Nőnap

A tegnapi napot máris kihagytam. Lehet, ez a bloggolás nem lesz nekem az igazi. Ezt ugye rendszeresen kéne csinálni vagy sehogy.

Nőnap volt. Tanítványok meg a munkatársak hozták a gazokat. Nem igazán dob fel az ilyesmi. Tudom, nem valami nőies dolog, de a tulipán helyett jobban örülnék egy szál zöldhagymának. Illatra szinte egyformák, de utóbbinak jobb az íze. Bár tesóm ezt nem írja alá, ő evett már tulipánhagymát. Igaz, belefőzte valamibe, de azt mondta, hogy sem főzéskor, sem evéskor nem tűnt fel neki, hogy nem közönséges vöröshagymával találkozott.

Fecó drága csinált nekem nőnapi ajándékot. Talán könyvjelző lehet, egy hosszabb papírcsík, szépen kidíszítve, virág rajta. Rajzolva, kiszínezve gyönyörűen. Na jó, nem olyan nagyon gyönyörűen, mert szegénynek kettőt kellett csinálnia, mialatt a többieknek csak egyet. Kiscsillag mindkettőnknek akart ajándékot adni. Tanárnéni adott neki mégegy papírt. Mondta, hogy ő kettőt akar csinálni, mert anyának és Ancsának is akar adni. Majd az anyáknapját nem tudom, hogyan fogja megmagyarázni.

Okítottam, ha kérdezgetnék a család összetételéről, akkor mondja azt, hogy én a nagynénje vagyok. Ami de facto félig még igaz is, noha de jure erőst bizonyításra szorulna. Az apukáját nem tudja, hogy kicsoda, de az apuka (fél)testvére az egész biztosan én vagyok.