Mostanában két okból sem írtam a blogra. Az egyik az öncenzúra. Elkezdtem egy bejegyzést "Jog és igazság, avagy mi a bajom a libertarianizmussal" címmel, de aztán kitöröltem, mert a megosztó, politikai témákat hanyagolni akarom. A koronavírussal kapcsolatos fejlemények legrosszabb lehetséges forgatókönyveiről is majdnem írtam, de rémhírterjeszteni sem akarok. A másik ok, hogy elég sok minden, szakadt a nyakamba mostanában, nem feltétlen nagy dolgok, de nagy mennyiségben: teendők, munkák, projektek, amik kezdtek maguk alá temetni. És ha annyi a dolgom, hogy ki se látszom belőle, akkor vajon mit csinálok? Természetesen nekiállok olvasni. Persze csak este, amikor már fáradtan minden másra használhatatlan vagyok, de még nem álmosodtam el. Kata rászokott a tévézésre (borzasztóan utálom a Mintaapákat), én meg inkább elvonulok egy könyvvel.
Más szemében a dinamizmusszálkát felismerni, a sajátomban a sémagerendát
meg még csak kapiskálni
-
megpróbálni megszerezni, nem tudni megszerezni, aztán továbbállni,
megpróbálni megszerezni, megszerezni, aztán továbbállni, megpróbálni
megszerezni, nem tu...
2 napja