Duhajkodás

Kata és Fecó elutaztak a mamáékkal meg az unokatesókkal a szokásos évi nyaraló(tor)túrára. Telefonon már értesültem róla, hogy milyen pocsék az egyik szállás, alig várják, hogy tovább induljanak, és hogy ki mivel idegesíti a többieket. Fecó, a drága, mondta, hogy mennyire sajnálja, hogy nem vagyok ott, mert azt csak én tudtam volna megmondani, hogy amit láttak, az nyest, nyuszt, nyérc, menyét, vagy hermelin volt-e. Azért összeraktuk, hogy nyérc az nálunk nem nagyon van, és az alkaromnál nagyobb valamit látott, tehát a menyét és a hermelin is kizárható, azt viszont nem tudta megmondani, hogy a melle inkább fehér vagy sárgás, illetve a talpa szőrös volt-e, így a nyest és a nyuszt közt nem tudtunk dönteni.

Prológus egy krimihez

Ne kérdezzétek, hogy ez hogyan meg miért, egyszerűen csak elém került egy régebbi írásom, és mikor elolvastam, le kellett ülnöm, és leírnom az alábbiakat. Fogalmam sincs, hogy mi lesz belőle, vagy lesz-e belőle bármi, kavarog az egész, mintha forrna bennem valami, ami emelgeti a fedőt, aztán egyszer csak kifut, kiömlik, és akkor már csak egy billentyűzet kell a kezem ügyébe, hogy felfogjam a nagyját. Ha találtok benne elírást, elütést, hülyeséget, szóljatok, hogy javíthassam. Vagy, ha pocsék, unalmas, akkor azt, hogy hol hagytátok abba, hol vált olvashatatlanná. Ez így nekem olyan mesélős, kötetlen, egy merő asszociációs mámor, mintha csak sör mellet gombolyítanám a történet szálát, jó nagy bogokat lelve a fonálon, de az is igaz, hogy a mondatokra, bekezdésekre tördelés nélkül reménytelenül egybefolyik az egész. Talán 2-3 oldal még elmegy, de vajon mi lenne 100 oldal után? Az olvasók nagyobb része tán el se jutna odáig, aki meg igen, habzó szájjal főbe lőné magát.

Homofóbia

Tegnapelőtt a facebookon, egy zárt csoportban, ami elsősorban (de nem kizárólag) nőknek lett létrehozva Varga István elhíresült parlamenti felszólalása nyomán, tehát erősen feminista érzelmű, a nők problémáira érzékeny közegről van szó, Szabi kitett egy felhívást, hogy zárt csoport indul LAK = Leszbikus Anyukák Klubja néven, azzal a céllal, hogy "közösséget teremtsen azoknak, aki elszigetelve és támasz nélkül élnek egy vagy több gyerekkel, hogy beszélgethessenek és segíthessenek egymásnak. Bárki csatlakozhat – előzetes leinformálás után – aki érintett, akit érdekel, aki úgy érzi, tud segíteni. Nem feltétel a leszbikusság és az anyaság. Az érdeklődők írhatnak Szabinak a Facebookon https://www.facebook.com/szabildo vagy e-mailt: szabildo@gmail.com" Erre érkezett egy komment, hogy a leszbikusság magánügy, és ezt zárt ajtók mögött kéne inkább intézni. Nekem persze rögtön eldurrant az agyam.

Identitás

Az önmeghatározásával általában háromféle problémája adódhat valakinek. Vagy ő maga nem tudja megemészteni, elfogadni az identitását, azt, aminek tartja magát, vagy pedig mások problémáznak vele, támadják az azonosságát, vagy mert az identitáskategóriát utasítják el, vagy azzal nem értenek egyet, hogy az illető ebbe beletartozik. A második eset az intolerancia, a különböző fóbiák világa, szintén megérhet egy írást, most nem foglalkozunk vele. Az első meg a harmadik pedig összefügg, mivel arról szól, hogy "ki vagyok én", és "milyennek látnak mások", azaz hogyan, milyen kategóriák mentén határozom meg önmagamat, és ehhez képest mások milyen címkékkel látnak el. Amíg a kettő összhangban van, mások nem is törődnek vele, legfeljebb mi gyötrődünk rajta. Ha viszont eltérés van, akkor felmerül a kérdés, kinek van igaza?

In memoriam T. O. Teas

Egy évvel ezelőtt, tavaly ilyentájt jelent meg a Szürke 50 árnyalata, és indult el a mémek áradata. Postoltam is az apropóján. (Természetesen én magam, az egóm volt az írás középpontjában, hogy vajon leszek-e igazi író, fordító, szerkesztő. A választ még mindig nem tudom, bár már a harmadik fordításomon dolgozom, és négy szerkesztésen vagyok túl. Csak az írással nem állok sehogy.) Tegnapelőtt jött a hír, hogy meghalt Tótisz András. Nekem csak T. O. Teas, mert ezen az írói álnéven ismertem meg a könyveit. Mivel a múlt évi botrány időszakában, hogy az egészet az ő nyakába varrták, tiltakozásomat demonstrálandó ismerősnek jelöltem a fészbukon, most elmentem, megnézni az oldalát. Kíváncsi voltam, hogy mi történik, ha meghal egy közösségi oldal gazdája, de persze a fészbuk ezt egyelőre nem észleli, és a beállítások olyanok, hogy az idővonalára postolhatnak az emberek. Nagyon sokan búcsúztak tőle.

Vasárnapi száj- és hajtépés

Nem tudom, milyen szerencsétlen csillagállás, vagy időjárási front esetleg a földönkívüliek összeesküvése állhat a tegnapi nap hátterében, de az események a szokásosnál is jobban próbára tették az idegeimet. Nem hiszem, hogy az átlagot meghaladóan érzékeny (hisztis) lennék, sőt, az énképemnek része, hogy olyan vagyok, ki viszonylagos nyugalommal, türelemmel viseli el "a kor gúny-csapásit, / Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, / Útált szerelme kínját, pör-halasztást, / A hivatalnak packázásait, / S mind a rugást, mellyel méltatlanok / Bántalmazzák a tűrő érdemet". Ám most nekem is nagy levegőket kellett vennem, mélyeket sóhajtanom, s a kezem ökölbe szorult, hogy ne kezdjek el a saját vagy másvalaki haját tépve sikoltozni.

Véleményformálás

Azon gondolkodom mostanában, mi minden formálja az emberek véleményét, hogyan alakulnak ki a nézeteik egy-egy dologról. Évezredekkel ezelőtt, de talán még néhány száz éve is, kevésbé volt érdekes, hogy az embereknek mi a véleménye. Végső soron az a fontos, hogy mit csinálnak, és azt akkor még gond nélkül befolyásolni lehetett nyers erővel is. Egy ökölcsapás, egy suhintás a bunkóval, karddal, elég meggyőzőerőt képviselt. Mára azonban sokkal nagyobb tömegeket kell kézben tartani, irányítani, és ehhez arányaiban jóval kisebb elnyomó szervezet, fegyveres karhatalom áll rendelkezésre. A technológia azonban sokat finomodott. Nem kell a tömegeket közvetlen erőszakkal vagy annak a fenyegetésével sakkban tartani, az is megteszi, ha a többség gondolkodását, a döntéseiket, cselekedeteiket meghatározó információkat ellenőrzése alatt tartja a hatalom. Ha nem mindenkit sikerül kontrollálni, az se baj, mert ha csak kevesen vannak, akiket nem sikerült elbolondítani, ellenük megteszi a kis létszámban rendelkezésre álló karhatalom is.

Amerika szexszabályai

Nem újdonság, hogy Amerikában fura népek laknak, nagyon fura szokásokkal. A jogrendszerük például egészen elképesztő. A precedensbíráskodás azt jelenti, ha egy bíróságon egy bíró egy adott polgári peres ügyben döntést hozott, akkor arra hivatkozva később más, hasonló ügyekben lehet kérni az azonos elbírálást. És akkor már nem azt kell figyelni, hogy az a döntés jó volt-e vagy sem, hanem, hogy a két ügy mennyire hasonlít egymásra. Az esküdtbíráskodás meg úgy folyik, hogy egy büntetőperben 12 véletlenszerűen kiválasztott polgár eldönti, hogy a vádlott bűnös-e. Az ügyész meg a védő igyekszik őket meggyőzni, és erre nem csak a tényeket használják, hanem érzelmileg is manipulálják őket. Nem mondom, hogy ez rosszabb, mint amikor a hatalom csúcsán lévők leüzennek egy bírónak, hogy mi legyen a döntés, de nekem fura. És igen érdekes törvényeket is szoktak ott az óceán túlfelén hozni.

Stoker

Egy igen érdekes filmet láttam a napokban, a címe Stoker. Rögtön beugrott párhuzamként a Mr. Brooks. Úgy emlékeztem, hogy arról postoltam már, de nem találtam, csak kommentben tett említést róla. A két sztori nagyon más, ami a fejemben összeköti őket, hogy egy dögös színésznő (Stoker: Nicole Kidman, Mr. Brooks: Demi Moore) mellett feltűnik egy fiatal leányzó, aki szintén ismerős valahonnan (Stoker: Mia Wasikowska - ő a két leszbi csaj leánygyermeke A gyerekek jól vannak/The Kids Are All Right-ban, Mr. Brooks: Danielle Panabaker - ő volt a Shark c. sorozatban a jogász fickó lánya, és később ő játszott a Girls Against Boys-ban is). De a két film nem csak a szexi színésznők miatt érdekes. Sorozatgyilkosos sztorik, bepillantással a gyilkos lelkivilágába. (Dexter óta az ilyesmit nagyon szeretem.)

Bőségriadó

Már most nagyon nyár van, a meleg több mint durva, és túl vagyunk a bizonyítványosztáson is. Fecó kitűnő lett, bár náluk már nem ezen folyik a verseny, hanem, hogy ki, hány tárgyból kap dicséretet is a jeles mellé. (Ő lett a legjobb hat dicsérettel.) Jövő héttől már annyira nyár van, hogy nem is megyek be minden nap, és akkor is csak kilenc után. Mondjuk ezen a héten se kellett volna már korán kelnem, de rettenetes, hogy ebben a hőségben nem tudok rendesen aludni. Felébredek hajnalban. Ha Kata fent van, akkor szexelünk, de attól csak még jobban melegünk lesz. Ha alszik, akkor lemegyek, zuhanyzok, a végén hideg vízzel is letusolok, és úgy egy darabig jó. Aztán ilyenkor inkább bemegyek kicsit korábban, mikor még elviselhető a buszon, mielőtt beáll a szaunaállapot. Az emberszag olyankor nagyon "gáz".

Mammamijja!

Mondtam már, hogy én milyen vaksi vagyok? Úgy elmerülök a saját kis világomban, hogy nem veszek észre dolgokat, melyek mindenki más számára nyilvánvalóak. Ezek közül van, ami egyáltalán nem zavar. Mert, hogy az egyik kolléga dugja az egyik kolléganőt, az oly mértékig az ő magánügyük, hogy ha észreveszem, akkor is úgy teszek, mintha nem venném észre. Nem is örültem, mikor egy másik kolléganőtől megtudtam. Egy csodálkozó pillantás kíséretében, hogy "hát te nem tudod"? Nem, nem tudtam, és nem is akartam tudni. És kiderült, hogy a tanári karban rajtam kívül már mindenki tudta. Ezek után kíváncsi lennék, hogy rólam mit tudnak. De talán jobb, ha nem tudom. Ez olyan rettentő, mikor más magánügyeiben vájkálnak.

Liliomszál

Szombaton Fecó az unokatesókkal bulizott, így volt egy nyugodt esténk. Én mozizást terveztem, bekészítettem a Lenyűgöző teremtményeket, meg a Mamma Miát is, hogy attól függően, zenés-romantikus, vagy csak romantikus hangulatban lesz a Kedves, választani tudjon. Hát, nem jött be, mert csak simán zenés hangulatban volt, ráadásul kitalálta, hogy a zenét se otthon élvezzük, hanem menjünk el alsóvárosra a ferences templomba. (Több, mint fél óra séta, mert a nyárra nem vesz bérletet, biciklivel jár munkába, viszont lámpája nincs, így este a sötétben nem tud tekerni.) Pontosabban nem is a templomba, hanem a templommal egybeépült kolostorhoz, mert ott Szent Antal-napi Liliomfesztivál van. Ennyit a nyugodt, otthon töltött estéről. Ember tervez...

Nyár van

Mértéktartó vélemények szerint is elérkezett a nyár. Vége a tanításnak, és a hőmérséklet felkúszott abba a tartományba, ahol már tömegével veszik elő a lányok az URH szoknyácskákat (ultrarövid és hullámos = fodros az alja), meg a pánt nélküli topokat, így a látható bőrfelület mennyisége meghaladja a 60%-ot. Kata is mondta, hogy a hétvégén most már elrakja az előszobafogasról a télikabátját. A csizmáját meg elteszi, vissza a cipősszekrénybe. Nem mintha hordta volna őket az elmúlt negyed évben, csak már ciki, ha jön hozzánk valaki, és elől látja őket. Mondtam, hogy a fotelból leborult óriási halom vasalni való ruha az nem ciki? Az volt a válasza, hogy most veszekedni akarok-e, vagy szexelni. Merthogy Fecó elment a papával, valami pasis dolgot csinálnak, alkatrészt keresnek az autóba, szerelnek vagy söröznek vagy valami ilyesmi. Mondtam, hogy úgy vélem, a vasalatlan ruha kibír még néhány napot a földön, és felmentem utána, vissza a hálószobába.

Könyvek a polcomra

Tesóm beállított a tiszteletpéldányokkal. Hozott egy kemény- és egy puhafedeles Prodigy-t. Tapogattam, nyalogattam, szagolgattam őket, egyszerűen gyönyörűek. Aztán fogtam az amerikai hardcover kiadást, és egymás mellé tettem a kettőt. Azt kell mondjam, a magyar összességében szebb. A védőborító papírja igényesebb, a sas és a betűk nyomása fényezett. A védőborító alatt az usa kiadás égszínkék, a magyaron ismétlődik a borító grafikája. Ha elszakadna a borító (a kezére verek, aki nem vigyáz rá!) anélkül is jól mutatna a polcon. A magyar kötés rendes munka, a gerincnél a papír ívek láthatóan át vannak fűzve fonállal, és egy szövet csíkhoz vannak varrva, és az van odaragasztva a gerincnél. Az amerikai könyv lapjai csak oda vannak ragasztózva a kemény kartontáblához, illetve egy papírcsík széle is látszik, gondolom elsődlegesen arra ragasztották az íveket. És a papír minősége! A magyar kiadásé finomabb, a lapszélek precízen, simán vannak vágva. A borítókra nyomott árak: 3 290 Ft, illetve 17.99$ (kb. 4 200 Ft). Az amerikai kiadásban az tetszik jobban, hogy a fejezetek első lapjainak tetején June és Day neve 3D effektes, árnyékolt betűkkel szerepel, illetve Day szövege nem csak betűtípusában más, hanem a színe is kék, fekete helyett.

Könyvhét, krimi, körmenet

Kata bánatára Fecó kezd önállósodni, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy tudja mit akar, ennek hangot is ad, és amit akar, többnyire nem esik egybe azzal, amit Kata akar. Tegnap délelőtt elmentek nadrágot és cipőt venni, de üres kézzel érkeztek haza. Nem találtak semmit, ami jó is volt a gyermekre, meg az ízlésébe is vágott. Persze én voltam a bűnös, mert ezt a hülyeséget tőlünk örökölte, hogy nem jó neki akármi, és a második üzletnél már a halálán van, és látványosan szenved, mikor fel kell próbálni valamit. Közölte is Kata, hogy akar szülni egy kislányt, akit aztán majd lehet öltöztetni, meg boltokba cipelni, meg ilyesmi. Mondtam, hogy ja, kb. 4 éves koráig, aztán saját ízlése lesz. Katám csak forgatta a szemét, és kijelentette, a jövő héten még egyszer elviszi Fecót boltba, de aztán vagy kinőtt holmiban megy a nyári táboraiba, vagy mehet velem ruhát vásárolni. (Mondjuk ez utóbbi inkább nekem fenyegetés, Fecó szeret velem boltba járni. Nem tart sokáig, hamar a Tisza partján találjuk magunkat a vizet bámulva a rakpartról.)

Jancsi MEGA Juliska

Fecóval megnéztük a Pirosszka, a farkas, MEGAnagyi folytatását, a Hoodwinked Too!-t, aminek magyar címe is van, de sehogy nem sikerült belőle szinkronos verziót találni. Kénytelenek voltunk felirattal megnézni, ami engem cseppet sem zavart, annál inkább a gyermeket. Pedig az angoljának nem ártana, ha több szinkronizálatlan filmet nézne. Azért így is nagyon élvezte, jókat kacarászott a poénokon. A kedvencünk a szuper, mágikus, emberfeletti erővel felruházó csodasüti receptje volt. Nem olvasták fel, de egy pillanatra megjelent a képernyőn. Kimerevítettük a képet (moziban ugye ilyet nem lehet, ezért is jó otthon filmet nézni), és lefordítottuk. Volt sok tréfás összetevő, a legjobb az volt, hogy "26 csészényi Csipkerózsika reggeli kávéjából". Elképzeltük, milyen ütős kávé lehet az, amitől még Cs.R. is felébred. Na, ebben a filmben is szerepelt Jancsi és Juliska, akiket Fecó meglepetésére az eredetiben úgy hívtak, hogy Hansel und Gretel.

Flukt

Noha nagy csavar, meglepő fordulat nem volt benne, mondjuk ki, elég kiszámítható volt a történet, az 5.5 pont, amit a Flukt kapott az IMDB-n, alaposan alulértékeli ezt a filmet. Talán mert norvég? Hollywood sokkal pocsékabb alkotásai kaptak ennél magasabb pontszámokat. Persze, ezt 850-en értékelték csupán. Valószínűleg nem sokan látták. Pedig a film jó. Vagyis nem rossz. És szép. Ha hasonlítgatni akarnám valamihez, akkor azt mondanám, Éhezők viadala, mínusz társadalomkritika. Sőt, mínusz társadalom. Eltekintve egy a múltba visszapillantó rövid jelenettől, az egész filmben tucatnyi szereplő van csupán. A történet egyszerű mint a faék, tudjuk kik a jók, kik a rosszak, és a szereplők meglehetős gyorsasággal sorra elhaláloznak, hogy még egyszerűbb legyen a kép, miközben nyílegyenesen tartunk a sejthető végkifejlet felé.

Május 31+4

Kiszámolva a címet, június 4. napját is kaphatnánk, amikor a nap végén utoljára illik még tisztára törölni a táblát (mert másnap már felkerül rá a "!" a vakáció! végéről, amit nem illik eltüntetni), vagy pedig, a hónap hosszával nem törődve Május 35 lesz az eredmény, Erich Kästner szürreális és abszurd dolgokkal teli könyvének a címe. Persze némi furcsaságért 31-én sem kell messzire mennünk. A Hírcsárda szerint ma Petronella, Angéla és Gányolás napja van. A saját szerveikkel élők világnapja. Persze a Hírcsárdánál ez egyáltalán nem számít abszurdnak, ez egy teljesen átlagos, sőt, annál inkább gyengébb nap. Egy gyengécske poénra még futotta, de tegnap meg tegnapelőtt már ellőtték a puskaport, és azért, valljuk be, ebben az eseményben nincs is igazán több minden, amit érdemes lenne kiaknázni.

Ne félj, ne csodálkozz, ne habozz, ne kételkedj!

Hogy ezt ki mondta? Egy 17. századi szamuráj. Ez volt az ő négy szabálya a sikeres kardvíváshoz... és a sikeres élethez.

Bocs

Ez egy ilyen bocsánatkérős poszt lesz, nem lesz benne medve. Bocsánatot kell kérnem, mert irtózatosan elhanyagoltam a blogot és az olvasóit. Amint végeztem a fordítással, kaptam szerkeszteni is egy könyvet, és amikor azzal végeztem, még egy másikat is kaptam szerkesztésre. Ez utóbbi kettőnél extrém rövid volt a határidő, tekintettel a közelgő könyvhétre. Ezért aztán éjjel-nappal dolgoztam, és nem sok kedvem, energiám, időm maradt a bloggal foglalkozni. Ami szörnyű, hogy igazából nem is hiányzott. Ágyba akartam kerülni mielőbb. (És leginkább alvás végett, a szex csak reggelente jutott eszembe, ha sikerült óracsörgés előtt felébrednünk.)  Legeslegjobban az hiányzott, hogy itthon nem volt időm olvasni. Csak a buszon munkába menet, meg hazafelé.