David Michie könyve, A Dalai Láma macskája nagyon tetszett. Kedves kis történet egy macskáról, aki véletlenül (persze véletlenek nincsenek, a karma működik) a Dalai Láma otthonába kerül. Az egészet a macska meséli a maga nézőpontjából. Találkoztunk már ilyennel, macskával is meg ezer másik állattal, de ez most annyival több, hogy ez a macska a buddhizmus alapelveit tapasztalja meg, sőt tanulja, és közben tanítja is nekünk. Kicsit olyan Micimackó és a taós módon, de azért annál komolyabban. Nem is ajánlanám első könyvnek a buddhizmusról. Sokkal többet kaphatunk tőle, ha alapjaiban, vagy legalább tág vonalakban már ismerjük a témát. Ha pedig valaha kacérkodtunk a buddhizmussal, aztán a hétköznapok rohanásában valahogy lemorzsolódtunk, de szeretnénk újra felvenni a fonalat, akkor kifejezetten ajánlott olvasmány.
Van egy játékom
-
Egyedül szoktam játszani. Szóval például nem szeretek nappal, másokkal
együtt futni. Feszélyez, frusztrál, bizonyos emberekhez képest lassúbb
vagyok, bizon...
1 hónapja