Merj álmodozni! Legalább akkor, ha magad vagy. Nyugodtan megteheted. Ez elég nyilvánvalónak tűnik, meglepő módon mégis rengetegen vannak, akik korlátokat szabnak az álmaiknak. De az ég szerelmére, ezek az álmaink! Nem kéne, hogy bármi is az útjukat állja. A terveknek igen, azoknak két lábbal kell állniuk a földön, de az álmok hadd szárnyaljanak!
Éveken át dolgoztam a szerencsejáték-iparban (egy kaszinóban), és sosem értettem, a játékosok hogy nem látják, veszíteni fognak, mert nem korlátozzák a veszteségeiket, a nyereménynek viszont határt szabnak, ha ennyit vagy annyit nyernek, akkor kiszállnak. Ne kérdezze senki, hogy miért. A megrögzött játékosok nem normálisak. A megfelelő hozzáállással érkeznek: "ha eljátszottam ezt a 100 dolcsit, befejezem és hazamegyek". Aztán beváltanak még egy százast, hogy visszanyerjék az előzőt. Aztán még egyet. Meg még egyet.
Ezt itt most nem a reklám helye, nem javaslom senkinek a szerencsejátékot. Nem egy jó ötlet, higgye el mindenki. A lényeg, hogy az emberek ugyanúgy korlátozzák az álmaikat, mint a nyereményeiket. Pedig még a legrosszabb álmok is ártalmatlanok. Ne fogjuk vissza őket! Szabad olyan határtalanul nagyot, furcsát és lehetetlent, ostoba hülyeséget, bizarr és képtelen dolgot álmodnunk, amilyet csak akarunk.
Ahogy vágyni is vágyhatunk, amire csak akarunk. A vágyak és az álmok magánügyek. Nincs vágyrendőrség, nincsenek álomgyógyászok, akik lecsapnának ránk az irreális kívánságaink miatt. Ez a legmesszebbmenőkig belügy, ami megmarad köztünk és a... hát ez az. Ez csakis ránk tartozik és senki másra.
Egyetlen dologra hívnám fel a figyelmet (és ezt saját tapasztalatból mondom), legyünk nagyon óvatosak, hogy mit kívánunk, miről álmodozunk, mert a végén még valóra válik. És akkor aztán mi lesz velünk?
Sokan azt hiszik, az álmaiknak reálisaknak kell lenniük, hogy érdemes legyen álmodni róluk. De az a terv, ami egész más lapra tartozik. Terveket gyártunk, és megtesszük a logikus lépéseket, hogy megvalósuljanak. Álmodni viszont szabad olyan olyan valószerűtlen dolgokról is, amik soha nem fognak valóra válni. És ne gondoljuk, hogy soha nem fogunk elérni semmit az életben, ha csak ülünk és álmodozunk. Sokszor azok az emberek lesznek a legsikeresebbek, akik a legnagyobbat merték álmodni. És ez nem véletlen.
Huszadik szabály: Merj álmodni! (A terveknek megvalósíthatóknak kell lenniük, az álmoknak nem.)
Ezt a szabályt nem lesz nehéz betartanom, tulajdonképpen gyerekkorom óta ehhez tartom magam. Az álmaimnak sosem szabtam határokat. És tényleg volt, ami valóra vált. Ha nem is egészen úgy, ahogy azt én elképzeltem. De ugye Jézus is megmondta, hogy úgy imádkozzunk, "legyen meg a te akaratod", ha valami mást kérünk, megkaphatjuk azt is, csak nem biztos, hogy úgy lesz nekünk a legjobb. Tulajdonképpen az a legbiztonságosabb, ha egészen képtelen dolgokról álmodozunk. Minél valószínűtlenebb, annál kevésbé fenyeget a veszély, hogy valóra válik. Talán mert akkor kevésbé hiszünk benne, kevésbé ragaszkodunk hozzá. Igen, azt hiszem, a ragaszkodás hiánya lesz a kulcs. Éljük bele magunkat az álmainkba, élvezzük ki, aztán engedjük el őket. Álmodjunk mást is. Ha mindig ugyanaz lebeg a szemünk előtt, az csak a tervek esetében kitartás, az álmoknál megszállottság lesz belőle. És még egy. Ha van egy visszatérő és nem teljesen valószerűtlen álmunk, vizsgáljuk meg, hogy csinálhatunk-e belőle tervet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése