A végső megoldás: Halál‎

A rádió kifogyhatatlan tárháza a témáknak, melyekről írhatok. Most épp azt hallottam, hogy országos háborgás lett a Rákellenes Liga plakátkampányából, ahol egy kislány fekszik egy nyitott koporsóban. Főorvosok nyilatkoznak, hogy ez már mégiscsak nodekérem. Sokkoló és felháborító. Aki rákos, elveszi tőle a reményt, aki nem rákos, lehangolja. A Liga kampányával lerohanja az embereket, hogy az adójuk 1%-át kivasalja belőlük.

Megszólít az éjszaka

Esténként jógázom. A legnyugisabb hely a pici hálószobánk. A hatalmas franciaágy mellett, a tetőtéri ablak alatt van annyi hely, hogy elférjek. A múltkor, ahogy gyakorlás közben kinyitom a szemem, hát mit látok! Az ablak tiszta, ahogy leolvadt róla a hó, lemosta a port is. Az ég is tiszta, ragyognak a csillagok. Velem szemben az Orion csillagkép. A bátyám jut róla az eszembe. Mondhatni, nem nagy dolog, elvégre én úgy vagyok ezzel, mint a Móricka, akinek mindenről "az" jut az eszébe. A második gondolatom rögtön az, hogy nem véletlen szokás a jógát csukott szemmel gyakorolni. Kissé elkalandozott a figyelmem, szem becsuk, hess, hess, mély lélegzet, lazítás, gondolatok kiürítése.

Mobil

Randiztunk bátyámmal a boltban. Dobott egy üzenetet, hogy átmegy vásárolni, ezért én is úgy találtam, hogy nagyon fogytán már a kenyér. Felöltöztem és mentem jamesbondosat játszani. Úgy konspirálunk, mint egy rossz kémfilm. Pl. ha véletlenül összefutunk az utcán, átnézünk egymáson, egy arcizmom sem rándul, úgy megyek egy sarkot, míg kapok egy SMS-t, hogy hol találkozhatunk.

Mondjuk én könnyen viccelek, Kata legfeljebb a szemöldökét vonja össze, ha megtudja, tesómmal találkozom. Esetleg Fecó volna kellemetlen, ha megkérdezné, ki ez a bácsi. Tesóm viszont nehezen magyarázná meg a feleségének, hogyan láthat engem, aki ugye virtuális vagyok. Vagy az anyósa, ha megkérdezné, ugyan ki az a nőszemély, akit ilyen szívélyesen ölelget az utcán. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem. Én az ágyban is vevő lennék a szerepjátékra, csak sajnos Katám ehhez túl prűd.

Az utolsó ház balra

Hazaérve finom tömjénillat fogadott. Tegnap körbefüstöltük az összes helyiséget és az udvart is. Több mint egy év után Kata késznek nyilvánította, és ezért felszenteltük a házat. A füstölőt én lóbáltam, Fecó hordozta a gyertyát, Kata pedig szentelt olajjal dörzsölte be a tenyerét, majd gyengéd mozdulatokkal végigsímogatta a ház auráját. Az olajos simi nekem is bejön, mondtam, hogy este felszentelhet engem is.

Nyolc őrült éjszaka

Megszülettek a félévi jegyek, kicsit jobban ráérek. Meg "piros betűs napjaink" vannak a mensinaptárban, így kevésbé szenvedélyesek az éjszakáink, ezért több idő jut alvásra és egyéb dolgokra. Tehát blogolok.

E-mailben és privát üzenetekben többen jeleztétek, hogy tetszett a szilveszteri beszámoló. Örülök minden visszajelzésnek, de nem értem, miért nem szeretitek a blog hozzászólás funkcióját. Akadt, aki jelezte, az "XXX" kategória egyetlen írásból áll, és kérte a bővítést, de mivel a "technika" pont így áll, azt is kérte fejleszteni, de úgy, hogy az "XXX" bővüljön egy "technikai" leírást is tartalmazó bejegyzéssel. Hát legyen, úgy is ráérek, mert mint az előző bekezdésben olvasható, mostanában esténként kevesebb a "romantika". (Tesóm szóhasználatában a "romantika" eufemizmus arra a tényre, hogy valakik "basznak mint a nyulak".)

Egy nehéz nap éjszakája

Az év utolsó napja. Este családi parti lesz, gondolom szelíd sörözés és társasjáték a gyerekekkel. De a délelőtt és a kora délután izzadtságszagú munkával telt.

Leginkább fúrtam. Akasztókat a fogasra, a vendégek kabátjának. Névtáblát a kapura, fogantyúkat a fürdőszobai szekrényekre, krómozott rudat a konyha falára edényakasztónak, (habverőnek, húsvillának stb. amit sose hsználunk), hogy lássák a vendégek, hogy nekünk ilyen is van. Karnist a szobámba, tettem fel függönyt, diszes drapériát, ami nekem piszkosul nem hiányzott az ablakomra, de Kata boldog tőle, hogy milyen szép.

----------
Elmentem jógázni.
Átöltöztem.
Megjöttek a vendégek. Majd folytatom...
----------

Szűzlányok ajándéka

Pár hete egy srác azt mondta, hogy szerinte nem vagyok Szűz. Pedig szerintem igen. Mielőtt ráizgultok erre a bejegyzésre, felhívnám a figyelmet, hogy nem szűz, hanem Szűz mivoltomról lesz szó. Az előbbi, kisbetűs esetben szexuális tapasztalatlanságom, a második, nagybetűs esetben pedig a csillagjegyem kerül kétségbevonásra. Na, itt ez utóbbiről volt szó.

Vegyes zöldség

Katámat meglátogatta egy barátnője két kisgyerekkel. Az egyik egy évvel fiatalabb, a másik annyival idősebb Fecónál. A gyerekek játszottak, a lányok trécseltek. Én meg leültem a gépem elé, a hifibe benyomtam a Rocky Horror-t. (Brodway musical, nem a filmzene, mert ez van CD-n, de ez sem rosz.) Éneklem Janet-tel: "In the velvet darkness of the blackest night, burning bright." A legfeketébb éj bársony sötétjében fényesen világol. Közben asszociálok. A "burning bright", az nekem "Tiger, tiger, burning bright/in the forest of the night." kedvenc William Blake versem. Az "In the forests of the night" pedig egy Amelia Atwater nevű csaj vámpíros novellája.

Sok hűhó semmiért

Tegnapelőtt dolgozatot irattam, és hogy ne zavarjam a kölköket, feltettem a fülest a mobilommal, és Kossuth Rádiót hallgattam. (Igen, tutira konzervatív vagyok, nem Rádió88 és nem Slágerrádió vagy Danubius, hanem a Kossuth.) Hírek után beszélgetés a szexuális felvilágosításról, meg az Internetről. Mindkét téma érint, hallgatom.

A sztori az, hogy valaki benyomta a Google-be a keresést: "szexuális felvilágosítás". Az első találat amit kiadott, egy blogbejegyzés képregénnyel, ahol pálcikaembereknek pálcikagyerekekkel bemutatott pedofil, vérfertőző aktusainak (pl. természet elleni erőszakos fajtalanság) segítségével igyekszik a szerző a keresőkifejezésben megnevezett célt megvalósítani.

A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője

Ma morgós napom van. Pötyörög az eső, hideg van. Reggel még jó volt, fújt a szél, kavarta az elsárgult leveleket. Kinyitottam az ablakom és néztem, ahogy röpködnek. Néhány a párkányomon landolt, ki kellett tessékelnem őket. Aztán jött a pötyörgés. Most meg morgós hangulatom van.

Kung Fu Panda

Szegény blogom, de elhanyagoltalak! És erre csak az utóbbi két hétben volt mentségem. Katám tíz napra elutazott egy céges kirándulásra, és kettesben maradtunk Fecóval. Minden tiszteletem az egyedülálló szülőké.

Nem panasz, mert élveztem Fecóval lenni. Szót fogadott, hisz nem volt kitől engedélyt kérni arra, amit megtiltottam. Szó nélkül csinált mindent amit kértem. Cserébe engedékenyebb voltam. Előbb játszottunk, utána jött a lecke. Esténként valamivel hosszabb volt a mese, és utána is mellette maradtam még kicsit, amig elálmosodik. De a szorosabb, harmonikusabb kapcsolat melett, az egész akkor is nehéz volt.

Kutyák és macskák

A gorilla mellkas után ma egész más érzésben volt részem. Kibékülős szex volt itthon, amíg Fecó a mamánál, a szomszéd kissráccal játszott.

Kata berágott rám, mert a nyaralásból korán indultunk haza. Mondtam, hogy szeretnék emberi időben Szegedre érni, ezért jöjjünk el a kora reggeli vonattal. Ha csak annyit mond, hogy szeretne kicsit lustálkodni, (netán huncutkodni,) és jöjjünk eggyel későbbivel, akkor simán rábólintok. De azt mondta, hogy dehogy fog korán kelni, ha akarok, mehetek nélküle. Csak annyit válaszoltam, hogy akkor úgy lesz. És úgy is lett volna, csak Katám felmérte, hogy a külön út neki nagyobb szívás lesz mint nekem. Fecóval, cipelve kettejük cuccát, nem lesz az igazi. És szerintem már a vasútjegyet sem biztos, hogy ki tudta volna csengetni. Szóval jött velem, én vettem meg a jegyeket, cipeltem az ő egyik táskáját is.

Éjszakai őrség

Sikerült jó sokat beszélgetnem bátyámmal. Nálam aludt szombaton, én meg nála vasárnap. Hajnalig beszélgettünk, vigyáztuk a csillagokat az égen. Már majdnem hajnalodott, mire elaludtam. A karjaiban.

Lecsó

Katáék leléptek. Tesóm átjött. Főztem neki lecsót. Paprikából és uborkából. Mellé hajában főtt krumplit, ahogy apánk szokta. Zalában, Vasban az járja mellé. Katáék furcsálják, ők csak rizzsel eszik. Más tarhonyával, vagy tésztával. Sok variáció létezik. Nem tájegységenként, hanem szinte családonként más a recept. De a lecsó mint olyan, univerzális.

Tesómtól kaptam egyszer egy könyvet. Fehér Béla: Törökméz. Ebben megtalálható a lecsó keletkezésének egy legendája. De a könyv mellé megkaptam a titkos tudást is. A lecsó nem keletkezett, öröktől fogva létezik. Nem a gasztronómia, hanem a filozófia tárgykörébe tartozó dolog. Szerencsére az ontológiája mellé megkaptam a receptjét is. Ha ugyan receptnek nevezhető az apokrif iratba illő tömör és homályos leírás.

Szabadon

Délután átmegyek tesómhoz. Ő már szabad. Reggel elment a felesége, a fia, após, anyós, sógor, koma, kutya, macska..., csak egy akváriumnyi halat hagytak neki felügyeletre. Azokat naponta egyszer megeteti és és más dolga nincs. Illetve a ház körül gondolom csinálunk majd ezt-azt, aztán ha Kata is lelép Fecóval meg a szüleivel, akkor átjövünk hozzánk is fát lakkozni meg polcot fúrni a falra. De én majd csak péntek délutántól leszek szalma.

Hurrá, nyaralunk!

Néhány napja kitört nálunk a vakáció. Kata még bejár dolgozni, de Fecóval ketten lazázunk. Strandra járunk, sétálunk, mesefilmeket nézünk, mesét olvasunk, legózunk, rajzolunk, főzünk, dőzsölünk. Persze azért egy kis korlátfestést be kellett iktassak, nehogy túl pihenősre vegyem a figurát.

Tegnap már kihagytuk a strandolást, mert aggaszt az UV szint. Helyette a Ligetbe mentünk, piknikeltünk a fák árnyékában. Megettük a tízórait és mesekönyvből olvastunk. Fecónak retró korszaka van, és elő kellett vegyük a Pöttyös Panni könyveket, amiket 3 éve olvasgattunk. Bár kinőtte az ovit, leköti az óvodás gyerekek története. Mondjuk én is elolvastam az Alkony-t, ami tinikről szóló vámpírmese. Sőt Harry Pottert is, ami még fiatalabb korosztályról és korosztálynak íródott. De az is lehet, nosztalgiázik a gyermek. Hamarosan 8 éves. Ha én 25 évesen írhatom az emlékirataim, neki is szabad merengeni az elmúlt szép időkön.

A koncert

Tegnap koncerten voltunk. A Szegedi Filharmonikusok ajándékkoncertjén. Meg három tenor. Szóval nem egy rockkoncert volt, hanem opera. Az a 'izé Carmen. Meg Puccini meg Verdi. Nem igazán az én műfajom. Katáé sem, legalább is otthon sosem hallgat ilyesmit. Beethoventől kileli a hideg, és a Mozart Requiemet sem volt hajlandó végighallgatni velem. Ennek ellenére, mikor hívta a barátnője, hogy van két felesleges jegye, azonnal igent mondott. Telefon az anyjának, hogy köszi, hogy elhozta Fecót a napköziből, de maradjon is nála éjszakára. Telefon nekem, hogy siessek haza, mert egy óra múlva kezd az előadás a szabadtérin. Én rühellem a "menjünk színházba, hogy ott legyünk, tökmindegy mit játszanak" hozzáállást. Azért jó képet vágtam hozzá, kiöltöztem: szoknya blúz, blézer.

Különös házasság

Túl sok minden nem történt az utóbbi napokban, csak éppen nem értem rá a gép elé ülni. Robotoltam Kata szüleinél (gyümölcsszedés, befőzés), gályáztam az iskolában (gyerekfelvigyázás). Időközben Fecót felavatták kiscserkésznek, Katával veszekedtünk aztán kibékültünk, kaptam linkeket holokauszttagadásról és a magyar könyvkiadás sanyarú helyzetéről. Ezekről most mégsem írnék.

Szép kis nap

Megígértem, hogy írok a tegnapról. Irtó késő van, tuti nem fogom befejezni, de legalább elkezdem. Szóval a csütörtök. Tanévzáró, ünnepélyes. Igazgatóasszonyunk már hétfőn célzást tett rá, hogy valami ünneplőt kéne felvegyek. Kérdeztem, olyan népviselet szerű jó lesz-e. Ha nem egy lepedőt tekerek magamra indiai száriként, akkor jó, kaptam a választ. Affene, ez a nő kezd kiismerni! Persze lehet csak okult a farsangból, amikor arra kért, erőltessem meg magam, hagyjam a férfiingeket és öltözzek valami nőiesen dögös cuccba. A szűk farmerom elég szolíd volt, de fölül egy ismerős csajszi BDSM bőrcuccait viseltem. Csatos fűzőt, könyékig érő kesztyűt és egy szöges nyakörvet. Nem voltam hajlandó feketére rúzsozni a szám, de így is elég ütős lett a jelmezem.

Egy szoknya, egy szoknya

Tegnap este majdnem elfeledkeztem róla, hogy színházba megyünk. Belehülyül az ember a munkába. Fáradt is voltam, nem sok kedvem volt hozzá, de megérte. Frederick Stropel neve semmit nem mond nekem. Ez ugyan sokat nem jelent, amilyen műveletlen vagyok ezen a téren, attól akár még ünnepelt vígjátékszerző is lehet az illető. A "Sors bolondjai" gyengén indul, de aztán magára talál. Egy fiatal pár, az esküvőjére készül. A tanúik, a fiú barátja és a lány barátnője. A jegyesek megpróbálják őket összeboronálni, de ez ellenszenv első látásra. Lendületesen halad a történet az első felvonás végéig, ahol kiszámítható módon, az egymást nem szenvedő pár érzéki csókban forr össze. A függöny (igazából nem volt függöny, elsötétült a színpad) szépen lezárja a történetet. Ha most felállnánk és hazamennénk, nem maradna hiányérzet bennünk. Kicsit nyálas, kicsit vicces vígjáték és kész.