A nagy Gatsby

Befejeztük Katával, megnéztük a végét is. Pár hete elkezdtük a filmet, de olyan hosszú volt, több mint két órás, hogy elálmosodtunk rajta, késő is volt, és a fele táján elmentünk inkább aludni. Kata időnként megkérdezte, hogy megnézzük-e a végét, valahogy őt jobban megfogta, persze nem csoda, neki a 20-as évek Amerikája a kedvenc miliője, imádja a zenéjét, a táncait, a divatját. Én annyira nem vagyok oda érte, de most rászántam magam, és megnéztük a maradékot. Hááát... nem ez lesz a kedvenc filmem. Persze volt benne egy csomó pozitívum is, és tényleg nagy film, amit nem csak a hosszára értek, mert jól megcsinálták és értékes meg zseniális meg minden, csak...

Ízlésdiktatúra?

A könyvesblogon megjelent egy írás Gondolatok az ízlésdiktatúráról: Kinek fáj a populáris irodalom és miért? címen. Tulajdonképpen egyet tudok érteni, nem is vitatkoznék az ott leírtakkal, viszont ez csak az érem egyik oldala. Hasonló kérdésen már rágódtam, kicsit más témán, de csak annyi a különbség, hogy most a könyvek kapcsán került elő még egyszer ugyanaz. Csupán az zavarja meg az embert, hogy látszólag másról van szó, de két lépésben eljuthatunk oda, hogy könnyedén rendet teszünk a gondolataink közt. Persze ez nem az én érdemem, hanem a tesómé, akivel mindezt annak idején kitárgyaltuk.

Az intolerancia toleranciája

A facebookon az egyik zárt csoportban (ahol a téma a homoszexualitás irodalmi megjelenítése), előkerült Orson Scott Card, és a mostanában körülötte kavargó botrány, és az LMBT szervezetek bojkottfelhívása. Én kicsit értetlenül állok az egész előtt, nagyon várom a Végjáték c. filmet, a könyv meghatározó irodalmi élmény volt számomra. És Card többi könyvét is imádtam, élvezetesen ír, érdekes témákhoz nyúl, és amit kihoz belőlük, abban van olyan általános, emberi érték, ami miatt a művei megérdemlik a széleskörű figyelmet. A linkelt cikk is említi, hogy a film alapjául szolgáló könyv, "a Végjáték, és általában, az egész Ender-saga, különösen A holtak szószólója, sokkal inkább szól a mindenféle másság elfogadásáról, mások megértéséről és ennek a megértésnek az ABSZOLÚT szükségességéről." Ennek fényében meglehetősen érthetetlen Card hozzáállása a melegség kérdéséhez. De számomra a melegjogi aktivisták hozzáállása is furcsa a Card könyvéből készült filmhez.

Mennydörgő némaság játék - 10. nap

November 9-én megjelenik Spirit Bliss Árnyékvilág trilógiájának utolsó kötete, a Mennydörgő némaság. Ennek örömére közös játékba fogtunk néhány bloggerrel és Spirittel. A játék nyereménye egy gyönyörűséges és egyedi táska.

Hogy mit kell tenned érte? Olvass tovább!

Korán jött a Jézuska

Hogy Fecót rávegyem az olvasásra, odaígértem neki az ebukolvasómat. Egy Amazon Kindle Keyboard (K3) Wifit. Én meg nézelődtem, hogy milyen típust válasszak helyette. Nézegettem összehasonlító oldalakat, megkérdeztem tesómat, összeírtam az elvárásaimat. Ez egyértelmű volt, hogy nem tablet kell színes LCD képernyővel, hanem sima olvasó e-papírral. Olyan, amelyiknek van beépített világítása. Az eddig összegyűjtött könyveim nagy része Kindle formátumban (azw, prc, mobi) van, nem volna hátrány, ha ezt olvasná, de az ePub is meglehetősen elterjedt, annak is örülnék, bár 2 perc átkonvertálni egyik típusból a másikba, ami után órákig olvas az ember, szóval ez nem annyira esszenciális kérdés. És persze nem szeretnék ötvenezer fölött költeni rá.

Tökös-málnás Bori

Miután a múltkori alakváltós sorozatban csalódtam, inkább egy vámpírosat olvasgattam buszozás közben. Régi adósság volt, mert hallottam már róla, de nem volt akkora felhajtás körülötte, ezért valahogy elmaradt. Pedig vámpíros, egy leszbicsók is elcsattan benne, plusz a szerző magyar és nő. De most már nem lehetett tovább halogatni a dolgot, mert kínos helyzetbe kerültem. A több vámpíros könyvet is publikáló Gaura Ágnestől én még nem olvastam semmit, ő viszont elolvasta egy vámpíros írásomat. Ugye milyen hülyén veszi ki magát? Akkor is, ha csak a chupacabráról volt szó, hogy fikciós írásokban nem találkozni vele, az egyetlen ismert előfordulás talán az a folytatás nélkül maradt pár bekezdés, amit én követtem el, ráadásul a chupacabra kifejezés elő sem fordul benne. No, de azóta orvosoltam a problémát, elolvastam a Vámpírok múzsáját.

Minden jó valamire

... ha másra nem, akkor elrettentő példának. Nem igazán szoktam könyvajánlókat olvasgatni, mert anélkül is annyi olvasnivaló vár, hogy felesleges növelni a listát, de a Blogturné Klub olyan érdekesen adja elő, hogy amíg nem sűrűsödött be ennyire a munka, naponta követtem a turnék minden egyes állomását, játszottam a nyereményjátékokat, vártam a következő kikerülő információkat a könyvekről. A nagyon rózsaszín, romantikus dolgok nem igazán varázsoltak el, de volt pár könyv, ami nagyon is érdekelt. Az Üvegtrón főként azért, mert én szerkesztettem, de a Csontszüret, a Hounded, a Gyilkos kegyelem, A sötétség városa is érdekesnek tűnik, valószínűleg belenézek mindegyikbe.

Hétszernyolc

Hét, mert már egy hete másról se hallani a rádióban. Ment a készülődés a megemlékezésre. Persze a megemlékezésből jórészt kampány lett. Mert az ünnepnek aktualitása van. Vagy az aktualitásra felhasználták az ünnepet? És nyolc, mert a mai fiataloknak aztán nyolc, hogy mi történt egykor. Távol van tőlük időben, és az érdeklődésüket tekintve is. Fecó szegény még nem tanulta történelemből ezt a korszakot, és megmondom őszintén, itthon ez nem téma, nem beszélgetünk a gyerekkel a "forradalom hőseiről", mert minket sem érdekel. Pedig talán nem ártana, mert mikor a rádióadás nyomán rákérdeztem, sikerült meglepnie. Ráadásul még azt sem mondhatom, hogy nem gondolkodott rajta, mert végül is logikus kérdést vetett fel. Azt mondta, azt nem érti, hogy ha 1956-ban, mikor megtámadtak minket az oroszok, akkor mi voltunk a jók és ők a rosszak, akkor a II. világháborúban, 1945-ben, csak 11 évvel korábban, mikor szintén megszálltak minket, miért mi voltunk a rosszak és ők a jók?

Rágcsálóháború

Pár napja, az egyik reggel majdnem elkéstem a munkából. Ahogy indultam volna, bújtam bele a cipőmbe az előszobában, látom ám, hogy egy kis szőrös cincogó nyugisan baktat befelé a szobába. Meglengettem a kezemben tartott cipőt, és hangos csatakiáltással hozzávágtam. De elhibáztam, és mire felkaptam a cipő párját, addigra a szörnyeteg beiszkolt a kanapé alá. Jött Kata, hogy mit ordítozok. Mondom, a szörny bent van az ágy alatt. Na, lett is óbégatás, hogy biztos én engedtem be, és nem megyek sehová, amíg le nem vadászom. Arra persze nem volt hajlandó, hogy ha én megemelem a kanapét, akkor valami célszerszámmal kikotorja alóla az állatot, így mindössze annyit tettem, hogy felállítottam két csapdát, és a szidalmait hallgatva futva indultam az eggyel későbbi buszhoz.

Zs kategóriás világháború / űrhajótörés / nyomozás

Fecóval moziztunk a múlt hétvégén, megnéztük a várva várt World War Z (Z világháború) c. filmet. Kifejezetten szeretem a zombis műfajt, de az IMDB 7.1 pontját messze eltúlzottnak érzem. Persze, ha a zombihadak nem New Jersey, hanem Debrecen utcáin garázdálkodnak, a hazai vonatkozás miatt talán nekem is jobban tetszik valamivel. Így azonban nem voltam lenyűgözve. Az összes látványos jelenetet gyakorlatilag láttam már a trailerben. A háttér kidolgozatlan, a fertőzés tíz másodperc alatt átváltoztat zombivá? Ilyen gyors vírus nincs. Plusz a zombik nem olyan csoszogós fajták, hanem szaladnak. Ez a két tulajdonság együtt kísértetiesen emlékeztet a 28 nappal később megoldására. Aztán a fertőzöttek csak azt támadják meg, aki egészséges, mint a makk. Hogy ezt honnan tudják? Rejtély marad. Honnan ered a fertőzés? Rejtély marad? Minek kellett megcsinálni ezt a filmet? Rejtély marad.

Szobordöntés

Az ellenzék szobrot állított Orbán Viktornak! Persze csak azért, hogy aztán ledöntsék. És mindezt elnevezték performansznak. A performansz az szerintem elsősorban művészet, bár lehetnek politikai felhangjai is, viszont a videók alapján, amit láttam, az igen kevéssé volt művészi. Az Orbán beszéd bejátszása, és hogy "dönteni kell", az valamennyire aktuális és vicces is volt, de Orff Carmina Buránája nem tudom miért csendült fel, azon kívül, hogy jó kis zene. Semmilyen kapcsolatát nem látom az eseményekkel. Händel Messiásának kórusáról legalább annyi eszembe jutott, hogy valami örvendezést akarnak vele kifejezni. Na meg a bazdmegelő Dopeman! Aki belerúgott a szobor letört fejébe. Nem mondanám, hogy emelte a művészi összhatást. 2/10 pont részemről, mert tetszett a zene, és a szobor hasonlított valamennyire (O.V-ra és a sztálinszoborra is.)

Alázat

Biztos kitört belőlem a havisárkány, nehezen viselem az influenzaszerű tünetekkel járó taknyot, amit Fecó vagy a tanítványaim ragasztottak rám, a holdfázis kedvezőtlen a hangulatomra nézvést, vagy az nem tesz jót, hogy kacérkodom a paleo diétával, elkezdtem csökkenteni a szénhidrát bevitelemet, és most időnként franciakrémeseket vizionálok. Nem tudom, mi lehet az oka, de mostanában mindenki megsértődik körülöttem, hogy én cseszegetem. Pedig nem is. Csak úgy érzik. Egy ártatlan zárójeles megjegyzés egy blogkommentben, aztán nem győzöm kimagyarázni magam. Katának csak hümmögtem meg bólogattam rá, amit mondott, fogalmam sincs miről beszélt, a hangja időnként egyszerűen csak beleolvad a háttérzajba, bár mondjuk Kata esetében nem is érdemes a sértődés okait keresni, lásd Heisenberg tételét. És a nyest.hu-nak A nyelvek európai napjáról írott cikke kapcsán is sikerült belegyalogolnom a cikk írójának lelkébe.

NA / YA

Kezdek egyre jobban belemerülni a könyves szakmába, pedig ennyire nem állt szándékomban belemászni, van nekem tisztes foglalkozásom, amit ráadásul hivatásnak is érzek, és talán nem is csinálom rosszul. De ez is érdekel, és valójában csak megszokásból morgok, hogy nincs egy nap nyugtom sem, hajnali egykor még nem is a kiadónak, csak a fordítónak küldtem vissza átnézésre a szerkesztett szöveget, és délre már itt is volt a következő. Nem is igazán értem, a kiadónak nincs elég embere, vagy ennyire elégedettek a munkámmal? (Szeretném hinni a másodikat, de inkább az elsőt gyanítom.) Jó lett volna legalább két hétig lábat lógázni, de ha karácsony előtt ideér a munkáért kapott pénz, az még jobban fog esni. És folyton művelődöm is. A YA (Young Adult) után előkerült most a NA (New Adult) kifejezés is.

Heisenberg, nők, sztoa és flow

A Heisenberg-féle határozatlansági elv lényege, hogy nem tudhatunk mindent. Pontosabban, hogy nem tudhatunk mindent teljes pontossággal és egyszerre. És ez igazából csak a kvantummechanikára vonatkozik. Például egy elektron esetén elviekben is kizárt, hogy egyszerre tudjuk, hol van, és mekkora a sebessége. Minél pontosabban adom meg a helyet, annál bizonytalanabbá válik az azon a helyen áthaladó elektron sebességének nagysága és iránya. Minél szűkebb sebességtartományt adok meg, annál bizonytalanabb, hogy egy ilyen sebességű elektron hol fog előfordulni. Ez egyfajta törvényszerűség, képletbe is lehet foglalni, a fenti linken megtaláljátok, teljes leírással együtt. Nem mondom, hogy én pontosan értem ezt az egészet, de elhiszem, hogy így van, és ez a post nem is a kvantummechanikai bizonytalanságról szól, hanem a szexuális életemben sűrűn előforduló esetlegességről.

Molyolás

Nem tudom, hányan kíséritek figyelemmel a moly.hu körül zajló vitát, de egy kedves ismerősöm is érintett az ügyben, így én elmerültem benne, és aztán egy kommentben véleményt is fűztem ahhoz, amit a történtekből én láttam. Az természetesen nem a teljes kép, és valamennyire talán elfogult is vagyok. Az ilyesfajta, kicsit gyerekesnek tűnő, látszólag egy pohár vízben kavart viharokat nagyon egyszerű alapelvek mentén szoktam megítélni.

Csak gyorsan

Villámgyorsan írok pár sort, mert nagyon elhanyagoltam a blogolást az utóbbi hetekben, az Angelfall fordítása miatt. Gondoltam, körülnézek az indexen, és majd valami aktuális híreket kommentárral látok el, de aztán lemondtam róla, mert még a tengerfenéken sétáló cápa volt a legérdekesebb dolog, mert Mylei Cyrus (ki a picsa ez a nő?) tevepatavillantásához, vagy Andy Vajna feleségének botrányosan fiatal életkorához mit lehet hozzáfűzni? A kaliforniai erdőtűz is inkább csak nekem érdekes, mert az Angelfallban a szereplők gyalog indulnak Palo Altóból San Franciscóba, és én folyamatosan nyomon követtem őket a GoogleMaps műholdas térképén, az El Camino Real és a Page Mill kereszteződésétől kezdve, egészen San Francisco South of Market nevű városrészéig, ahol nincs semmiféle piac, csak a Market Streettől délre eső területet nevezik így.

Az én drágám

Az életemben a legjobb dolgokat tesómnak köszönhetem. A foglalkozásomat, a gondolkodásomat, a tudásom nagy részét, a páromat, Fecót, a másoddiplomámat stb. Igen az én drágaságomat is, az én gyönyörűségemet. Időnként még most is megállok, és csodálom, és nem győzök betelni vele. Más szemében talán nem ilyen lenyűgöző, mert találni nála fiatalabbat, formásabbat, okosabbat, szebbet, kicsit alacsonyabb az átlagnál, úgy kell lehajolnom hozzá, de én így szeretem, imádom a hangját, az illatát, az érintését, ahogy enyhén megremeg a kezem alatt. Van benne valami különleges, amivel idáig még sosem találkoztam. Tegnap este is, csak ültem ott, figyeltem, aztán egy idő után pislogni kezdett, majd elaludt. Hagytam egy darabig, majd finoman megérintettem, mire gyorsan felriadt, de aznap már nem akartam tőle semmit, csak megsimogattam (más szerint kicsit szögletes, lehetnének lágyabbak a vonalai, de ahol kell, ott igenis kerek), kész lett volna bármire a kedvemért, de én leállítottam, búcsúzóul megérintve ott, ahol minden igényt kielégítően kerek. Hamarosan elcsendesedett és nyugovóra tért.

Beleegyezés

A facebookon láttam kitéve a linkjét a cikknek, amit Rita írt. Megváltoztatták a megrontás (lánykori nevén liliomtiprás) törvényi tényállását. Illetve a megnevezését is, mostantól szexuális visszaélésnek hívják. Ez utóbbi pozitív fejlemény, a szóhasználatot tekintve, hisz a megrontásban benne volt, hogy az áldozat valamilyen szempontból megromlott, beszennyeződött, míg a visszaélés az elkövető felelősségét helyezi előtérbe. Ami nagyobb baj, hogy a szexuális aktusba való önkéntes beleegyezés alsó életkori határát leszállították 14-ről 12 évre, abban az esetben, ha a szexuális partner még nem töltötte be a 18. életévét. (Azaz, ha a partner 12-18 közt van, mert ha 12 alatt, akkor az előbbi személy követi el a tényállást, ha meg mind a ketten 12-nél fiatalabbak, akkor egyikük sem büntethető.) 18 év feletti személy továbbra is csak 14 évesnél idősebbel szexelhet legálisan, ami, lássuk be, szintén nem egy túl szigorú szabály.

Hit

A rádióban hallgattam valami egyházi műsort. Egy könyvről beszéltek, aminek a címe: A New Age keresztény szemmel. Biztos annak kapcsán, hogy újabb kiadásban is megjelent, feltehetően frissített tartalommal, én még a sok évvel ezelőtti változatával találkoztam. A lényege nagyjából annyi, hogy mindenféle szellemi áramlat nagy marhaság, sőt, egyenesen ártalmas, kártékony, lélekromboló, az Agykontrolltól a Zen meditációig (hogy ábécében legyen), felsorolhatjuk az összeset, de azok feleslegesek, mert itt van nekünk az Evangélium, Isten szava, ott megtalálunk mindent, amire csak szükségünk van. Oké, azt aláírom, hogy ezek nem mind állnak egyforma szinten (pl. a csirkenyakazós, vérfröcskölős woodoo nekem csak olvasva meg filmen jön be), de a rádiót hallgatva a hideg futkározott a hátamon, és könyvégető (meg boszorkányégető) máglyák füstjének szagát véltem érezni.

Oblivion

Magyarul: Feledés. Nomen est omen, maga film is feledhető. Még 110 perc van hátra belőle, amikor rájövök, hogy mi lesz benne a nagy csavar. Pedig direkt nem olvastam el előre egyetlen kritikát se, hogy ne befolyásoljon, ne spoilerezzék el előlem az izgalmat. Az egész olyan volt, mintha valamelyik nagy hollywoodi névnek a tehetségtelen gyermeke szülinapra kapott volna egy jókora költségvetést, hogy kreatívkodjon kedvére. A történetben orbitális nagy fekete lyukak tátonganak, a felépítése pedig nagyon amatőr. Pontosabban egy lelkes amatőr sejlik fel az egész mögött. Aki a közismert nagy kasszasikerekből ismerős kliséket mind összeszedte, hogy majd attól jó lesz ez a film. De nem jött be neki. A égeredmény gagyi. Az IMDB 7,1 pontja nevetséges túlzás. Én olyan 5 pontot adnék neki. Mert sör mellett, egyszer megnézhető.