Nem tudom, hogy az jobb, ha egyszerre szakad a nyakunkba a baj, vagy ha a probléma apránként eszkalálódik. Az eszkaláció esetében van időnk hozzászokni a helyzethez, nem pánikolunk be, de intő példa a béka esete, amit beletesznek a fazék hideg vízbe, és úgy gyújtanak alá. Simán kiugorhatna, de mivel a víz lassacskán melegszik, nem veszi észre a veszélyt, és mire észbe kapna, addigra meg is főtt. Felénk a struccpolitika dívik, nem figyelünk az intő jelekre, akkor kezeljük a problémákat, amikor már tűrhetetlen a helyzet. Például azt vesszük észre, ha rakni akarunk a tűzre és kinyitjuk az ajtaját, gomolyog kifelé a füst a kályhából. A kályha, amíg ki kell választani a típusát, addig lakberendezési tárgy, dísz, vagyis Kata hatásköre. Ha baj van vele, rögtön fűtőberendezés lesz, műszaki eszköz, vagyis az én felelősségem. Nincs is ezzel baj, ismerem a működését, tudom, a tűztér fölött van egy 10-15 centis tér a füstelvezetéshez, oda szokott lerakódni a hamu, csak ki kell tisztogatni, megvan 10 perc alatt.
