A 2019-es év

Tesóm optimista megfogalmazásával élve, elmondhatjuk 2019-ről, hogy egy átlagos év volt, rosszabb mint 2018. és jobb mint 2020. lesz. Ezt minden év elején elsüti, csak hogy megalapozza a hangulatot. Mondhatnám, hogy eddig még mindig bejött a jóslata, de ez valószínűleg csak a perspektíva miatt van, a friss problémák jellemzően súlyosabbnak tűnnek, mint a régiek, különösen ha azokat időközben már megoldottuk. Kata szerint minden évnek (ezen nem naptári évet kell érteni, a kínai holdévre gondolt) megvan a maga fő témája, hogy milyen nehézségek jönnek, és milyen jótétemények. Persze ez mindenkinek más lehet, attól függően, hogy mi a születési évének a jegye. Imádom az éves előrejelzést adó horoszkópokat, csak én nem előre, hanem utólag szoktam őket elolvasni.

A 2019-es év (nagyja, mert kínai holdévről beszélünk, ami 2019. február 5-től 2020. január 24-ig tart), a (Vad)disznó éve. Elvileg ez nekem egy nagyon jó évem volt, mert a Disznó évében születtem. Persze a megfogalmazás is cseles, pl. állítólag rengeteg jó tanácsot kapok (ezzel szerintem mindenki így van minden évben, mert az emberek imádják megmondani másoknak, hogy szerintük mit és hogyan kéne csinálniuk), amiből sokat profitálhatok, ha bölcsen átgondolva a megfelelőket fogadom meg. Ez tuti így van, már csak azt kéne tudni eldönteni, hogy melyik random javaslat fog bejönni, és melyik marhaság. És aztán a másik: ebben az évben a Disznó szülötteknek jól kell kihasználniuk a munkában adódó lehetőségeket, és akkor lendületet kaphat a karrierjük. Szerintem ez egy remek meglátás, mert mindenkire és minden évben áll. Ha az adódó lehetőségeket sikerül jól kihasználni, az tényleg előnyös lehet.

De ne legyek rosszindulatú, volt egy olyan pont is, ami jobbára bejött. Azt írta a horoszkóp, hogy 2019-ben nagyobb lakáshoz juthatok. Hát, igazából ugyanott lakunk mint eddig, de tényleg több helyem lett, mert Kata leköltözött a nappaliba, és nekem hagyta az emeleti hálószobát. Eredetileg csak ideiglenes megoldásként, és csupán azért, hogy a megfázásomat ne kapja el. Aztán rájöttünk, hogy milyen jó külön aludni, aztán így maradt. Emiatt valamivel kevesebbet szexelünk, azt viszont izgalmasabb körülmények közt, mert éjszaka egyikőnknek mindig át kell lopakodnia a másikhoz. Bár sokszor lopakodni sem kell, mert Fecó elég sokat elvan itthonról. Nyáron több mint egy hónapot volt Amerikában, hétvégéken meg van, hogy elmegy bulizni, és csak hajnalban jön haza.

Eleinte aggódtunk, hogy kihűlt a kapcsolatunk, itt a leszbikus ágyhalál, odalett a szenvedély, de ezt határozottan cáfolom, mert ugyanolyan szenvedélyesen szoktunk veszekedni, mint korábban. És szerencsére a békülős szex is működik. Aztán Kata talált egy cikket arról, hogy a hosszú párkapcsolat titka a külön ágy, mert így a felek jobban kialusszák magukat, pihentebbek, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, ami jót tesz a kapcsolatnak. Ezt viszont nem tudom megerősíteni, mert mint fentebb írtam, továbbra is ugyanúgy veszekszünk, mint korábban. Bár ha akarom, akkor ez azt jelenti, hogy a kapcsolatunk stabilitása mit sem változott.

A 2019-es év első sorban nem a mi kapcsolatunkról szólt. Kata nővéréék elváltak, és a családi diskurzust szinte kizárólagosan ez az esemény tematizálta. Én természetesen ebből is kivontam magam, mint a családi programokból általában, mert nem voltam hajlandó kórusban szidni a volt férjet, és csupán a neve kezdőbetűjével, Ká-ként emlegetni az új nőjét, meg azon csámcsogni, hogy a sors vajon milyen kegyetlen módon fog majd bosszút állni a hűtlen hitszegőn. Kata otthon is próbálta folytatni a műsort, feltette nekem a kérdést, hogy miért hagyták el a nővérét, és mit tehetett volna ellene? Mondtam neki, talán ha korábban is ennyi érdeklődést tanúsít az iránt, hogy mi érdekli az exét, mit néz a moziban, színházban, melyik étteremben vacsorázik stb. akkor nem jutottak volna ide.

Mert természetesen a város tele van jóakarókkal, akik ipari mennyiségben szállítják a pletykákat, hogy mikor, hol, kivel (mindig ugyanazzal, az új nőjével) látják a volt férjet. Amit persze lehetett előre sejteni. Az emberekben tömegében nem lehet csalódni (sajnos kellemesen sem), pontosan kiszámítható, hogyan fognak viselkedni. Amint lent, úgy fent. Akár a termodinamika törvényei. Egy-egy gázmolekulának (férjnek), hiába ismerjük a jelenben tetszőleges pontossággal a helyzetét és az állapotát, nem tudjuk előre jelezni, hogy mi fog történni vele. Nagyobb mennyiségű gáz (emberek nagyobb csoportja) viselkedését viszont meglepően pontosan tudjuk egyszerű összefüggések segítségével leírni.

2019. az anyagiak tekintetében kiegyensúlyozottan alakult. Több bevételhez jutottunk, amiért többet is kellett dolgoznunk, de ezzel együtt nőttek a kiadásaink is, aminek következtében épp olyan csórók maradtunk, mint voltunk. Bár ez meg olyan, mint a relativitás elmélete, hogy megmaradjak a tudományos megközelítésnél, a jólét valóságának észlelése erősen függ a megfigyelő helyzetétől. Alapvetően persze nem lehet okunk panaszra, nem csupán lakhatásra és ételre jut, hanem (nagyobbrészt) biztosítani tudjuk Fecónak mindazt, amire vágyik. És magunktól sem kell megtagadnunk olyan sok mindent.

Autónk továbbra sincs, és várhatóan nem is lesz, bár Kata szorgalmasan hosszabbítgatja a jogsiját, és hordja is magával, pedig már vagy egy évtizede nem vezetett. Előszeretettel öltözködünk turkálóból, Kata éles szemmel kiszúrja az ízléses és jó minőségű darabokat, némelyiken ott fityeg a gyártói címke is, jelezve hogy még nem hordta senki. Utazni is szoktunk, voltunk Lastminitben, illetve ismerősök üresen álló nyaralójában. Lett vadcsi új mobiltelóm is, hűségkedvezményben, fillérekért. Kata új számítógépet kapott, céges selejtezéskor, jelképes áron. De nem árverezik el a fejünk fölül a házat, fizetjük a hitelt.

A Goodreads küldött egy összesítőt, hogy miket olvastam az év során. Itt sem lehet okom panaszra, élvezetes olvasmányaim voltak, meglehetős bőségben. Mondjuk mostanában angolul többet olvasok, mint magyarul, köszönhetően annak, hogy így a magyar megjelenésnél korábban és olcsóbban jutok hozzá az olvasnivalóhoz. (Éljen az Amazon meg a Pirate Bay!) Filmet meg sorozatot viszont alig néztem a múlt évben, moziba nem jutunk el, tévét szinte egyáltalán nem nézünk, és a letöltésekre sem volt időm. De érdekes módon nem kínoz a vágy, hogy megnézzem a Star Wars 9. filmjét. Fecó látta, és amit elmesélt róla, az egyelőre elég is volt.

A tavaszi félév lazább, az őszi sűrűbb volt, mondjuk ez mindig így van, az őszi félévben másutt is vannak óráim, és 2019-ben kaptam egy új tárgyat, amire igencsak készülnöm kellett. És most is volt írótanfolyam, szerencsére távoktatásban, este is tudtam olvasni, szerkeszteni a beküldött írásokat. Ráadásul ezt tényleg élveztem, jókat írtak, jókat kérdeztek. Tesóm szerint én is jókat válaszoltam, bár ha ennyi remek tanácsom van, igazán megfogadhatnám őket én magam is. Amire van bennem hajlandóság, előszedném valami régi írásomat, és befejezném, de előtte még illenék lefordítanom azt a másfél könyvet, amit még tavaly kellett volna leadnom.

Nem ígértem semmit, nem fogadtam meg semmit újévkor. Néhány éve megfogadtam, hogy nem teszek többet fogadalmat, és végre ezt az egyet sikerült is betartanom. Nyugodtabb lett az életem, pl. nem bosszantom magam a fogyókúrával. Eredményként könyvelem el, hogy bár az elmúlt évben nem sikerült fogynom egyetlen kilót sem, nem is híztam tovább. De a remény azért él bennem, nem dobtam ki egyetlen nadrágomat sem, ami szűk rám. Mondhatni, különösebb remények és elvárások nélkül kezdek neki a Patkány évének, amiről nem tudom, mit fog hozni, mert majd csak utólag olvasom el a horoszkópját.