az őrlés meg jelképes szexuális aktus.) A Hold szanszkrit nyelven sasánka, ami a sasa (nyúl) és anka (jel) szavakból áll össze. Erre a furcsaságra egy buddhista történet ad magyarázatot, miszerint a nyúlnak nem volt mit felajánlania Indra istennőnek, ezért saját magát sütötte meg a szent tűzben, amiért az istennő jutalmul a holdra helyezte, a mai napig is látni ott. Ha jól megnézzük, a sötét foltok a Holdon nyulat formáznak. (Már amennyiben elég erős fantáziával rendelkezünk és/vagy elég sok pálinkát ittunk.) A kínaiak által 2013 decemberében a Holdra küldött holdjáró a Jütu (Jáde Nyúl) nevet kapta.

Mire ezt mind összeszedtem, már nem is rühellem annyira a nyulat. Mint olyat. A húsvétit azonban még jobban utálom, mivel ennyi érdekes mese, legenda, mítosz helyett mára csak a csokinyuszi maradt, ami csokitojásokat tojik. Ennél még a Monty Python-féle Gyalog-galoppban szereplő vérnyúl története is értelmesebb. És ugye a piton az kígyó, a kígyók meg tojásokat raknak. Ezzel visszaérünk az ősi jelképekhez, a kör bezárul, a szent kígyó a saját tojásába harap, én meg elmegyek aludni, mielőtt még több marhaságot hordok itt össze.